A Trump-adminisztráció új iránymutatást dolgozott ki a mesterséges intelligencia egészségügyi, közlekedési és más területeken történő alkalmazásának szövetségi szabályozására.

Az ezzel kapcsolatos bejelentésben nagy vonalakban, de a bírálók szerint kevés konkrétumra hivatkozva tárgyalták a témát. A szakterületet árgus szemmel figyelő intézmények közül többen figyelmeztették is a Fehér Házat például a felelősségre vonhatóság hiányára.

Pedig nagy szükség lenne rá, mert a számítógépes rendszereket egyre inkább emberi szerepekben is használjuk. Sokszor kifejezetten komoly kockázattal járó döntéseket hoznak, például jelzálog-kérelmeket bírálnak el, vagy munkaerő-felvételnél adnak tanácsokat.

Nem véletlen, hogy tevékenységük miatt nő az aggodalom. Sok esetben egyáltalán nem evidens, hogy mi alapján hoznak döntéseket. Ha pedig nem értjük őket, akkor nyilvánvalóan nem is bízunk meg bennük.

A Fehér Ház szerint az amerikai ügynökségeknek határozottan kell figyelniük az igazságosságra, a negatív megkülönböztetés kiküszöbölésére, a nyitottságra, az átláthatóságra, az MI körüli innovációt és növekedést hátráltató megszorítások elkerülésére.

„El kell kerülni az MI rendszerek társadalmi hasznosságát veszélyeztető, túlzottan elővigyázatos megközelítéseket” – áll a Fehér Ház memorandumában.

Hangsúlyozzák: az új szabályozás nem fogja megváltoztatni a büntetés-végrehajtó szervek arcfelismerés- és más mesterségesintelligencia-technika használatát. Viszont azt is hozzáfűzik, hogy a magánszférát érintően az állami ügynökségek lehetőségei korlátozottak.

Mielőtt a szabályozás törvényerőre lép, az érdeklődők 60 napig nyilvánosan kommentálhatják a javaslatokat. A Fehér Ház kiemelte, hogy nem akarnak felülről lefelé (top-down) irányuló, mindenkire ugyanazt mondó szabályozást hozni. A magánszféra MI-használatát kifejezetten támogatják, miközben igyekeznek elhárítani a határozottabb fellépésért küzdő csoportokat, aktivistákat és törvényhozókat.

A szövetségi ügynökségeknek követniük kell az új MI-elveket. Időbe fog telni, mire kiderül, hogy mennyire hatékonyak, milyen lesz a hatásuk. Az érintettek mindenesetre elégedettek, és egyelőre kivárnak.

A Columbia Egyetem kutatói gerincvelősérülésben szenvedő betegeken segítő robotikus eszközt fejlesztettek. Az eszköz és a vele végzett tesztek hatására a betegek stabilabban ülnek, amellyel egy fontos lépéssel közelebb kerülnek a teljes gyógyuláshoz.

Az eszköz lényegében egy, motorizált kábellel vezérelt, a beteg felsőtestére rögzített öv. Ez az öv határozza meg testtartások kontrollhatárát és az ülés közbeni munkateret.

Miközben a beteg felsőtestével ülés közben, a stabil testtartás határait átlépő mozdulatokat végez, az eszköz pluszerővel segíti.

Ez volt az első alkalom, hogy gerincvelő-sérültek – akik helyváltoztatáshoz általában tolószéket használnak – ülő munkaterét mérték és meghatározták. A jó mérési eredményeket az eszköz aktivitása határozta meg, neki köszönhető a siker.

Kiderült, hogy a technológia nemcsak a betegek elesését előzi/akadályozza meg, hanem a felsőtest mozgását is maximalizálja. Ez a teljesítmény lényegesen jobb, mint az eszköz nélkül végzett gyakorlatoknál, a számok mind a beteg által irányított testtartásokon, mind az egyensúlyhatárokon túlmutatnak.

