Egy idahói kórház műtőjében orvosok sebészi beavatkozást készítenek elő. Hüvelykujj-méretű bevágást ejtenek a beteg testén, a vágáson keresztül apró robotot juttatnak a szervezetbe. A sebész felveszi a virtuálisvalóság-headsetet, megfogja a kontrollert, hamarosan kezdődik a műtét. Előnye, hogy minimális a beavatkozás, kevesebb fájdalommal jár, mint hagyományos módszerek esetében.

Mintha sci-fiben lennénk, pedig nem. A Charlestown (Massachusetts állam) székhelyű Vicarious Surgical startup gőzerővel fejleszti hozzá a technológiát. Adam Sachs és Sammy Khalifa, a két társalapító az MIT-n (Massachusetts Institute of Technology) találkozott, nem sokkal később megszületett az ötlet, öt éve végeztek, és utána rögtön el is indították a céget.

„A robotika miniatürizálásának módszerein dolgozunk, és az összes sebészi mozgást a hasüregbe helyeznénk át. Ha így történik, az orvosi tevékenység helyileg nem korlátozódik a vágásra” – nyilatkozta Sachs.

A nagy felismerést a virtuális valóság (virtual reality, VR) jelentette, amikor a két kutató rájött, hogy a miniatűr robotok összekapcsolhatók a technológiával – VR headsettel, például az Oculus Rifttel ugyanis jól láthatók az emberi testben. Szerintük a robotika így emberszerűbbé válik, a VR pedig a jelenlét érzetét kelti a felhasználóban.

A kamerával felszerelt kétkarú humanoiddal az orvos a világ bármely pontjáról elvégeztetheti a műtétet. Lényeg, hogy virtuálisvalóság-rendszere kapcsolódjon a robothoz. A beállításokat úgy kivitelezik, hogy a sebész pont azt lássa, amit a gép. A humanoid karját saját karjainak mozgatásával vezérli.

A technológia több területen alkalmazható, de a két alapítót egyértelműen a medicina érdekli.

„Abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy technológiai oldalról és a társadalmi hasznosság szempontjából is egyaránt nagyon érdekes projekten dolgozhatunk” – magyarázza Sachs.

Céljaik kivitelezését több befektető támogatja. Február 14-én jelentették be, hogy a (természetesen Bill Gateshez tartozó) Gates Frontier 10 millió dollárral segíti a további fejlesztéseket.

Mihelyst elérik a miniatürizáció megfelelő szintjét, tanulmányozni fogják technológiájuk nehezen megközelíthető, nagyvárosi agglomerációktól távoli helyeken történő alkalmazását.

„Hosszútávú elképzelésünk, hogy ne csak az USA nagyvárosaiban és legismertebb kórházaiban, hanem a vidéki Amerika kisvárosaiban és falvaiban, és az egész világon használják. Munkánk a sebészet demokratizálásáról szól, és a folyamat egy robotsebésszel kezdődhet” – összegez Sachs.

Romantikus partnert keresve egyre többen használják az online társkeresőket, Tindert és társait, csakhogy szívükkel együtt sokan a pénztárcájukat is megnyitják, és társ helyett csalókba botlanak. Jó hír, hogy a randioldalak és appok hamarosan kicsit hozzánk hasonlóan „gondolkodó” mesterséges intelligenciával szúrhatják ki a kizárólag a hiszékeny társkeresők pénzére utazó álprofilokat.

Az angliai Warwick Egyetem és más felsőoktatási intézmények tudósai online csalásokat feltáró, szerteágazó kutatás részeként ezeket a profilokat azonosító algoritmust fejlesztettek. Munkájukkal sokakat menthetnek meg anyagi és (esetleg maradandó) lelki károktól.

A kutatás egy része az egyszeri átverés után valószínűleg máskor is kelepcébe csalható áldozatok lélektanára összpontosított.

2017-ben az Egyesült Királyságban több mint 3 ezer személy vált hamis társkereső profilok áldozatává. Összesen 41 millió, egyénekre bontva, átlagosan 14600 fontot buktak. A számszerűsítés azért bizonytalan, mert sokan be sem jelentik, hogy átvágták őket.

