Ötven éve ment az életeket megváltoztató bionikus technológiákat felvázoló, A hatmillió dolláros ember televízióssorozat. „Újra tudjuk építeni önt, meg van hozzá a technológiánk” – hangzott a mottó.

2023-ra svéd kutatók megvalósították a legendás sorozat jövőképét. Egy, jobb karját mezőgazdasági balesetben húsz esztendeje elveszített nőn 2017-ben sikeres bionikus beültetést végeztek. Azóta a mesterséges végtag teljes mértékben integrálódott az illető idegeivel, csontjaival és izomzatával.

A most ötven éves nő elmondta, hogy a bionikus kar drasztikusan megváltoztatta az életét, mozgékonyabb lett, és sokkal kevesebb fájdalmat érez. Előtte olyan érzése volt, mintha folyamatosan húsdarálóban lenne a keze.

Kétféle fájdalma volt: csonk-, ahol a könyök alatti amputáció történt, valamint fantomfájdalma. Utóbbi gyakori jelenség, a beteg a végtag eltűnése után is úgy érzi, mintha fájna a nemlétező testrész.

Nagymennyiségű fájdalomcsillapítót szedett. Mindezek mellé a korábbi szabvány karpótlást nehézkesnek, kényelmetlennek tartotta.

A bionikus kar mindent megváltoztatott. A fejlesztést svéd, ausztrál, olasz és amerikai kutatók végezték. A műtét után tízes skálán ötösről hármasra csökkent a fantomfájdalom, míg az akkor hatosnak érzékelt csonkfájdalom mára teljesen eltűnt. Sokkal kevesebb gyógyszerre van szüksége, jobban kontrollálja a bionikus kart.

Szakértők elmondták, hogy a kontroll, a nehéz irányíthatóság a hagyományos beültetések egyik legnagyobb problémája. Léteznek már nagyon kifinomult szerkezetek, de a megbízható és intuitív kontroll komoly gondot okoz. Kényelmetlenek és viselésük fájdalmakkal jár, mivel a bőrt erősen összenyomó foglalattal a végtag maradékához rögzítik őket.

A nemzetközi kutatócsoport ezért döntött az olasz Prensilia robotkarja, a Mia Hand mellett. Úgy tervezték, hogy viselője mindennapi rutintevékenységének akár nyolcvan százalékát elvégezze. Az esztétikumra is ügyeltek, mert az eddigi mesterséges végtagok inkább stigmatizáltak, semmint kellemes érzeteket keltettek.

A csontba integrált beültetések segítségével, közvetlenül a csontvázhoz kapcsolódik. Az idő múlásával a csontszövet beburkolja az eszközben lévő titánt, erős kötődés alakul ki a test és a bionikus tárgy között – összenőnek.

A beültetések a művégtag és az idegekbe és izmokba implantált elektródák között is kommunikációs kapuként működnek. Az elektródák a lokalizált idegkontrollról gyűjtenek infókat, amelyeket külső számítógépre továbbítanak. A számítógép mesterségesintelligencia-szoftverrel segíti a kézhasználatot.

A kéz a páciens saját idegei és a bionikus kar által érintett bármely tárgy közötti szenzorikus visszacsatolást kialakító érzékelőkkel is fel van szerelve. Ha az idegrendszerét a beültetésként funkcionáló elektronikával összekapcsolják, kevesebb a fájdalom, nagyobb a kontroll.

A bionikus kar természetesen felhasználóbarát is. Viselője éjszakai alvás előtt könnyedén és mások segítsége nélkül le tudja venni. Kényelmesen érzi magát, rengeteget segíti a mindennapokban.

Egyelőre ő az első és egyetlen páciens, aki ennyire integrált bionikus kart hord, és bár a kar minden eddiginél jobb, fejlesztői szerint még még sokat kell tenni a biológiai karhoz való hasonlóság fokozásáért.