A virtuálisvalóság-játékok lassan maguk mögött hagyják kezdeti darabosságukat, esetlenségüket – bumfordiságukat –, de ennek ellenére még mindig bántón sok a hiányosság. A közegben történő teljes alámerülés (immerzió) megvalósítása elsősorban egy alapelem, az érintés érzetének gyakori hiánya miatt akadozik.

A pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem (CMU) kutatói által fejlesztett, virtuális környezetekben szájunkat, fogainkat és nyelvünket érzékelésre serkentő új eszköz lehet a megoldás. Egy kicsit olyan, mintha a valódi fogmosást vinnénk át VR-környezetbe.

Az ultrahang modulokkal, jelátalakítókkal működő eszközt a VR headset aljára kapcsolják. A jelátalakítók segítik a haptikus visszacsatolást: szánkba vezérelt ultrahang-hullámokkal érik el az érintés/tapintásérzetet. Nyelvünk pontosan azt „érzi”, amin átmegyünk a virtuális környezetben: vízcseppeket az esőben, szökőkút permetét, sár fröccsenését, szánkon mászkáló pókokat, autóvezetés közbeni légmozgásokat…

„Mivel az ultrahang-hullámokban vannak csúcsok és mélységek, ezért időzíteni tudjuk őket, hogy több hullám csúcsa egyszerre érjen ugyanarra a pontra az arcodon, és így tényleg érzed. A nyomás épp elég ahhoz, hogy tényleg hasson a bőrre” – jelentette ki az egyik fejlesztő, Vivian Shen, a CMU robotika PhD-hallgatója.

Elmondta még, hogy játékokon kívül is nagyon sok az alkalmazási lehetőség, az eszköz például egészségügyi dolgozók – fülészek, fogorvosok stb. – tréningjein használható szimulációkhoz. Ez a fajta VR-tréning lehetővé teszi, hogy a felhasználó bárhonnan beavatkozhasson orvosként.

Rossz hír a hősszerelmeseknek és magányos szívtipró-jelölteknek, hogy a technológia nem elég kifinomult még a csókélmény megvalósítására. Shen szerint ez azért nem lehetséges, mert az ultrahang csak nagyon kicsi csomópontból érkezhet. Érzeteink ezért minimálisak, és valószínűleg sokkal jobb, hogy így van.

Képzeljük el, hogy máskülönben mekkora pszichés pusztítást végezne a digitális pók.