Évente sokmillióan sznorkeleznek és búvárkódnak. Víz alatt tartózkodó más személyekkel egyelőre a kézjelekkel történő kommunikáció az egyetlen biztonságos és közvetlen érintkezési lehetőségük. A rekreációs céllal ott lévők kb. 20, a profik, például hivatásos búvárok mintegy 200 jelet használnak. Ezekkel értesítenek másokat az oxigénszintről, vízi állatok közelségéről, illetve segítik egymást feladatok elvégzésében.

Mivel a jelek vizuálisak, hatékonyságuk a távolságtól és a látási viszonyoktól függ. A kétirányú szöveges kommunikáció is alternatíva, eddig azonban csak egyedire kialakított, drága és nehezen beszerezhető hardverrel működött.

A Washington Egyetem kutatói bemutatták, hogy a ma már többmilliárd okostelefonnal, okosórával is megvalósítható a kommunikáció. AquaAppjuk az első mobil alkalmazás a vízalatti érintkezésre, hálózatépítésre.

Az okostelefonok wifi és bluetooth kommunikáción alapulnak, amelyek nem hatékonyak víz alatt. Az AquaApp az okostelefonok és okosórák hangszóróját és mikrofonját használja. Csak az alkalmazást kell letölteni, és vízhatlan telefontok kell hozzá. A tokoknál nem mindegy a mélység, célszerűbb minél mélyebben is használhatót beszerezni.

Az interfész segítségével a felhasználó a kézjelzéseknek megfelelő 240 előre kiválogatott üzenet közül választhat, de a 20 egyszerűt külön kiemelték, hogy könnyen hozzájuk férhessünk. Az üzeneteket nyolc kategória (irány, környezeti tényezők, felszerelés állapota stb.) alapján szűrhetjük.

A fejlesztőknek szárazföldön és a légtérben nem ismert technikai kihívásokat kellett megoldaniuk: a jelerősség ingadozását a part, a tengerfenék, a vízfelület, közeli személyek és tárgyak okozzák; a mikrofonok és hangszórók okostelefon-típusokként változnak stb. Az appnak valósidőben kell alkalmazkodnia ezekhez. Ráadásul a készülékek elhelyezkedése, másokhoz való közelsége szintén gyorsan változik, plusz az alkalmazás sokféle (hajók, csónakok, repülők stb. által okozott) zajprofillal szembesülhet.

Az appot minden egyes üzenetküldésre valósidőben optimalizáló algoritmusokat fejlesztettek. Ha el akarunk küldeni egy üzenetet, először előzetest juttat el a fogadónak, akinek a készülékén az alkalmazás lefuttat egy algoritmust, amely meghatározza, hogy az illető a legjobb körülmények között kapja meg. Utána elküldhetjük az igazi üzenetet.

Hálózati protokollt is dolgoztak ki, amellyel megoszthatjuk a hozzáférést. Akár 60 egyedi felhasználó is rákapcsolódhat.

Az alkalmazást féltucat, különböző feltételeket biztosító helyszínen tesztelték, és kiderült: 113 méter távolságig, 12 méter mélységig működik, de üzenetküldésre a maximum 30, segélykérő jeladásra 100 méter az ideális. Ennyi szinte az összes lehetséges forgatókönyvre elég.

Figyelték az energiahasználatot is, ami négy óra alatt 32 százalék volt egy Samsung Galaxy S9 készüléken. Rekreációs célú búvárkodásra ez a maximális ajánlott időtartam.

Vízalatti kommunikáció a tömegeknek – vélik a fejlesztők.

A vízalatti hálózatiság viszont egyelőre ott tart, mint az internet az 1970-es években, az ARPANET korában. Az AquaAppban benne van a lehetőség, hogy gyorsan megváltoztassa a mostani állapotokat.