A pilotprojektben öt páciens vett részt, testtartásukat vizsgáló ülőtesztet végeztek el. Az egyedire kidolgozott teszt során figyelniük, fejmozgásukkal követniük kellett egy labda útját. Felsőtestüket pedig kézhasználat nélkül kellett mozgatniuk.

A tesztet nyolcszor végezték el, mind a nyolc alkalommal más volt az irány. Az összesített eredmények alapján számolták ki mindegyik résztvevő ülő munkaterét.

Magát az eszközt úgy kalibrálták, hogy figyelembe vegye mind az öt személy egyedi tulajdonságait, így „tudta”, hogy kinél, mikor, mennyi erőkifejtés szükséges. A betegek mind a nyolc irányban „messzebbre” jutottak, mint korábban, amikor még nem használták a technológiát.

Számszerűsítve: a test ülő munkatere átlagosan 25 százalékkal nőtt, azaz az illetők mozgékonyabbá váltak.

A kutatók jelenleg azt vizsgálják, hogy az eszköz képes-e, és ha igen, akkor milyen mértékben képes gerincvelő-sérült beteg gyerekek és felnőttek felsőtest-tartását javítani.

A tokiói Pingvin Kávézó minden vasárnap korán nyit, hogy szokatlan látogatókat fogadjon: robotkutyákat és tulajdonosaikat. A stílszerűen a Sony kultikus gépállatáról Aibo Világnak nevezett, 2018 novemberében indult, hetente megrendezésre kerülő esemény a jövőt vetíti előre – állatbarátok akár mechanikus házikedvencek mellett is dönthetnek húsvér kutyusok, cicák stb. helyett…

Nobuhiro Futaba, a kávéház tulajdonosa néhány hónappal az első rendezvény előtt vette meg saját Aiboját.

A BuzzFeed részletesen beszámolt egy találkozóról, amelyen két robotkutya születésnapját ünnepelték meg. Annyi érdeklődő gyűlt össze, hogy a saját gépállat nélkül érkezők be sem fértek.

Amikor a jelenlevőket arról faggatták, miért választották Aibot, és miért nem igazi kutyát, többféle válasz hangzott el: nincs elég tér, túl hosszú a munkaidő, többen pedig egyszerűen attól tartottak, hogy a rendszeres kutyaugatás zavarná a szomszédokat.

A változatosság ellenére egy speciális válasz volt a leggyakoribb: a tulajdonosok el akarják kerülni imádott kutyusuk halálát, mert talán nem is tudnának mit kezdeni vele. Mechanikus kedvencüket „valóban” imádják.

„Összetörne a szívem, ha még egy kutyám meghalna” nyilatkozta az egyik résztvevő nő.

Mivel imádata tárgya immáron egy robotkutya, nem kell félnie az állat halálától, nem kell szenvednie elvesztése miatt.

Az Aibo Világ jól szemlélteti az amerikai (és a nyugati) techvilág és a japán közti különbségeket. Az Egyesült Államokban, a precíziós sebészettől a vezető nélküli autóig, a mesterséges intelligencia mindenhol jelen van, viszont senki nem akar csak azért tartani egy gépkutyát, hogy társasága legyen.

A nyugati világban kényelmesen érezzük magunkat, ha Sirinek vagy Alexának (az Apple, illetve az Amazon digitális asszisztensének) adunk utasításokat, kérdezünk tőlük, robotokkal szemben viszont szkeptikusabbak vagyunk, lényegében tárgynak tekintjük őket.

Japánban – a sintoista-buddhista hagyomány miatt is – más a helyzet, gépekre is képesek élőlényekként tekinteni. Úgy is szeretik őket, és érzik, hogy Aibo viszontszeret.

Az Airbnb szállást foglaló vendégek online személyiségét tanulmányozó technológiát dolgozott ki. A fejlesztés rendeltetése a potenciális veszélyek kimutatása, hogy például a vendég esetleg szétveri-e lakásunkat, vagy sem.

