2016 óta évente megkétszereződött a mélytanulással kapcsolatos szabadalmi oltalmak száma.

A mélytanulás-technikákért nyolc szabadalommal rendelkező 71 éves Nick Brestoff, amerikai feltaláló-mérnök és egyben jogász részletes elemzést végzett a dinamikus fejlődésről, és a szabadalmi kérelmek pozitív elbírálásával kapcsolatos tanácsokat is ad. Folyamatosan tanulmányozza a kérelmeket, vizsgálódásaihoz kulcsszavas kereséseket használ. Leggyakrabban a „mélytanulás” (deep learning), „mély neurális” (deep neural) és a „többrétegű neurális” (multi-layer neural) kifejezésekre keresi a találatokat.

A vizsgált periódusban és területen az IBM rendelkezik a legtöbb, 51 szabadalommal. A Google a második (39), a Microsoft a harmadik (28). Negyedik és tizenkettedik hely között szintén ismert nagyvállalatok szerepelnek: Siemens Egészségügy (27), Samsung (18), NEC (14), Amazon (13), Baidu (12), Facebook (12), Ford (11), Intel (11), Adobe Systems (10).

2013 és 2015 között az amerikai Szabadalmi Hivatal évente csak három-négy kérvényt ítélt meg pozitívan, 2016-ban viszont már 36-ot, és azóta évente nagyjából duplázódik az oltalom alá került szabadalmak száma. 2019. december 3-i adatok alapján a szervezet tavaly 361 mélytanulás-szabadalmi kérvényt bírált el pozitívan; 2017-ben 83-at, 2018-ban pedig 162-t.

A számok nemcsak a szakterület iránti kétségtelenül jelentős mértékű és folyamatosan növekvő érdeklődéssel magyarázhatók.

A 2016-os és a későbbi drámai mértékű emelkedéshez egy törvénymódosítás szintén jelentősen hozzájárult. Az egyik szövetségi bíróság ugyanis úgy döntött, hogy érvényteleníti azt a gyakorlatot, amelynek értelmében szoftverrendszer nem kaphatott szabadalmi oltalmat. A korábbi indoklás alapján azért nem kaphatott, mert „egy rendszer számítógép által megoldható feladatok sora, és mint ilyen, nem jogosult az oltalomra.”

A bíróság viszont 2016-ban kimondta, hogy „a feltalálói elképzelések ismert, hagyományos darabok nem hagyományos és nem általános módon történő elrendezésében is megtalálhatók.”

Szintén fontos tény, hogy 65 éves vagy afeletti feltalálók (sőt, a társalkotóként szereplő személyek is) kérvényét gyorsított eljárással, évek helyett három hónap alatt bírálják el.

Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Számítástudomány és Mesterséges Intelligencia Laborjának (CSAIL) egykori vezetője, a legendás robotikus, a szakterületet az 1990-es években forradalmasító Rodney Brooks által alapított iRobot a 2002 szeptemberében bemutatott, korongalakú Roomba porszívóval érte el a világhírt.

A sok alapvető érzékelővel felszerelt gép etalonná vált, 2018-ig 25 millió darabot adtak el belőle. A szenzorok megakadályozzák, hogy leessen a lépcsőről, érzékelik a padlón lévő piszkos foltokat. A két függetlenül mozgatott kerék jóvoltából 360 fokos fordulatra képes Roomba könnyen alkalmazkodik a változatos bútorokhoz, és végzi dolgát, azaz összeszedi a port.

Kiváló adottságok egész sorával rendelkezik, egyvalamit azonban még ő sem tud – repülni, és a repülés hiánya miatt (is), szinte mindig alulmarad a háztartások egyik legfontosabb tárgyi elemével, a lépcsőkkel szemben.

Eddig legalábbis így volt, a porszívózó robot nem tudott repülni, és igazából a lépcsőkkel sem boldogult.

Úgy tűnik, végre eljött a nagyon sokak által várt robotikai változás ideje, és a fejlődés következő lépéseként, a porszívók megtanulnak repülni.

Peter Sripol, ohiói mérnök ugyanis megalkotta a repülő Roombát.

