Két éve, amikor a Facebook gőzerővel beleállt, és még a nevét is Metára változtatta, óriási hype alakult ki a Metaverzum körül, Zuckerberg a virtuális tereket és 3D internetet VR-rel és AR-rel közös nevezőre hozó univerzumban látta a jövőt, ahol a tanulástól kezdve a munkáig, konferenciáktól a szórakozásig, szinte mindenre nyílik majd alkalmunk, amire meg nem, azzal talán nem is érdemes foglalkoznunk.

A metaverzum a való világ és az internet találkozási pontja, ahol a kettő egybeolvad. Legalábbis elméletben, és a koncepció hívei és a minden technológiának fényes jövőt jósoló futurológusok szerint, közben viszont a digitális ikreken kívül nagyon kevés a tényleg működő alkalmazás, a metaverzum mai formájában eladhatatlan, a befektetők, köztük a Meta is, nem véletlenül menekülnek belőle.

Először az egykori cyberpunk író, a legendás Neal Stephenson vetette fel a gondolatot 1992-es kultikus regényében, a Snow Crash-ben: a lényegében online világban otthona elhagyása nélkül járhatott bárki iskolába, dolgozni, játszhatott, koncerteket nézhetett, bevásárolhatott. A kétdimenziós szöveges-képes internet kelt életre benne a tükörvilágok, akár például a kilencvenes évek technooptimizmusára adott és az évtizedet 9/11-gyel együtt lezáró, kiábrándult válasz, a Mátrix mintájára is.

A Metaverzum tömeges, diszruptív változásokat elindító elterjedésének korlátai persze nemcsak és nem elsősorban elméletiek, hanem nagyon is gyakorlatiak, technológiaiak: nem teremtettük meg hozzá a feltételeket.

Az első határt néhány éve léptük át: a virtuálisvalóság-headsetek vizuálisan nagyon különböző világokba viszik el a felhasználót. Azóta elméletgyártók és technológusok egyaránt élhetővé, a halláson és a látáson kívül is „érzékszervi orgiává” kínálják tenni a Metaverzumot. De hiába vettük sikerrel az első akadályt, a többin még nem sikerült átjutnunk.

Több startup, például a vermonti OVR Technology igyekszik beleintegrálni a szaglást, a Tokiói Egyetemen 2021-ben ízeket utánzó, nyalható televíziót fejlesztettek, mások evőeszközre szerelt elektródákkal próbálják a savanyú, az édes, a sós és a keserű ízt digitálisan visszaadni. Ezek a próbálkozások azonban eddig legalábbis megmaradtak kuriózumnak, tömegek által használt fogyasztói termék egyhamar nem lesz belőlük.

Az összes érzék élethű szimulálása nélkül nincs Metaverzum, és az elképzelt formában aligha fog mostanában megvalósulni. Ráadásul a technológián kívül is túl sok a megválaszolandó, például szabályozási vagy tulajdonjogi kérdés: hogyan védhetők meg a gyerekek, mennyit is ér valójában egy virtuális ruha és így tovább. A legtöbb kérdésre nincs még válasz.