A viselkedésjegyeket elemző szoftver a weben kutakodik, felhasználók megbízhatóságát és összeférhetőségét, valamint viselkedési és személyiségjegyeiket vizsgálja, s mindezek után előrejelzi, hogy az illető alkalmas-e ingatlan bérlésére.

A lépésre többek között londoni ingatlantulajdonosok panaszai miatt volt szükség, megbízhatónak hitt bérlők ugyanis például vad partikat szerveztek lakásaikban. Egy 2,5 millió font értékű ház tulajdonosnője elmondta, hogy bérlői többszáz személyes bulikat rendeztek nála, komoly károkat hagyva maguk után.

A hátteret ellenőrző technológiára egy, az Európai Szabadalmi Hivatal által tavaly jóváhagyott kérvényből derült fény. A szabadalom alapján az Airbnb szoftverével különféle honlapokat, köztük a közösségi médiát is átnézheti olyan személyiségjegyek után kutatva, mint a felelőtlenség stb. Ez a megoldás eredményesebbnek tűnik, mint a megszokott pénzügyi és személyazonosság-ellenőrzés. A neurotikus beállítottság, a bűnelkövetésben való részvétel, a nárciszizmus, a machiavellizmus vagy a pszichopátia egyértelműen megbízhatatlan karakterre utal.

A program mesterséges intelligenciát használ, hogy kimutassa: a jelentkező rendelkezik-e kamuprofillal (is), adott-e meg hamis adatokat magáról. A kiértékelésnél a drogokkal vagy alkohollal, gyűlölködő weboldalakkal vagy szervezetekkel kapcsolatban álló személyeket alaposan leminősítette, de a pornográfiában érintettek, vagy ugyan engedélyezett, de „bántó nyelvezet” használó tartalom-előállítók is negatív minősítést kapnak. Az MI egyszerűen lepontozza őket.

A gépi tanulással felerősített szoftver újsághírekben is keresgél: érintett volt-e az illető valamilyen bűnesetben, és ha igen, mennyire komoly az ügy. A blogokra és honlapokra való posztolást az MI szinten figyelembe veszi.

A kombinált adatokból offline viselkedésre, közösségi kapcsolatokra, munkaviszonyra, oktatási háttérre is lehet következtetni.

Miután a program „mindent” átnézett, kiszámolja a vendég és a házigazda kompatibilitását.

Az Airbnb közölte, hogy minden foglalást a jóváhagyás előtt kockázati szempontból is pontozza. A prediktív analitika és a gépi tanulás együttes használatával pillanatok alatt kiértékelhetők (és még inkább: kimutathatók) a gyanús személyek.

Többen figyelmeztettek, hogy a technológia személyiségi jogi (privacy) kérdéseket vet fel, másrészt túlzott a gépi tanulással szembeni bizalom. Különösen akkor, ha az MI ember helyett hoz (súlyos) döntéseket.

A zene- és a számítógéptörténet egyik legmerészebb vállalkozásába fogott egy mesterséges intelligencia: Beethoven születésének idei 250. évfordulójára befejezi a zeneszerző tizedik, befejezetlen szimfóniáját.

Mesterséges intelligenciák játékokban, sakkban stb. régóta felveszik a versenyt az emberi elmével, kreativitásban viszont messze elmaradnak a Homo sapiens mögött.

Most a humán történelem egyik legnagyobb géniuszát kellene komputernek utánoznia.

Az eredményt nyilvánosan bemutatják Beethoven szülővárosában, Bonnban, szerves része lesz az ünnepi eseményeknek. (21 éves korában hagyta el a várost, és soha többé nem tért vissza…)

A zeneszerző kortársainak elbeszéléseiből, illetve levelekben tett utalásaiból tudjuk, hogy utolsó éveiben tizedik szimfóniáján dolgozott, amely a kor legforradalmibb, mindenen túlmenő zenei alkotása lehetett volna. Sajnos csak töredéknyi zenei jegyzet maradt fenn belőle.