A gép nem tűnik praktikusnak, de ezúttal nem is ez a lényeg. A kísérleti robot azért nyűgöz le, mert abszolválja az akadályt, repül, és megbirkózik a lépcsőkkel. Sripol ezt úgy érte el, hogy három vezetékes ventilátort szerelt a porszívóra, megvalósítva sok barkácsoló álmát, (és sajnos) házi kedvenceink rémálmát.

A gép ventilátoraiból lefelé irányuló légáramlás eddig azonban több port kavart fel és rendetlenséget okozott, mint amennyit Roomba felporszívóz, és a repülés sem autonóm, mert a robotot valakinek mindig vezérelnie kell. Mindezek mellett sajnos még drága is: Sripol elmondása alapján kb. 200 dollárt, az eredeti porszívó árának több mint háromszorosát költötte a kiegészítő elektronikai cuccokra.

De ne felejtsük el: konceptgépről van szó, és ami a legfontosabb egy konceptgép esetében: az elképzelés működik. Ha lépcsőkön gond nélkül navigáló Roombát akarunk, valami hasonlót kell barkácsolnunk, vagy vennünk.

És előbb-utóbb praktikus is lesz.

A képosztályozás a számítógépes látást és a mintafelismerést (pattern recognition) egyesítő mesterségesintelligencia-diszciplína.

A szakterület eddigi legmodernebb rendszerét a tárgyfelismerő szoftverek kutatásához fejlesztett ImageNet adatbázisa mellett más adatbázisok 3,5 milliárd további képén gyakoroltatták. A döbbenetes információmennyiség feldolgozása azonban hatalmas számítási kapacitást – és energiafogyasztást – is igényel.

Hamarosan változhat a helyzet, mert egy sokkal kevesebb adatot, a képek tizedrészét használó új módszerrel pontosabb eredmény érhető el, ráadásul úgy, hogy a képeket fel sem címkézik.

A Google Brain egyik csoportja és az Eduard Hovey, a pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem kutatója által bevezetett Zajos Diák (Noisy Student) eljárás lényege, hogy a modell másik modelltől, egyfajta tanár-diák viszonyban tanul. Az eredmény nem maradt el, jobban teljesített az ImageNeten.

Egyediségét az adja, hogy nem más gyakoroltatja, hanem saját maga csinál mindent, a tanármodell például címkézett adatokhoz generál álcímkéket, majd a tanulómodell következik, amely immáron mindkét (címkézett és álcímkés) adatfajtával képezi magát.

A Zajos Diák fejlesztői finomítottak az eredeti módszeren: diákhálózatuk nagyobb a tanárhálózatnál, és a gyakorlóadataiba zajt is tettek, hogy nehezebben dolgozza fel a képeket, stabilabb legyen a tudása. Tanár és diák természetesen ugyanazt az architektúrát használja, így a nagyobb kapacitás a diáknak különösen előnyös – több a paraméter, több adatot dolgoz fel, mint a tanár.

A tanár az ImageNet gyakorló adatsorán képezi magát, abból generál álcímkéket egy Google adatsor 300 millió felcímkézetlen képéhez, míg a diák gyakorlóadatsora az ImageNet tréningszettjéből és 130 ezer álcímkés Google képből áll.

Gyakorlás közben az algoritmus a diákot elbizonytalanító, „önálló gondolkodásra” sarkalló lépéseket tesz, így ér el tanáránál magasabb szintű általánosító képességeket. A tanár-diák tanulási ciklus ismételhető, és minden egyes korábbi diákból (értelemszerűen) tanár lesz.

Zajos Diák az ImageNet teljes anyagán és speciális sorokban egyaránt jobban teljesített elődjeinél.

Bíztató eredményeivel közelebb kerültünk a hibátlanul dolgozó képosztályozó technológiákhoz, az ezt a módszert használó tanulóalgoritmusok pedig bármelyik korábbi módszernél sokkal több adatot tudnak majd kezelni.

