A virtuális valóság (virtual reality, VR) az utóbbi harminc év egyik legvitatottabb technológiája. Amikor divat beszélni róla, sok szakértő a hamarosan bekövetkező nagy áttörésről, a technológia tömeges elterjedéséről beszél. Ez történt az 1990-es évek közepén, és ez történt két évtizeddel később is.

Az álmok azonban még nem váltak valóra, a VR nem forgatta fel a világot, nem szaladgálnak sisakos, headsetes emberek az utcán, ugyanakkor csődként sem beszélhetünk róla, mert a technológia jelen van, csak másként, mint a szakértők prognosztizálták. Az oktatástól kezdve a hadseregig, a vállalati szektorig, sokan sokféleképpen használják.

A fogyasztói szintű térhódítás – a játékközeg kivételével – egyik hátráltatója a VR nagy előnye: immerzív jellege, hogy a külvilágot teljesen kikapcsolva, a fiktív térben mozgunk. Csak az létezik, minden más megszűnik körülöttünk. Léteznek már a két valóság közötti kapcsolatot teremtő, a váltást lehetővé tevő megoldások, headsetek, de úgy tűnik, egyelőre ezekkel is várni kell, és összességében, az egész VR-ről elmondható, hogy hiányzik a killer application.

Az ETH Zürich kutatói, ha nem is vágták át a gordiuszi csomót, de egy lépéssel közelebb kerültek a probléma kezeléséhez. VR üzenetrögzítőt fejlesztettek.

De mire jó egy VR üzenetrögzítő?

Arra, hogy miközben a felhasználó alámerült a virtuális világban, a gép felveszi a közvetlen környezetében bekövetkezett változásokat, és később 3D-ben visszajátssza az illetőnek.

A jövő munkahelyein komoly hasznát vehetik az alkalmazottak. Mivel virtuális közegben összpontosítanak feladataikra, nem tudnak részt venni a kollégákkal folytatandó valósidejű kommunikációban.

„A kihívás, hogy létre tudunk-e hozni egy olyan valóságot, amelyben még természetesen beszélünk, míg a másik személy ugyanabban a pillanatban nem érhető el?” – magyarázza Andreas Fender, az AsyncReality rendszer egyik fejlesztője. (Christian Holz a másik.)

Az AsyncReality beszédes név, a VR-ben tartózkodó személlyel történő kommunikáció aszinkron valóságára utal. A rendszer négy mélyérzékelő kamerával dolgozik, a környezetet pedig 3D-ben rekonstruálja. Míg a felhasználó „fókusz módban” van, addig AsyncReality felveszi a változásokat, azokhoz kapcsolódó eseményeket.

„A jövő irodai környezete azért lehet teljesen más, mint a mostani, mert összekapcsolódik a virtuális világokkal, és mi azokban is interakciókat folytatunk” – összegez Fender.