A legtöbb társkeresési csalás előrejelezhető mintázatot követ. Rossz-szándékú személy hamis profilt hoz létre, és csaliként használja szerelemre vagy csak futó kalandra vágyó főként férfiak magához vonzására. Mihelyst az áldozat védtelenné válik, drága ajándékokat, de leginkább pénzt („kölcsönt”) csikar ki belőle.

Az algoritmust ismert kamu randiprofilokon gyakoroltatták. Azonos jegyeket keresett köztük, majd gyanús jelek reményében, társkereső oldalakon vizsgált felhasználói adatlapokat. Demográfiai és életrajzi információkat, képeket nézett át, végül megállapította, hogy mennyire valószínű a csalás.

A teszten az algoritmus nagyon kevés, a megkérdőjelezett adatlapok mindössze egy százalékát kitevő hamis pozitívot, azaz helytelenül kamunak címkézett profilt talált. Következő lépésben a kutatók továbbfejlesztik, finomítják mesterséges intelligenciájukat, és bizakodnak, hogy a társkereső oldalak pár éven belül alkalmazzák az úgynevezett „rom-com” (romantikus vígjáték) csalásokat meghiúsító technológiát.

„Gyanús tevékenységeket észlelő mesterségesintelligencia-technikákkal nagyon megváltozhat a helyzet, a csalók sokkal könnyebben és eredményesebben leleplezhetők. A felhasználók hamarosan jobban megbízhatnak a társkereső oldalakban” – nyilatkozta Tom Sorell, az egyik kutató.

A kanadai Waterloo Egyetem úttörő fejlesztésének köszönhetően hamarosan könnyebben és olcsóbban alakíthatók ki okos otthonok. A megközelítés lényege, hogy elemek nélküli szenzorokat használnak már meglévő wifi hálózatokon.

A hasonló korábbi próbálkozások mindig akadályokba ütköztek. Többek között változtatni kellett a wifi hozzáférési pontokon, figyelni kellett a biztonsági protokollokra, illetve sok energiát fogyasztó komponensekkel (például vezeték nélküli adóvevőkkel) dolgoztak. Mindezek miatt a kísérletek eredménytelennek bizonyultak.

„A mostani szenzorokhoz elemek kellenek. Szinte senki nem akar ezen változtatni, és működnek is az átlagos wifi hálózatokon. Újabb projektekben viszont elem nélküli megoldásokat is javasoltak már, amelyek viszont nem működnek vezeték nélküli eszközökkel. A két megközelítés legjobb részeit kombináljuk össze, módszerünk egyrészt elem nélküli, másrészt átlagos wifi hálózaton sincs vele probléma” – nyilatkozta Omid Abari, az egyik kutató.

WiTAG nevű kommunikációs mechanizmusuk forradalmasíthatja az okosotthon-ipart. Lehetővé teszi ugyanis, hogy hétköznapi wifi eszközök kezelni tudják az „okos” készülékek (hőmérséklet- és fényérzékelők, szívritmust, vércukorszintet stb. mérő, magunkon viselhető technológiák) adatait. Rádiófrekvencia-jeleket használ erőforrásként, és a wifi infrastruktúrával úgy dolgozik, hogy a szenzoroknak nem kell kapcsolódniuk vezeték nélküli hálózatra. Így a telepítés is sokkal egyszerűbb.

A Waterloo Egyetemen kidolgozott technológia egyik legnagyobb előnye, hogy titkosítással is működik. Az eddigi elemmentes megoldások nem működtek titkosított, azaz jelszót igénylő wifi hálózatokkal, ami érthető okokból senkinek sem tetszett.

Az első prototípus fejlesztése után a kutatók szabadalmi kérvényt adtak be, és jelenleg a második prototípuson dolgoznak. Ezzel párhuzamosan a rendszerrel működő appot is fejlesztenek, és terveik szerint hamarosan széles körben használható újabb alkalmazásokat hoznak létre.