Egyes politikusok fegyverkezési versenyként látják és igyekeznek láttatni a nemzetközi mesterségesintelligencia-fejlesztésekben tapasztalható rivalizálást, szakértők viszont figyelmeztetnek: ez a hozzáállás konfliktusok eszkalálódásához vezethet.

Ha a globális nagyhatalmak, elsősorban az Egyesült Államok és Kína magáévá teszi a „győztes mindent visz” attitűdöt, lemondhatunk a nemzetközi együttműködések előnyeiről – teszik hozzá.

A fegyverkezési verseny mentalitás elsősorban az autonóm fegyverekre vezethető vissza; arra az elképzelésekre, hogy ezek a rendszerek a nemzetközi konfliktusok „aduászaivá” válhatnak. A koncepció nemzeteket ösztönözhet, hogy a kutatásfejlesztéseket külső segítség nélkül, maguk végezzék. Az együttműködés összesített haszna azonban gyakran sokkal nagyobb, mint bármelyik egyedi kezdeményezésé.

A kooperációt több érv támasztja alá.

Az olyan témákkal, mint az éghajlatváltozással, a globális egészségüggyel vagy a természeti katasztrófákra adott reakciókkal foglalkozó MI-k az USA-nak és Kínának is hasznára válnának.

Erős államok MI-kre vonatkozó világszintű normák és szabályok kialakítására is használhatnák az együttműködés-alapú projekteket.

A háborús célú MI-fejlesztéseket előtérbe helyező nemzeti agendák miatt kevesebb pénzügyi támogatás juthat a nem védelmi jellegű alkalmazásokra.

Történelmi példák, a hidegháború éveiben megvalósult amerikai-szovjet tudományos együttműködések szemléltetik, hogy a kooperáció enyhítette a nemzetközi feszültségeket. A rivális hatalmak 1957-ben egyeztek meg, hogy egyes projektekben tudósaik együttműködhetnek. A kooperációk pozitívan befolyásolták a diplomáciai kapcsolatokat, segítettek a nukleáris leszerelési tárgyalásokban, közelebb hozták egymáshoz az ellentétes álláspontokat.

Mivel a technológia távolról sincs teljesen kifejlesztve, egyelőre teljesen bizonytalan a mesterséges intelligencia potenciális háborús szerepe. Az „elmaradás” pozitív hatással lehet a tárgyalásokra, nemzetek vezetői országaiknak – és az egész világnak – kölcsönösen hasznos szabályozásban egyezhetnek meg. Az amerikai MI Nemzetbiztonsági Bizottság például a mesterséges intelligencia katonai felhasználása feletti kontrollban való együttműködésre igyekszik ösztönözni az USA, Kína és Oroszország illetékeseit.

Az elektromosságot is használják háborúkban, a fejlesztésekben élenjáró országok mégsem őrizték meg maguknak a technológiát, és az egész világ jól járt vele.

2019 végén, az ünnepekre visszatért, Texasban és New Jerseyben egy-egy lerakatot nyitott a 2018-ban becsődölt és 800-nál több boltját bezáró ikonikus játékkereskedő, a Toys „R” Us. A két új üzlet – 2019 legnépszerűbb játékai mellett – a cég által használt megfigyelőtechnológia miatt került médiareflektorfénybe.

A Toys „R” Us ugyanis összeállt az „értékesítés, mint szolgáltatás” tevékenységet csúcstechnológiai megoldásokkal és elemzésekkel kivitelező b8ta startuppal, és az üzlethelyiségekben megforduló személyek minden lépését követő kameraszenzorokat szereltek a csillárokba.

A sajtó felháborodott tweetek alapján gyerekek után kémkedő játékboltokról tudósított.

A technológia mögött álló vállalat, a megfigyelő megoldásairól ismert, kb. 500 márkát és bevásárlóközpontot 90-nél több országban kiszolgáló RetailNext viszont bejelentette: kameráikat eleve úgy fejlesztették, hogy gyerekekről ne rögzítsenek adatokat, ráadásul az összes adat anonim. Hangsúlyozzák: ugyanazokról a kamerákról van szó, amelyekkel elégedettek a világ többi országában, és amelyek a boltok forgalmát monitorozzák.

