Az 1980-as és 1990-es évek cyberpunk művei általában high-tech alapú disztópikus jövőt vetítettek előre. A virtuális valóság (VR) valamilyen formában nagyon sokban megjelent, részben arra a tényre is reflektálva, hogy a számítógépek fejlődésével, az internettel, a történelemben először mosódtak össze a fizikai és a digitális világ határai. Mindannyian rácsodálkoztunk a szédítő lehetőségekre, köztük a VR-re is.
A hálózatokat ma már az infokom nagyvállalatok uralják, a világok közötti képlékeny határokhoz pedig hozzászoktunk. A virtuális valóságot viszont nem tudtuk megszokni, pedig már a boldog emlékű 1990-es évek közepén úgy tűnt, hogy hamarosan jön a nagy áttörés. A következő „mindent elsöprő” VR-hullám a 2010-es évek közepén kecsegtetett újfent az áttöréssel, hogy aztán szinte semmit ne söpörjön el, és a technológia az IT egyik örök ígérete maradjon.
A Facebook 2014-ben kétmilliárd dollárért vásárolta meg az akkor legígéretesebb VR headseteket gyártó Oculust. Évekkel később Meta néven újrabrandelte magát, mert Marc Zuckerberg és munkatársai úgy érezték, hogy jön az egyébként először Neal Stephenson 1992-es kultikus cyberpunk regényében, a Snow Crash-ben felvázolt online Metaverzum, fizikai munkahelyünket tömegesen lecseréljük rá, és majd a Minecraftban és hasonló világokban fogunk VR headsettel – sisakkal – a fejünkön dolgozni.
A Metaverzum a reklámkampányba fektetett csillagászati összegek ellenére eddig legalábbis hasonló csőd, mint a Google Glass volt közel egy évtizede. Június első hetében viszont a baljós jelen ellenére új lehetőséget kapott a virtuális valóság – az Apple bemutatta régóta várt Vision Pro headsetjét. Kezdőára tipikus Apple árazás: potom 3500 dollár. (A Meta eszközei nagyságrendekkel olcsóbbak, de azok sem működnek a piacon. Zuckerberg gyorsan le is nyilatkozta, hogy teljesen más az üzleti modelljük, mert ők az átlagfelhasználót célozták meg.)
A „térbeli számításokra” kitalált új VR/AR (az AR a jóval felhasználóbarátabb kiterjesztett valóság, az augmented reality rövidítése) csúcseszköz ideig-óráig újraélesztheti az érdeklődést, viszont nehezen látható át, hogy szélesebb rétegek vásárolják meg. Egyelőre egyetlen nagyvállalat sem talált ki az átlagfogyasztó-tömegek számára vonzó felhasználást a virtuálisvalóság-technológiákra.
A Vision Pro egyébként lenyűgöző technológia, gyönyörű design, hamisítatlan Apple-termék. Biometrikus azonosításhoz, például a FaceID-hez írisz-szkennelés, szemkövetéssel digitális elemekkel léphetünk interakcióba, nyers számítási kapacitásban és kivitelezésben simán kiüti a riválisnak tűnő Oculus és HTC headseteket. Negatívuma, hogy az eleme egy töltéssel csak két órát bír el. A felhasználónak nagyobb televízióra és hangrendszere sincs szüksége, mert a 4K mikro OLED-del megkapjuk. Más kérdés, hogy egy 4K tv ára négyszáz dollár alá ment.
A headset egyelőre csak játékfejlesztők, geekek, tudomány és művészet metszéspontján alkotók fantáziáját mozgatta meg. Ha ők a célközönség, akkor a Vision Pro anyagi értelemben nem lesz sikeres. És az Apple nem nyilatkozott arról, hogy megoldották-e a „sisakok” egyik nagy problémáját: találtak-e ellenszert a felhasználók nem elhanyagolható részében a technológia által okozott mozgás- és tájékozódás-zavarokra?