„A telefonon futó alkalmazással, a készülék és a hozzáférési pont módosítása nélkül is olvashatók a szenzorok adatai” – magyarázza Ali Abedi, egy másik kutató.

A világ nagyvárosait elárasztották az elektromos rollerek. Ha esetleg azt látjuk, hogy a Xiaomi népszerű M365-én valaki a legváratlanabb pillanatban őrült sebességre kapcsol, majd még váratlanabbul lefékez, nem kell rögtön megkérdőjelezni az illető elmeállapotát.

Lehetséges, hogy valaki meghackelte a jármű szoftverét.

A Zimperium mobilbiztonsági cég figyelmeztette a gyártót: rést talált a modell programján, és azt kihasználva, rosszindulatú támadók távolról is irányíthatják a scootert. Az amerikai vállalat szoftverkutatását vezető Rani Idan elmondta, hogy az elemkezelést, a hardver és a szoftver között koordináló firmvare-t, és az okostelefonos appal való kommunikációt biztosító bluetooth modult elemezve, pár óra alatt megtalálták a biztonsági rést.

Hamar rájöttek, hogy bluetooth kapcsolaton keresztül jelszó és más azonosító megoldások nélkül is rákapcsolódhatnak a rollerre. Következő lépésben firmware telepíthető rá, amelynek hitelességét a rendszer nem ellenőrzi. Tehát hackerek a Xiaomi szoftverfrissítéseként rosszindulatú programokat installálhatnak fel, átvéve a roller irányítását.

Innentől kezdve a legvészesebb forgatókönyvek is megvalósulhatnak.

A bluetooth implementálásával kapcsolatos problémák, különösen a gyenge azonosító/hitelesítő mechanizmusok sajnos nem egyediek a dolgok internetére (Internet-of-Things, IoT) kapcsolódó eszközöknél. A frissítéseket hitelesítő integritás-ellenőrzéseket a felhasználók általában nem végzik el. Ezzel a saját személyes szférájukat (privacy), a biztonságosságot és a biztonságot veszélyeztetik. A kockázat még nagyobb, ha egy ilyen eszköz meghackelésével személyek kerülhetnek fizikai veszélybe.

A Zimperium megkereste a Xiaomit, és meglepő választ kaptak. A fejlesztő tisztában van a biztonsági réssel, de önerőből nem tudja orvosolni. Valószínűleg azért nem, mert a bluetooth modul beépítését nem házon belül, hanem külsős céggel végeztették el.

A hivatalos appon hiába van jelszó opció, ha meg is adtuk, a rendszer nem kéri azt. Idan androidos és iOS-es alkalmazást is fejlesztett, és bluetooth kapcsolattal képes volt vezérelni a scootert.

„A dolgok internetének eszközei mindenhol jelen, legérzékenyebb adataink pedig rajtuk vannak. Ezek a tárgyak napi rutinná váltak. Azt hihetnénk, hogy a lehető legnagyobb biztonságot nyújtják, de sajnos nincs mindig így” – nyilatkozta Idan.

A „hivatalos” mesterségesintelligencia-kutatások ugyan az Egyesült Államokban, még az 1950-es évek második felében kezdődtek, az elmúlt időszakban viszont más országok, például Kína, Kanada vagy Franciaország komolyabb lépéseket tett a technológia hasznosításáért.

Az USA mindenképpen meg akarja őrizni vezető szerepét, és Donald Trump elnök hétfőn aláírta a kormány MI-elképzeléseit tartalmazó rendeletet, az „Amerikai MI kezdeményezést.”

Az iniciatíva anyagi források átcsoportosításával, új források megteremtésével, az országra szabott megoldások kidolgozásával akarja fellendíteni az Egyesült Államok mesterségesintelligencia-iparát.

A terv öt pontból áll össze.

Az anyagi erőforrások átcsoportosításával szövetségi pénzosztó ügynökségeket utasítanak, hogy „adjanak elsőbbséget” mesterségesintelligencia-kezdeményezéseknek, hatékonyan támogassák a szakterületi befektetéseket.