A mélységérzékelő kamerák a gépi tanulásnak köszönhetően ignorálják a gyerekeket. Eredetileg ugyanis arra oktatták őket, hogy a 4 lábnál (kb. 122 cm) alacsonyabb objektumokról, köztük emberekről ne vegyenek tudomást. (Egy tízéves amerikai gyerek viszont akár 5 láb magas is lehet.)

Az újabb Aurora szenzor viszont gyerekeket és felnőtteket engedélyezett képek alapján, azokon gyakorolva megkülönböztető algoritmust használ. A kamerákat belső szakértői csoport minden egyes telepítésnél teszteli, hogy megfeleljenek ezeknek a követelményeknek. Ha mégis hiba történik, az adatokat a lehető leghamarabb eltávolítják.

Felnőttekkel szemben viszont nincsenek skrupulusok. A kamerákkal nagyjából ugyanaz megy végbe a fizikai valóságban, mint ami évek óta az online kereskedelemben – a hagyományos módszereknél részletesebb, kifinomultabb adatgyűjtés. A „valódi” boltok úgy érzik, ugyanazt kell tenniük, mint az online shopoknak, appoknak.

A Toys „R” Us esetében a boltok interaktív marketing helyszínekké váltak, szenzorok számlálták a vásárlókat, hogy ki mennyi időt tölt ott, melyik játékkal foglalkoznak leghosszasabban stb. A cég lényegében, kicsiben ugyanazt a tevékenységet folytatta, amiért sokan támadják a Facebookot és a Google-t. Nem ők az egyedüliek, 2019 első felében az egyik amerikai polgárjogi szervezet 20 nagyobb kereskedőt megkérdezett, hogy használnak-e arcfelismerő technológiákat, mindössze néhány volt hajlandó válaszolni, a válaszolók közül pedig csak egy állította egyértelműen, hogy nem.

A RetailNext elmondta: a két boltban használt kamerákat eleve úgy állították be, hogy elhomályosítsák, felismerhetetlenné tegyék az arcokat. Máshol, más kameráikat viszont nem, amelyek mesterségesintelligencia-algoritmusokkal próbálják megállapítani a vásárlók korát, nemét stb.

A kamerák bizonyítják, hogy lassan eltűnnek az offline és az online közti különbségek, a fizikai és a virtuális tereket egyaránt meghatározza a marketing-célú megfigyelés.

Robotok porszívóznak, recept alapján főznek, énekelnek, idősekre vigyáznak, gyerekekkel játszanak, segédtanárokként oktatnak… A közelgő változásokról, az MI és a robotika miatti állásvesztésekről, tömeges munkanélküliségről, ma még elképzelhetetlen, teljesen új munkakörökről pro és kontra is rengeteg anyag jelent meg, változatos megoldásokkal.

Egyes robotok már koktélokat is kevernek, mint például Toni, a pincér, a torinói Makr Shakr fejlesztése.

Az elegáns gép kásásra töri a jeget, lime-ot és citromot, fehér és barna cukrot, kever, összesen kb. 200 alapanyaggal elboldogul. Mozgását Marco Pelle olasz koreográfus-táncosról mintázták, képességeit Londonban, egy 2019. augusztusi rendezvényen (AI: More than Human) tesztelték. A megmérettetésen humán mixerek szintén részt vettek, és kiderült: alkolholtartalmú italokhoz egyelőre ők értenek jobban.

Jelenleg valószínűtlennek tűnik, hogy a bárokban hamarosan sok-sok Toni helyettesíti húsvér kollégáit.

A Makr Shakr mindenesetre felkészült a váltásra, és bejelentette: 1000 dollár feletti havi fizetést/kártérítést ad minden személynek, akinek a mixeri stb. munkáját az automatizáció, a robottechnológia – adott esetben Toni – fenyegeti. A bejelentés újdonsága, hogy a pénzt nem az elvesztett állások, hanem minden egyes eladott robotmixer után utalják az arra rászorulónak.

A proaktív lépés az alapjövedelem egyedi megközelítése – fizessen az állásvesztésért vagy elméleti lehetőségéért a közvetlenül felelős vállalat (ami egyébként remek PR-húzás is lehet a Makr Shakr részéről)!

