A pamplonai Navarra Egyetem kutatói megújítják a holografikus technológiát. Rugalmas szalagokon és gyorsan vetített képeken alapuló rendszerük a felhasználó által fizikailag átalakítható háromdimenziós virtuális objektumokat generál. Lehetővé válik, hogy vezérlő nélkül, közvetlenül piszkáljunk beléjük, bökjünk rájuk.

Az eszköz legtöbbünk számára a kijelzők használatából ismert kézmozdulatokkal működik: nagyításhoz és kicsinyítéshez, zoomoláshoz szükséges mozgásokkal, érintéssel, csúsztatással. Két ujjunk megfelelő mozgatásával járást előidézve, kicsi pálcikaemberként akár digitális tájon is átmehetünk.

Amikor telefonunkon megérintünk egy gombot, vagy ujjunkkal közvetlenül áthúzunk egy dokumentumot a képernyőn, interakciót folytatunk a készülékkel. Hozzászoktunk ezekhez az interakciókhoz, és a projekt pontosan ezeket a természetes interakciókat teszi lehetővé 3D grafikákkal. Így aknázzuk ki velünk született 3D-s látás és manipulációs készségeinket.

A prototípus a volumetrikus kijelző-technológia legújabb darabja. Technikailag nem azonos a hologrammal, ugyanakkor a sci-fikben látott „hologramok” mindig volumetrikus kijelzőkként írhatók le. Levegőben megjelenő, lebegő, több szögből 3D-snek tűnő képeket látunk ilyenkor. Ezzel szemben a hologramok korlátozott látószöggel rendelkeznek, fenntartva a 3D illúzióját.

A volumetrikus kijelzők hagyományosan hógömb-szerű merev szóróeszközzel (diffúzor) jelenítenek meg képeket. A hatás egyrészt meggyőző, másrészt a képekkel nem valósíthatók meg gyakori interakciók. A pamplonai kutatók kihagyták a kemény anyagot, és miután hat rugalmas (elasztikus) anyaggal kísérleteztek, rugalmas szóróeszköz mellett döntöttek. Viszont úgy kellett megvalósítaniuk, hogy ne deformálódjon megváltoztathatatlanul. Az optikai tulajdonságok ugyanilyen fontosak voltak: szilikonszalagok túl sok fényt visszaverve, „kipukkasztották” a képet, ezért inkább mást választottak. A végső rugalmas gumiszalagokat egymás melletti csíkokba rendezték, és a szalagok a másodpercenként 2880-szor, különböző magasságokban kivetített képeknek megfelelő sebességgel, gyorsan oszcillálnak.

A csíkok közti hézagok természetes pontokat biztosítanak ahhoz, hogy a kéz megragadja őket, vagy átnyúljon rajtuk. A kutatók szerint technológiájukkal megnyílik az út a természetesebben megosztott virtuálisvalóság-élményekhez. Egy ilyen eszközzel több felhasználó folytathat headset nélkül interakciót virtuális objektumokkal.

Az alkalmazásokat illetően, a technológia például múzeumokban lehet különösen hasznos. A látogatók közelítenek az adott objektumhoz, majd interakcióba lépnek tartalmakkal.