Új források teremtésével MI-kutatók számára elérhetővé teszik a szövetségi adatokat, számítási modelleket és erőforrásokat.

A Szabványok és Technológia Nemzeti Intézetének (NIST) „megbízható, robusztus, biztonságos, hordozható és interoperábilis” MI-rendszerek fejlesztésére ösztönző szabványokat kell kidolgoznia.

A dolgozókat fel kell készíteni a jövőre, a változásokra. Ennek érdekében szövetségi ügynökségek hatékonyan fogják támogatni az MI-vel és alkalmazásaival foglalkozó tréningeket.

A kezdeményezés keretében a nemzetközi együttműködéseket bővítő tervet is kidolgoznak. Az együttműködéseknek úgy kell történniük, hogy az MI-fejlesztések megfeleljenek az amerikai értékeknek és érdekeknek – áll a rendeletben.

Mindegyik pont fellendítheti az amerikai MI-kutatást, versenyképesebbé teheti az Egyesült Államokat, kérdés, hogy hogyan kivitelezik.

Ha a Fehér Ház fenn akarja tartani az USA katonai és gazdasági szerepét, külföldi befolyását, létfontosságú, hogy legyen koherens MI-stratégiája. A Trump-adminisztrációt többen bírálták, hogy más országokkal, különösen a 2017-ben MI-tervet meghirdetett Kínával ellentétben, nem lépett ezen a területen.

Az Obama-adminisztrációban az elnök gazdasági tanácsadó bizottságának vezető szerepét betöltő Jason Furman, harvardi professzor szerint az új MI-terv bizakodásra ad okot, viszont csak az első lépés. Legfontosabb a szigorú és következetes kivitelezés.

Testünk szöveteit számos mechanikus inger befolyásolja fiziológiai funkcióik kivitelezésében, például szervek sebesüléstől történő megóvásában. A szövetek nem megfelelő mozgásai betegségekhez vezethetnek.

Ezeknek az ingereknek a kontrollált alkalmazásáról in vivo és in vitro egyaránt bebizonyosodott, hogy rendkívül fontosak betegségekhez vezető feltételek tanulmányozásához. (In vitro kísérletek nem az élő szervezetben, hanem azon kívül, ellenőrzött körülmények között, például kémcsőben vagy Petri-csészében történnek. Ezzel szemben az in vivo kísérletek „helyszíne” az élő test.)

A Lausanne-i Szövetségi Műszaki Egyetem (EPFL) Selman Sakar által vezetett kutatócsoportja sejteket és mikroszöveteket mechanikusan stimuláló mikrogépeket fejlesztett. A sejtméretű mesterséges izmokkal működtetett szerkezetek mikroszkopikus mérettartományban képesek bonyolult beavatkozásokra.

A szerkezetek pirinyó aktuátorai és puha robotikai (soft robotics) eszközei lézersugárral, vezeték nélkül aktiválhatók. Mivel mikrofolyadékokat tartalmazó chipeket integrálhatnak beléjük, kutatók változatos biológiai mintákon végezhetnek vegyi és mechanikus ingerek hatását vizsgáló teszteket.

Az ötlet onnan jött, hogy az intézmény tudósai működés közben tanulmányozták a motorikus rendszert.

„Az elosztott aktuátorok és a mechanizmusok módosulása által kiváltott összehúzódásokkal működtetett moduláris rendszert akartunk létrehozni” – nyilatkozta Sakar.

Rendszerük többféle hidrogél komponenst gyűjt össze, egyfajta „csontváz” formálódik belőlük, amelyet az összehúzódást-kitágulást biztosító ínszerű polimerek kapcsolnak az aktuátorokhoz. Egy kicsit olyan az egész, mintha Lego-kockákból építkeznének. A „kockák” és az aktuátorok többféleképpen köthetők össze, és így különböző, bonyolult mikrogépek alkothatók.