Egyelőre nem világos, milyen kritériumok alapján választják ki az illetőt, meddig kapja a juttatást, a cég hosszabb távon is szándékszik „adakozni”, vagy sem. Az első választás mindenesetre már megtörtént: egy ötvenéves amerikai vendéglátós, Brian Townsell kapja a havi illetéket. Eddig hotelekben és éttermekben dolgozott, és mivel a családjáról is gondoskodnia kellett, nem végezhette álmai munkáját egy sörfőzdében. Az olasz vállalat bizakodik, hogy támogatásukkal Townshell végre ott helyezkedhet el, ahol mindig is szeretett volna.

A Makr Shakr 2019 végén az Európai Unióban 2020-ban induló pilotprogramot jelentett be.

Az okostelevíziókat (smart TV) gyakran a készülék hangalapú vezérlését és a videocsevegést, chatet biztosító mikrofonokkal vagy kamerákkal szerelik fel. Ezek a gépek főként azért számítanak okosnak, mert rá tudnak kapcsolódni a világhálóra, és a streaming szolgáltatások (Netflix, Hulu stb.) felvirágzásával, komoly igény mutatkozik irántuk.

A kamerák és mikrofonok egyrészt nagyon hasznosak, másrészt viszont, amire már az FBI is figyelmeztet: az új televízió pont ezek a kiegészítők miatt használható megfigyelésre, hackerek rajtuk keresztül, őket használva kémkedhetnek utánunk.

A Szövetségi Nyomozó Iroda portlandi (Oregon állam) hivatala blogbejegyzésben ismertette hogyan aknázhatók ki rosszindulatú célokra a készülék intelligenciáját növelni hivatott megoldások.

„Túl azon a kockázaton, hogy a televíziógyártó és az alkalmazásfejlesztők hallgathatják és nézhetik a fogyasztót, a tévé hackerek előtt is megnyithatja otthonunk ajtaját. Egy cyber rosszfiú nem biztos, hogy hozzáfér a lezárt számítógépünkhöz, viszont a biztonsági szempontból kevésbé óvott TV, a routeren keresztül, lehet neki a kiskapu” – áll az anyagban.

Nem ez volt az első alkalom, hogy valakik az okostévék biztonsági réseire hívták fel a figyelmet.

Egy 2018-as fogyasztóvédelmi beszámolóban leírták, hogy többmillió okostelevízió biztonságát könnyű kijátszani, és szakemberek szemléltették, hogy hackerek hogyan szerezhetik meg a készülékek feletti hatalmat.

Idén júniusban a Samsung tweetben is emlékeztette okostelevíziója tulajdonosait, hogy hetente, kéthetente nézzék át a beállításokat, futtassanak le vírusellenőrzéseket. Ezeknek a tevékenységeknek a „rosszindulatú szoftveres támadások megelőzése a célja.” A tweetről különböző médiumok számoltak be, és a reakció annyira negatív volt, hogy a fogyasztói elektronika egyik főszereplőjének számító dél-koreai vállalat törölte a posztot.

A készülékek egyértelműen jó szolgálatokat tehetnek hackereknek, ugyanakkor biztonsági sebezhetőségük egyáltalán nem jelenti azt, hogy tulajdonosuk nem használhatja ki kockázatmentesen a készülék adta lehetőségeket. A rések kétségtelenül veszélyesek, de sok más infokommunikációs eszközhöz hasonlóan, a felhasználói felelőtlenség legalább ugyanakkora veszélyforrás.

Az FBI javaslata a potenciális vásárlóknak, hogy végezzenek előzetes kutatásokat, próbálják megérteni a biztonsági réseket, változtassák meg a gyári jelszót, tanulják meg ki- és bekapcsolni a kamerát és a mikrofont.

Ha pedig végképp semmi nem működik, térjünk vissza az alapokhoz, fekete ragasztószalaggal egyszerűen ragasszuk le a veszélyforrást – sugallja az FBI.

