A videojátékok megőrzése a játékipar egyik legkényesebb témája. Játékosok feltehetően szeretnék, ha a vállalatok megőriznék az általuk kiadott anyagokat, a valóság viszont teljesen más. A Video Game Industry Foundation friss felmérése alapján a 2010 előtti játékok mindössze 13,27 százaléka érhető el, ami kb. ugyanaz, mint a némafilmek vagy a második világháború előtti hangfelvételek esetében. Egy annyira népszerű és sikeres terület, mint a játékipar, ezt egyszerűen nem engedheti meg magának.

Néhány friss megőrzési kísérlet, például az Atari 50 némi bizakodásra ad okot, de hosszú még az út, a szektornak komolyan kell vennie az előtte álló ezirányú feladatokat.

A korlátozott elérhetőség több okkal magyarázható: technikai problémák, bonyolult jogi helyzet, jogtulajdonosok érdektelensége, digitális terjesztési platformok hosszútávú bizonytalansága.

Filmekhez és zenékhez hasonlóan, a jogi helyzet sok játék eltávolítását, újrakiadások ellehetetlenítését okozhatja. De megéri-e egyáltalán az újrakiadás, és ha igen, mennyi a garancia a digitális terjesztő hosszútávú üzemelésére?

Egyes szervezetek, például az ESA (Entertainment Software Association) lobbizása eleve meghiúsítja, hogy mások, köztük a VGHF (Video Game History Foundation) archiváljanak anyagokat. Szerintük a mostani gyakorlat elegendő, és maguk a cégek döntsenek játékok és franchise-ok archiválásáról, annak módjáról. Lényegében egyetlen vállalat, platform nem tehet a mai valóságról, a játéktörténelem zömének hozzáférhetetlenségéről. A válság az egész iparág válsága.

Bíztató jel egyes játékok újramaszterelése, az Atari 50 például így válhatott a cég „történelmi múzeumává.” A Nintendo online könyvtárát jövőbeli rendszerekkel igyekszik kompatibilissé tenni, egyes játékait pedig újra kiadja. Mások is jelentenek be hasonló törekvéseket, és az adott játék minőségétől függetlenül, ez dicséretes törekvés. Megint mások abbahagyott vagy megvalósítatlan opusokba igyekeznek új életet lehelni.

Úgy tűnik, egyes vállalatok (Digital Eclipse, Limited Games Run, Nintendo, Microsoft, Sony) számára történelmük, katalógusuk most fontosabb, mint tíz esztendeje volt. Archiválási szempontból viszont az iparágnak nyitottabbnak kellene lennie a könyvtárak és az archívumok felé, de a múlt megőrzése nyilván soha nem válik elsőszámú üzleti érdekké.