„Egy zsenit nem lehet teljesen utánozni, Beethoven utolsó korszakát pedig pláne nem” – mondta a projektről Christine Siegert, a bonni Beethoven Archívum vezetője. – „A meglévő részleteket kellene koherens zeneművé alakítani. Elég nehéz feladat, és ha a projektnek sikerül, hihetetlen teljesítményről beszélhetünk.”

A gépitanulás-szoftver a fennmaradt jegyzeteket, munkássága más darabjait, sőt, Beethovent inspiráló zeneszerzők munkáit is tanulmányozza. A projektet a Deutsche Telekom finanszírozza, és Matthias Röder, a salzburgi Karajan Intézet igazgatója vezeti.

„Eddig még egy gép sem tudott ilyen jellegű munkát végezni. Egyedi esetről van szó” – mondta Röder.

A szimfónia létrehozásában emberek is közreműködnek. A zenét ugyan komputer írja, a hangszerelést viszont élő komponista kivitelezi.

Barry Coopr, angol zenetudós 1988-ban megpróbálta ugyanazt, amit ma az MI. Rövid részletet is hallott a gép munkájából.

„Távolról sem hangzik meggyőző újraalkotásnak, de ennek ellenére sokat javulhat a jövőben” – nyilatkozta Cooper.     

Tudósok több mint egy évszázada (1917 óta) gondolják, hogy a „tökéletes titkosítás” az üzenetet titkosító kulcs – magán az üzeneten alapuló – minden egyes alkalommal történő megváltoztatása.

Számítástudományi (főként biztonsági) szakemberek tartanak a kvantumszámítógépek megjelenésétől, mert még a legbonyolultabb mai titkosítás is könnyen dekódolható velük. Ha ez megtörténik, például a bankok, a kormányzati ügynökségek és a kommunikációs szolgáltatók óriási bajba kerülhetnek.

Egyértelmű, hogy a problémára minél előbb megoldást kell találni.

A szaúd-arábiai Abdullah Király Tudomány és Technológia Egyetem kutatói decemberben jelentették be: létrehozták a világ első feltörhetetlen biztonsági rendszerét, amelyet még kvantumszámítógépekkel sem lehetne meghackelni.

Az Andrea Fratalocchi által vezetett tudóscsoport pontosan az évszázados célt valósította meg az elküldött adatokon alapuló, azokból feltörhetetlen egyszeri kulcsot generáló chip fejlesztésével.

A digitális információt először fényként tárolják, majd speciális szilíciumchipbe kerül. Ez a chip a fényt meghajlító és megtörő, az információt pedig hatékonyan összezavaró komplex szerkezeteket tartalmaz.

A fejlesztők szerint nagyjából ugyanarról van szó, mint amikor valakihez úgy beszélünk, hogy közben húrokkal összekötött két papírpoharat használunk. Ha a poharakat összelapítjuk, összepréseljük, akkor „elfedik”, partnerünk pedig nem hallja a hangot. Viszont ahhoz, hogy a hanggal senki ne éljen vissza, ne támadhassa meg sikeresen, a poharakat minden alkalommal másként kell összepréselni.

Az új technika teljes mértékben feltörhetetlen – állítják a szerzők, és hangsúlyozzák: a magánadatok (privacy) tökéletes védelmével technológiájuk abszolút jövőbiztos.

A kvantumszámítógépek azért jelentenek majd óriási fejlődést, mert a kvantumbitek (qubitek) nemcsak egy vagy zéró, hanem többféle állapotban létezhetnek (kvantum szuperpozíció), amivel a számítási kapacitás exponenciálisan nő. A qubitek a bináris logikán szintén túlmutató apró részecskékből, például foszforatomokból állnak. Könnyen elképzelhető, mi történhet, ha mindezek a kapacitások rosszindulatú hackerek kezébe kerülnek. Például egy támadó eltulajdonított magánüzenetet tárol, amit ugyan nem tud megfejteni, de csak a titkosítást feloldó technológiát kell kivárnia.