Bill Gates egyik legújabb befektetése, a nap- és hőenergiával foglalkozó Heliogen startup többszáz darabból álló masszív tükörcsoportokkal igyekszik megdolgozni a napenergiát. Működésüket mesterséges intelligencia támogatja, az MI próbálja biztosítani, hogy a tükrök tartsák a fókuszt.

Egyszerre irányítja az összest.

A munkát a cég saját fejlesztésű gépilátás-rendszere (az MI) végzi. Detektálja a rossz állapotban lévő, pontatlanul működő visszaverő szerkezeteket, javít rajtuk, pontosítja beállításukat, hogy teljesen a napfényre „összpontosítsanak.”

A rendszer nemrég egy kazánt melegített fel 1000 Celsius-fokra, és ez a hőmérséklet már bőven elegendő ipari folyamatok kivitelezéséhez.

A nap-hőerőmű központi eleme egy torony, tetején a kazánnal, körülötte többszáz, alkalmanként többezer tükörrel. A meleget a kazánra irányítva, gőzt termelnek, a gőz mozgásba hoz egy turbinát, és elektromosság generálódik.

Egyes tényezők, mint például a szél, a talaj süppedése, természetes meggörbülése viszont negatív hatással lehetnek a tükrökre, amelyek ilyenkor már nem a megfelelő pontra fókuszálnak, csökkentve az erőmű hatékonyságát.

A Heliogen (mesterségesen intelligens) rendszere szerencsére automatikusan kalibrálja őket.

A torony az ipari célokra (acélolvasztás, betonkészítés stb.) használandó hőt vezető lapot tartalmaz. A lap körül található négy kamera folyamatosan figyeli minden egyes tükör sarkait. Ha a visszavert fény egy sarkon világosabb, mint a középpontban, a rendszer üzenetet küld egy szervokontrollernek, hogy igazítsa helyre az adott tükröt.

Az 1000 Celsius-fok mérföldkő, a legtöbb nap-hőerőmű nagyjából ennek a felét éri el. A Heliogen számára viszont csak a kezdet, mert 1500 fok a cél. Ezen a hőmérsékleten ugyanis a légkörben lévő széndioxid és víz alkotómolekuláira, hidrogénre és szénre bontható.

A Heliogen hidrogént akar gyártani, hogy üzemanyagcellák közvetítésével termeljen áramot. Végsősoron pedig szénhidrogén üzemanyagban egyesítenék újra a hidrogént és a szenet, amelyhez semmiféle fosszilis anyag nem kellene.

A kezdeményezés izgalmas, de nem problémamentes: a megtermelt hő azonnal nem hasznosítható, és szállítani is nehéz. Másrészt, a feldolgozó ipari létesítményeket a tőszomszédságba kell telepíteni, így viszont beárnyalhatják a tükröket. Ugyanakkor ígéretes, hogy az MI olcsóbb, tisztább alternatív energiaforrások előállításában segít, erősen szennyező ipari folyamatokat tesz „zöldebbé.”

A testünk idegsejtjeinek elektromosjel-továbbítását utánzó mesterséges neuronok előbb-utóbb segíthetnek az idegsorvadásban, bénulásban és más betegségekben szenvedő személyeken.

A kicsi szilíciumchipekre szerelt neuronok az élő idegsejtek közti jelátadásban játszhatnak fontos szerepet. Egészségeseknek is segítséget jelenthetnek, de elsődlegesen a betegségek vagy sérülések következtében megsérült sejtek regenerálásában vehetnek részt.

Kulcsfontosságú, hogy a chipeknek (úgynevezett „neuromorfikus mikroáramköröknek”) sok-sok nagyságrenddel kevesebb áramra van szükségük, mint egy szabvány mikroprocesszornak – felfoghatatlanul kevesebbről, egymilliárdnyi részről van szó. Ez a szám pedig azt jelenti, hogy elvileg krónikus megbetegedések, például súlyos szívproblémákat vagy az Alzheimer-kórt gyógyítani hivatott implantátumokba integrálhatók.

Brit, svájci és új-zélandi kutatók szimuláció segítségével modellezték patkányok kétfajta idegsejtjének stimulációra adott reakcióját (tüzelését). Az egyik típusba a légzésért felelős, a másikba a hippokampuszban (az előagy egy részében) működő neuronok tartoztak.