„Az infravöröshöz közeli fény hatására az aktuátorok gyorsan és hatékonyan összehúzódnak. Amikor ez a teljes hálózattal történik, a körülöttük lévő komponenseket, rajtuk keresztül pedig az egész gépet működésbe hozzák” – magyarázza Berna Ozkale, a kutatást bemutató tanulmány szerzője.

A módszerrel az összehúzódás-kitágulás ciklust milliszekundumok alatt kivitelező aktuátorok a test előre meghatározott részein aktiválhatók. A gépek több szerv tevékenységét szabályozhatják, azaz kivételes eredmények érhetők el velük.

Túl az alapkutatáson, a technológia gyakorlati alkalmazásokkal is kecsegtet. Orvosok például apró implantátumokként használhatják a gépecskéket, és tetszés szerinti gyógyszereket juttathatnak velük a szervezetbe, távirányítva stimulálhatnak szöveteket stb.

Sari Nijssen, a holland Nijmegen Egyetem és Markus Paulus a müncheni Ludwig-Maximilians Egyetem pszichológiaprofesszora átértelmezve tette fel a klasszikus morálfilozófiai kérdést: mit tennénk, ha egy gyorsuló vonat szélsebesen halad lefelé, és ha nem áll meg halálra gázolja az útjában lévő tucatnyi sebesült személyt – hagynánk, vagy visszafordítanánk, és ebben az esetben „csak” egy ártatlan ember lenne az áldozat? Veszélyeztetnénk-e az utóbbi életét, hogy megmentsük az előbbiekét?

Feláldoznánk-e egy robotot, hogy emberi életet mentsünk meg vele? – hangzik az átértelmezett kérdés.

A kísérlet során a két kutató különböző szituációkban vizsgálta a megkérdezett személyek morális attitűdjét.

Három válaszlehetőségük volt. Az első esetben ember, a másodikban emberszerű (humanoid), a harmadikban közönséges robot „játszotta el” az áldozat szerepét. A humanoid hol jobban, hol kevésbé hasonlított a Homo sapiensre, míg a harmadik közönséges gépnek felelt meg.

A kutatók több forgatókönyvet dolgoztak ki. Egyes szcenáriókban a humanoid robot odaadó, jószívű volt másokkal szemben, valamint öntudattal és fejlett érzékeléssel rendelkezett.

Az eredeti kérdés, hogy mennyire szent és sérthetetlen az emberi élet – vagy a csoport tagjai halnak meg (sajnos naponta előforduló) balesetben, vagy valaki inkább egy teljesen „kívülálló”, de tucatnyi helyett egyetlen személy haláláról dönt.

A kutatásból kiderült, hogy minél emberibb a robot, annál kevésbé áldoznánk fel emberélet megmentéséért. A résztvevőknek történeteket meséltek a humanoid szimpatikus karakterjegyeivel kapcsolatban, és minél többet hallottak róla, annál kevésbé áldozták volna fel. Sőt, jelentős részük inkább a teljesen anonim személy halálát választotta volna, ha az a humanoid megmenekülését jelentené.

A technológia fejlődésével a kutatási eredmények komoly morális következményekkel járhatnak. Mivel a potenciális felhasználók meggyőzése érdekében egyre több emberszerű tulajdonságokkal rendelkező robotot fejlesztenek, ez a trend előbb-utóbb súlyos erkölcsi dilemmákat vethet fel.

„Minél emberibb volt a robot, minél jobban kötődtek hozzá érzelmileg, a kísérlet résztvevői annál kevésbé áldozták volna fel. Egyfajta morális státusszal ruházták fel. A kutatás egyik tanulsága lehet, hogy nem kell túl messzire menni a robotok humanizálásában. Az ilyen törekvések ellentétesek lehetnek a gépek eredeti rendeltetésével, hogy segítsenek nekünk” – vonta le a következtetéseket Paulus.

Ausztrál és francia tudósok kutatásából kiderült, hogy kisméretű agyak sokkal többre képesek, mint hisszük. A mesterséges intelligencia további fejlődésére komoly hatással lehet felfedezésük, hogy a méhek alapszinten használják a matematika „egyetemes nyelvét.”