Az új kvantumkulccsal viszont akár végtelen ideig várhat…

Több mint 70 biztonsági szakemberrel gyakorlat keretében teszteltek egy valósidejű videomegosztást, fejlett épületszenzorokat és más intelligensépület-megoldásokat tartalmazó új együttműködő rendszert. A tesztet lövöldözős és más, ember által okozott, illetve természetes katasztrófa-forgatókönyvekre találták ki.

A fejlesztés, a Közbiztonsági Dolgok Internete (Internet of Public Safety Things, IoPST) hálózat és a kapcsolódó technológiák mögött a Virginia állambeli Innovatív Technológiai Központ (CIT), a hasonló szcenáriókra interoperábilis megoldásokat kitaláló Mutualink áll, míg az aktív lövöldöző gyakorlatnak a George Mason Egyetem adott otthont.

Az amerikai Nemzetbiztonsági Minisztérium (DHS) Okos Város Kezdeményezése által finanszírozott kísérlet sikeresnek bizonyult, a résztvevők az alkalmazott technológiákkal gyorsabban és hatékonyabban reagáltak válsághelyzetekre.

Azt vizsgálták, hogy a high-tech megoldások mennyire segítik a közbiztonságot és a sürgősségi beavatkozást igénylő váratlan események kezelését. (Mindent elmond, hogy a teszt után a DHS 19 millió dolláros, négyéves szerződést kötött a CIT-vel, amely az együttműködés keretében folytatja az elsősegélyt nyújtó személyzetet támogató, a közbiztonságot erősítő intelligensépület-technológiák kutatását, fejlesztését.)

A hálózathoz kapcsolt érzékelők és kamerák a helyzettudatosságot erősítették, az adatok valósidejű megosztása biztonságosnak bizonyult, s mindez lehetővé tette, hogy interaktív térképalapú interfészen valósidejű adatok és videók jelenjenek meg.

A wifi- és LiDAR-detektorok, követők, környezetérzékelők, 2 és 3D-s vizualizációs eszközök teszteléséhez változatos technikákkal (elemzőplatform, szimuláció stb.) más cégek is hozzájárultak.

A teszthez mindent egyetlen szenzorplatformba integráltak, amely egyrészt jelentősen hozzájárult az analitikai eszközök kiváló eredményeihez, másrészt automatizálta a figyelmeztetéseket.

„Az esemény megmutatta, miről szólnak a nemzetbiztonsági kutatások és fejlesztések: közös platformra kell hozni a műveletekben részt vevőket az akadémiai, a köz- és a magánszférával, hogy együtt dolgozzanak ki az állampolgárok biztonságát garantáló technológiákat” – nyilatkozta William Bryan, a DHS egyik technikai vezetője.

A Tesla nem az egyetlen autógyártó, amely az elektromos autók töltését teljesen automatizálná, a feladatot robotokra bízná.

A Volkswagen ugyanis pont ilyen, elektromos autókat emberi beavatkozás nélkül feltöltő robotot fejleszt. A vezető semmiféle interakciót nem folytat a robottal, csak a járműnek jelzi appon vagy speciális hálózaton keresztül, hogy mi történik.

A navigáció teljesen automatikus, a sofőrnek nem kell (az egyébként is ritka) elektromos töltőállomást keresgélnie.

A robot ugyanabban a mélygarázs-parkolóban szimultán több járművet képes feltölteni. Mindegyikre felakaszt egy elempakkot, majd a töltés sikeres befejeztével leszedi róluk.

Mindegyik csomag 25 kWh-ra elegendő, és a jármű teljesítményét 50 kW-ra növeli. Ez a mennyiség ugyan nem elegendő a teljes töltéshez, a következő útszakaszhoz, például hazavezetni viszont mindenképpen igen.

