Mivel az MI nagy valószínűséggel a 21. század egyik legtöbb változást hozó technológiája lesz, hamarosan a nemzetközi politikában is fontos szerepet tölthet be. Államok már használják biztonságuk védelmére, hírszerzésre, nemzetközi kapcsolataik javítására/bővítésére, kereskedelemre, és tisztában vannak azzal, hogy befolyásolni fogja a globális hatalmi dinamikát.

A RAND szerint nemzetek felemelkedése és bukása függhet MI-használatuktól. Fejlett Mi-technológiák exportkorlátozását, szankciókat már tapasztalhatunk, de ez csak a kezdet.

Hogyan befolyásolja az MI a jövő geopolitikáját? – teszi fel és igyekszik megválaszolni a kérdést Bernard Marr futurológus.

Az autonóm hadviseléstől az intelligens cyberbiztonságig, az MI-versenyben élenjárók komoly előnnyel rendelkeznek. Jobban meg tudják védeni országukat, például az ukrán ellenállásban is fontos szerepet játszanak a nyugati technológiák.

Az MI szerepe azonban túlmutat a csatamezőn. Növeli a cybertámadások elleni védelmet, segít terrorista tevékenység, kémkedés felderítésében, nemzetközi konfliktusok előrejelzésében, elkerülésükben. Az alkalmazásokkal ugyanakkor be is kell tartani a nemzetközi jogszabályokat, a személyes szféra sérthetetlenségét.

A globális kereskedelemben és üzletben az MI legalább annyira szignifikáns, mint katonai és biztonsági kérdésekben. Az általa generált előnyök politikai feszültségekhez, szankciókhoz és az adott ország versenyelőnyét megőrizni hivatott protekcionista intézkedésekhez is vezet (például az USA és Kína közötti chipháborúban). Az MI-hez nélkülözhetetlen fejlett félvezetőipara miatt Tajvan és Dél-Korea jelentősége már felértékelődött, és a jövőben még fontosabb szerep vár rájuk. A világpolitikát olyan államok MI-fejlettségi szintje is befolyásolhatja, mint az Egyesült Királyság, az Egyesült Arab Emírségek, Izrael, Japán, India, Szingapúr, Franciaország, Németország vagy Hollandia. De maguk a szabályozó intézkedések, mint az Európai Unióé vagy Brazília X-ellenes lépése szintén a protekcionizmus kategóriájába tartoznak.

Globális együttműködés vagy technonacionalizmus? – hangzik Marr zárókérdése.

A protekcionista intézkedésekből és a nemzetvédelmi felhasználás példáiból kiindulva, egyértelmű, hogy soha nem volt sürgősebb igény a nemzetközi együttműködésre. Az MI segíthet kezelni az emberiség súlyos problémáit: klímaváltozást, egészségügyet, növekvő egyenlőtlenségeket. Ha viszont a politikai versengés a mainál is erősebb lesz, aligha a közös érdekek mentén fogjuk hasznosítani a technológia előnyeit.

A technonacionalizmus fenyegeti a gondolatok szabad áramlását, az együttműködést és az innovációt. Ezek nélkül az MI aligha teszi jobbá a világot. Persze a versengés is hajthatja az innovációt, de csak akkor, ha korrekt és nem túlhajszolt. Először viszont globálisan tehetnénk valamit a határokat egyébként is rég átlépő cybertámadások és a dezinformáció ellen.