A modelleket szilícium chipekké „konvertálták”, amelyekben megalkották az élőlények testében jeleket továbbító ioncsatornák másolatát.

A mesterséges neuronok alkotta áramkörök elvileg képesek utánozni beteg idegsejtekben az egészséges működést, és az elektromos jeleket a test különböző részei között továbbítják.

Például súlyos szívprobléma esetén az agyban lévő idegsejtek rosszul/helytelenül reagálnak az idegrendszer visszacsatolásaira, és így a szív nem olyan erővel dobog, mint amilyennel kellene, mint ahogy egészséges állapotban működik. A mesterséges neuronokat tartalmazó chip viszont a helyes jelet küldené tovább, és így normalizálódna a szívműködés.

A kutatócsoport több tagja ilyen beágyazott chipekkel fejleszt intelligens pacemakereket. Patkányokon végzett tesztekből kiderült, hogy az új megoldás hatékonyabb a szabvány pacemakereknél.

Egyelőre azonban még nem tartunk ott, hogy bármely hasonló implantátumot emberekbe ültessenek.

Az ünnepekre való felkészülés jelentős részét vásárlással, azon belül pedig mindinkább online vásárlással töltjük. Nincsenek meglepetések – kereskedők ősrégi és új, jól és kevésbé ismert trükkök egész arzenálját vetik be, hogy minél többet költekezzünk.

Egyes ajánlatok csak korlátozott ideig érvényesek, amire (ha nem tudnánk az időpontot) egyik-másik oldal visszaszámlálóval emlékeztet. Közben gondosan figyelmeztetnek, hogy ebből és abból a termékből már alig van raktáron, esetleg környékünkön már 65-en megvették. Máskor plusztermékeket tesznek bevásárló kosarunkba, mindent az „ingyen próba” jegyében, aztán valahogy mégis megérkeznek az első fizetési értesítések.

A Princeton és a Chicago Egyetem közös felmérést végzett online boltok „sötét mintázatairól” (dark patterns). E mintázatok alkalmazása eléggé elterjedt, tízből több mint egy online shop, köztük a legnépszerűbbek közül is páran (vissza)élnek velük.

A sötét mintázatok alapvetően a felhasználói felület adta taktikák, a usert úgy vezetik keresztül egy meghatározott úton, hogy a szolgáltató profitáljon belőle. Gyakran olyan döntések meghozatalára ösztönzik, amelyeket nem tenne meg, ha rendelkezne a témával kapcsolatos összes infóval. Az interneten többmillióan tehetnek így, és a mintázatok döntéshozatalban játszott szerepének mértékét még szakértők sem látják át teljesen.

A web előtti (rejtett költségek stb.) és kifejezetten internetes trükkökre egyaránt vonatkozó kifejezést a felhasználói élményekkel foglalkozó Harry Brignull találta ki, 2010-ben. Utóbbiak közé tartozik például a pop-upok manipulatív nyelvhasználata, illetve a látszatbizonyítékok („köszönöm nem, nem akarom élvezni ennek a szenzációs ajánlatnak az előnyeit”, vagy „önnel egyidőben 197 másik felhasználó nézi ezt a terméket”). A megtévesztő praktika eredményeként végül gyakran beadjuk a derekunkat.

A tanulmány szerzői 11 ezer eladó oldal 50 ezer termékét vizsgálták, és 1254 oldal 1800-szor használt valamilyen megtévesztő praktikát. A tanulmány alapján a valóságban jóval többen élhetnek a sötét mintázatok adta lehetőségekkel. Visszaszámlálót szinte mind az 1254 használt, és sok (termékeket természetesen agyondicsőítő) kamubeszámolót is találtak.

A kutatók létrehoztak egy, a fogyasztókat a trükkökről informáló honlapot, illetve a tanulmányt megmutatták az illetékes szövetségi hatóságnak. A tervek szerint a közeljövőben az állás- és a gyerekjátékoldalakat vizsgálják hasonló módszerrel.