A robotot kamerák, lézerszkennerek és ultrahangos érzékelők segítik egyrészt a parkolóban navigálni, másrészt, hogy megtalálja a jármű töltőpontját. Ugyanabban a mélygarázsban akár több robot is működhet.

Elméletileg legalábbis, mert sem a robot, sem az „elemparkja” valójában még nem létezik.

„Vizionárius prototípusról van szó, de ha az általános feltételek adottak, nagyon gyorsan valósággá válhat” – nyilatkozta Mark Möller, a Volkswagen Csoport Alkatrész-fejlesztés Részlegének vezetője.

Az autógyártó óvatos, a koncepció valóra váltásának időpontjáról semmit nem mondott. A robot előnyei viszont teljesen egyértelműek – ha munkába áll, nem lesz többé szükség elektromos autók töltésére használt, töltőkészülékekkel felszerelt speciális parkolóhelyekre. Ehhez azonban nemcsak Volkswageneken, hanem minden más elektromos járművön is fel kell, ismernie a töltőpontot (különben nem lesz praktikus).

„A fejlesztéssel szinte az összes parkoló úgy válik elektromossá, hogy nem kell semmiféle komplex egyedi infrastrukturális beruházás hozzá. A töltő infrastruktúra telepítési és összeszerelési költségei robotokkal drasztikusan csökkenthetők” – összegez Möller.

Az angol Lancaster Egyetem kutatói elsőként a világon a lehető legalacsonyabb hőmérsékletre hűtöttek Lego építőkockákat. A népszerű játékot még soha nem tesztelték ilyen céllal, és kiderült: új használati lehetőségek rejlenek benne, kvantumszámítógépek fejlesztésekor kiaknázható speciális tulajdonságokkal rendelkeznek.

Az angol felsőoktatási intézmény ultraalacsony hőmérsékletekkel foglalkozó fizikusai négy építőkockával dolgoztak a világcsúcsot beállító hűtési kísérletnél, egy speciálisan erre a célra fejlesztett hűtőszekrénnyel.

A világ leghatékonyabb frizsiderje 1,6 millifokkal az abszolút zéró, azaz mínusz 273,15 Celsius-fok feletti hőmérsékletet képes elérni. Érzékeltetésként, ez a szám a szobahőmérsékletnél 200 ezerszer, a világűrnél 2 ezerszer hidegebbet jelent.

Az abszolút nulla fok a termodinamikai hőmérsékleti skála legalsó határa, az a hőmérséklet, amikor a testből nem nyerhető ki hőenergia, az atomok és molekulák mozgása megszűnik, csak kvantummechanikai részecskemozgás tartható fenn.

Az eredmény mindenkit meglepett. A kutatócsoportot vezető Dmitry Zmeev szerint kísérletük azért fontos, mert kiderült, hogy a Lego kockák formájuk, anyaguk és szerkezetük miatt elképesztően jó hővezetők „mélyhűtéses” (kriogenikus) hőmérsékleteken.

„Ez a tulajdonság nagyon fontos a jövő tudományos műszerei, például egyes jégszekrények fejlesztésekor használt anyagoknál” – nyilatkozta a kutató.

A mélyhűtéshez alkalmazott speciális hűtőszekrényeket öt évtizede találták fel, ma már multimilliárd dolláros globális üzlet alakult ki körülöttük. További fejlesztésük a modern kísérleti fizika, egyes mérnöki diszciplínák, köztük kvantumszámítógépek építése szempontjából nélkülözhetetlen.

ABS műanyagszerkezetek a ma alkalmazott kemény anyagok helyetti használata (például Lego építőkockákhoz) azt jelenti, hogy a jövőben jelentősen olcsóbban állíthatók elő hőszigetelők.

Az újgenerációs mélyhűtő jégszekrények fejlesztésének következő lépése a kísérletben résztvevő kutatók szerint pontosan ilyen hőszigetelő tervezése és 3D nyomtatása lesz.