Az állatokat ugyanis matekra tanították.

Először 14 méhet gyakoroltattak, hogy egy Y formájú labirintusba az Y egyik „karján” át hatoljanak be. A bejáratnál lévő szürke négyzet egytől ötig terjedő számú alakzatot jelenített meg. Vagy mind kék, vagy mind sárga volt.

Ha kékekkel szembesültek, akkor egyet hozzájuk kellett adniuk, ha sárgával, ki kellett vonniuk belőlük egyet. Ha például három sárga háromszöget láttak, két sárga háromszög volt a helyes válasz.

Mihelyst bejutottak a labirintusba, minden egyes kijárat egy-egy lehetséges válasznak felelt meg. Ha a helyes kijáratot választották, jóízű cukros vizet kaptak jutalmul. Rossz válasz esetén keserű kinines íz jutott nekik. Az eredményeket megismételve, gyakran visszatértek a finom íz helyszínére.

Először véletlenszerűen választottak a karok közül, de száznál több próbálkozás után kiderült, hogy megtanulták a kék és a sárga szín szerepét.

Az a tény, hogy alapvető aritmetikai ismeretek taníthatók méheknek, nemcsak a zoológia szempontjából fontos, hanem azért is, mert kiderült: komplex problémamegoldó képességek kicsi rendszerekbe is beépíthetők. Ez a felfedezés rendkívül hasznos lehet a közeljövő mesterségesintelligencia-fejlesztéseinél.

„A hosszútávú memóriának meg kell tudnia őrizni az összeadás és a kivonás szabályait ahhoz, hogy a rövidtávú memóriában mentálisan manipulálhassunk megadott számsorokat. Mindezek mellett, miután megtanulták felismerni a pluszokat és a mínuszokat, és képi fogódzók helyett absztrakt fogalmakként kezelték őket, a méhek rövidtávú memóriájukat aritmetikai problémák megoldására is használták” – nyilatkozta Adrian Dyer, az egyik kutató.

A sikeres kísérletek jelzik, hogy a fejlett numerikus észlelés a feltételezettnél jóval gyakoribb és szélesebb körű az állatvilágban. Ha alapszintű matematikához nem kell masszív agy, rövid- és hosszútávú interakciós szabályok egyaránt beintegrálhatók mesterségesintelligencia-megoldásokba. Ezekkel a megoldásokkal az MI gyorsabban megtanul új problémákat kezelni

Mesterségesen intelligens ágensek kommunikációjával jól tanulmányozható a természetes nyelvek evolúciója, dialektusok kialakulása. A Facebook AI, a Google AI és a New York Egyetem tudósai keretet dolgoztak ki megerősített mély tanulással fejlődő ágenseknek, amelyben természetes nyelvekben megfigyelt jelenségeket illusztráló játékokon gyakorolnak.

A Facebook korábban is vizsgálta gépitanulás-algoritmusokkal a nyelvet. Egy 2017-es tanulmányban leírták, hogyan tanult meg egymással tárgyalni – chatelni – két ágens. A mostani anyag a legújabb mélytanulásos ágensekkel folytatott első kutatás. Kiderül belőle, hogy a nyelv egészen egyszerű kommunikációs formákból is kifejlődhet.

Szimulált környezetben kommunikációképes ágenscsoportok (közösségek) fejlesztésével kezdték. A játékokban a közegüket megfigyelő ágensek beszélőként és hallgatóként is cselekedhettek, számukra „külső” dolgokról, például környezetükről beszélhettek.

Az első három-tíz ágenssel folytatott kísérletsorban 150-200 ezer játék után nem lehetett megkülönböztetni, hogy egyedül vagy együtt sikeresebbek. Annyi viszont kiderült, hogy egymással megosztott, közös nyelv csak kettőnél több egyeddel lehetséges.

