Az Animate színjáték nyitójelenetének elhagyatott dohányraktárában tucatnyi néző felfordított rönkökön ül, mintha tipikus kanadai kempingben múlatnák az időt. Ponyva alatt két színész olvas fel egy történetet a közeljövőből, amikor már mindenhol érezzük az éghajlatváltozás hatását.

A sztori magányos és legyőzött fiatal nőről és férfiről, Laurie-ról és Danielről szól. Vakrandevúra készülnek, hogy aztán meglátogassák az új-fundlandi Tablelands-et, egy 450 millió éves marsbeli tájat.

A különleges darab a jelenleg a Zürichi Művészeti Egyetem Immerzív Művészi Tereit igazgató kanadai Chris Salter munkája. A legklasszikusabb analóg színházi kezdés – színészek felolvasnak a kislétszámú közönségnek – után drasztikus a tempóváltás, a kevésbé klasszikus módon headsetet és audió fülhallgatót viselő nézők immerzív virtuális valóságban találják magukat. Az élménnyel a fizikai és a digitális világ teljesen összemosódik.

Kötelet fognak meg, színész vezeti őket a raktáron át. A szemüvegen keresztül a helyiség képe szemcsésnek, fekete-fehérnek tűnik, tele sziklákkal. A közönség tagjai el-eltűnnek, zavarodottnak érezzük magunkat, mintha mindentől elszakadnánk, elveszítenénk az irányt, emberi jelenlétre csak a főszereplők tudatfolyama emlékeztet.

A rendező elmondta, hogy az éghajlatváltozás szemszögéből akarta megmutatni a fizikai és az egyre digitálisabb világ közötti feszültséget, amikor mindinkább eltávolodunk valós fizikai környezetünktől, és digitális terekben élünk.

Az utazás egy pontján a 3D virtuális Tablelands közepén vagyunk: a színpompás tájban, okkersárgás sziklákkal, zöld növényzettel, fjordszerű vidéken forgolódunk, botorkálunk. A kaotikus és izgalmas zárójelenetben repülő sziklákkal lépünk interakcióba, a hangok és az érzetek teljesen valósághűek.

Az éghajlatváltozás többé már nem absztrakt dolog, grafikonokkal, hanem a testünkkel átélt, fizikai valóság, Salter pedig olyan művet akart alkotni, hogy a befogadó át is élje ezt abban a közegben, ahonnan nincs már hova mennie. Az Animate gyökeres ellentéte az éghajlatváltozást bemutató, didaktikus műalkotásoknak. Ehhez viszont tetszetős narratíva kellett, különben a nézők csak eljátszadoztak volna a VR-rel.

Salter így jutott el az új-fundlandi Kate Story azonos című, a Cli-fi: Canadian Tales of Climate Change kötetben megjelent novellájához.