Dél-Korea közismerten a számítógépes/videojátékok Mekkája.

Nem volt mindig így, sőt, az ország sokáig technológiai holtágnak számított, a mindent megváltoztató áttörést a Blizzard 1998-as valósidejű stratégiai scifije, a StarCraft jelentette. Világszerte 11, Dél-Koreában 4,5 milliót adtak el belőle.

Annyira népszerűnek bizonyult, hogy elhozta a speciális játéktermek, kávézók virágkorát. Míg 1998-ban az országban alig 100, 2001-ben már több mint 23 ezer működött belőlük.

A StarCrafttal indultak el az e-sportok is; az elhivatottak elkezdtek versenyezni, először csak ingyenes játékidőért, később már komoly anyagiakért is. Egy 2004-es döntőt például több mint 100 ezer néző tekintett meg.

A tömeges érdeklődés óriási pénzekkel és hírnévvel/dicsőséggel párosult. A Samsung profi csapatokat alapított, mesés fizetésekkel, a legsikeresebb e-sport versenyzők szupersztárokká váltak.

Szakmai berkeken kívül viszont egyre nyugtalanítóbbá vált a játékmánia. 2002 októberében egy 24 éves munkanélküli 86 óra játék után meghalt. 2005-ben ketten hunytak el hasonló okból. Sokakat kórházban kezeltek, mert annyira kikészítette őket a megállás nélküli, függőséggé vált játék.

2002-ben egy helyi pszichiáter becslése szerint a dél-koreai felnőttek 20-40 százaléka a játékfüggőség valamilyen jelét mutatta (agresszivitás a szülőkkel szemben, súlyos időbeosztás problémák stb.). Szöulban speciális detoxikáló intézményeket nyitottak, amelyekben gyerekeket is kezeltek…

A játékok közben teljesen immerzívvé váltak (a játékos maximálisan alámerült bennük), fejlesztőik mindent megtettek, hogy a gamerek a lehető legtöbb időt töltsék velük. A dél-koreai Nexon kitalálta az „ingyenes játék” üzleti modellt, amely technikailag tényleg ingyenességet jelent, az előmenetelért viszont folyamatosan kell fizetni, és nem meglepő módon, egyre többen adósodtak el.

Kb. 2011-re a játékfüggőség diagnosztizálható valósággá vált, sokat rontott diákok tanulmányi eredményén, gyerekek alvásán. Ugyanebben az évben tanulmányokon alapuló (ma is érvényben lévő) törvényt hoztak, hogy 16 éven aluli személyek éjfél és reggel 6 között ne játszhassanak.

Shin Eui-jin, törvényhozó szerint a szerencsejáték, az alkohol és a drogok mellett a számítógépes/videojátékok a dél-koreai társadalmat sújtó „negyedik ördög.”

2019. májusában az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ellenszavazat nélkül elfogadta, hogy a „játék okozta rendellenességeket” felvegyék a betegségek közé, orvosi lexikonokban szerepeljenek. Többezer tüneti jelet határoztak meg; maga a lista 2022-ben lép érvénybe.

A WHO döntése meglepetésre fokozta a dél-koreai társadalom megosztottságát a játékokkal kapcsolatban. Még a kormányon belül is erősödtek az ellentétek, az oktatási miniszter például nem hajlandó részt venni az egészségügyi miniszter által felállított tanácsadó testületben.

Többen teszik fel a kérdést: valóban közegészségügyi válsághoz vezet az intenzív játékkultúra? Egyedi rendellenességről van szó, vagy különféle feltételek együttes fennállása mellett jelentkezik csak?

A játékok közben a populáris kultúra megkerülhetetlen részévé váltak, a globális piac 2019-ben elérte a 152 milliárdot, a világon 2,5 milliárd a gamerek száma, az e-sportok több mint 1 milliárd dolláros üzlet.

Előrejelzések alapján 2022-re megduplázódnak a számok.