A következő tesztnél két különböző nyelvi közösség tagjai kommunikáltak egymással. Tanultak a másik csoporttól, egyesek gyorsabban és jobban elsajátították az új protokollokat. 200 ezer játék után még a kevésbé kommunikatív egyedek is 65,6 százalékban sikeresen abszolválták a játékot, viszont csak akkor, amikor erős volt a csoportok közötti aktivitás. Amikor nem, akkor az eredmények is gyengébbek lettek (52,4 százalék). A számok arra utalnak, hogy a csoportok között bizonyos kommunikációs szint nélkülözhetetlen a közös nyelv használatához.

Más érdekes megfigyeléseket is végeztek. Az ágensek az összes nyelvi forgatókönyvben inkább integrálódtak csoportokba, asszimilálódtak, semmint különálló egyedekként tevékenykedtek volna.

A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy két nagyjából azonos méretű közösség egymással való kezdeti érintkezésekor alapvetően könnyen kialakul egy kontaktnyelv.

Az utolsó kísérletnél több azonos létszámú (öt-öt főből álló) közösség szakaszosan kommunikált egymással, kb. úgy, mintha telefonjátékot folytattak volna. Mihelyst nőtt a közösségek közti távolság, a láncolat első és utolsó csoportja már egyáltalán nem értette egymást.

A kutatás azt sugallja, hogy a nyelv nem a korábban kifejlődött, bonyolult képességektől függ, hanem egyszerű közösségi érintkezés során is kialakulhat. Amikor hárman vagy többen voltak, a szimmetrikus kommunikációs protokoll úgy alakult ki, hogy az ágensekbe semmiféle explicit belső mechanizmust nem építettek be előzetesen.

A Columbia Egyetem kutatói a semmiből önképet felépítő robotkart fejlesztettek. A fejlesztők állításukkal provokálnak is, mert így fontos lépéssel kerülhetünk közelebb a tudományos-fantasztikus irodalomban és filmekben oly gyakran szereplő, valóban öntudatos gépekhez.

„Mint amikor egy csecsemő a gyerekágyban tesz-vesz, és megtanulja, hogy mi micsoda. Feltételezésünk alapján az emberben az evolúció során fejlődhetett ki ez a képesség, azaz az öntudat. Robotunk magáról kialakított képe korai és túlzó párhuzam, ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a gépi öntudat felé vezető fontos lépés” – jelentette ki Hod Lipson, az egyik fejlesztő.

A robotkar kísérletezés közben tanulja meg, hogyan működjön. Fizikáról, geometriáról, saját felépítéséről semmit nem programoztak beléje. Először csapkod-kapkod, ez a „gügyögő” szakasz. Utána jönnek az „intenzív számítások”, azaz a kar algoritmusa kb. egy nap alatt elkezdi értelmezni a környezetet, a körülötte lévő világot.

Az „önfelfedező” folyamatot követően, fejlesztői elbeszélése alapján, saját magát szimulálva, bonyolult szituációkat is tudott kezelni, például megjavította magát, tagolt szöveget írt stb.

A fejlesztők szerint a robotoknak azért kell az embertől függetlennek lenniük, hogy gyorsan alkalmazkodjanak az általuk előre nem látott szituációkhoz, és képesek legyenek szimulálni magukat.

Az eddigi eredmények természetesen figyelemre méltók, viszont a kar távol van még például a versírástól.

Lipson szerint a projekt két szempontból így is nagyon fontos előrelépés: egyrészt jobban megértjük, hogy az ember hogyan tanulja meg értelmezni önmagát, másrészt alapja lehet az önmagukat hozzánk hasonlóan, emberi módon elképzelő robotok fejlesztésének.

„Filozófusok évezredek óta, pszichológusok és kognitív tudományokkal foglalkozó szakemberek hosszú ideje elmélkednek az öntudat természetéről, de viszonylag kevés eredményt értek el. A megértés hiányát szubjektív kifejezésekkel, mint például a „valóság vászna” és hasonlókkal palástoljuk, a robotok viszont rákényszerítenek, hogy ezeket a tágan értelmezhető fogalmakat konkrét algoritmusokra és mechanizmusokra fordítsuk le” – összegez Lipson.