A kvantumvilágból félelmetes következtetések vonhatók le, bizonytalanságok sokasága szivároghat be a valóságról alkotott rendszerezett világképünkbe. Például, hogy a teljes univerzum hamis vákuumban vagy hamis stabilitás állapotában van, és stabilabb állapotba „omolhat össze.”

Egy, a kvantummechanikát, relativitáselméletet, szinte bármit a fizikából egyesítő kvantumelmélettel foglalkozó nemzetközi tudóscsoport szerint ez megtörténhet, és a Nature-ben publikáltak is egy tanulmányt róla. Szimulációt futtattak le, felvillantva, hogyan érhet drámai módon véget az általunk ismert világ.

Az univerzum szerkezetét teljesen megváltoztató folyamatról beszélünk. Az alapvető állandók rövid idő alatt módosulhatnak, és a világ kártyavárként omolhat össze – magyarázza a tanulmányt Zlatko Papic, a Leeds Egyetem elméleti fizikusa.

A hamis vákuum-elmélet nem új, a kutatók szerint munkájuk viszont a jelenség mögötti mechanizmusok első nagyléptékű szimulációja. A hamis vákuumban lenni a kozmosz legalacsonyabb energiaállapotát jelenti. Ez a csak átmeneti, a jövőben még alacsonyabb vagy az alapra csökkenő vákuumenergia.

A jelenség több völggyel, de csak egy igazi legalsóbb állapottal rendelkező hullámvasúthoz hasonló. Ha ez igaz, akkor jelenleg az egyik völgyben, a metastabilitás állapotában vagyunk. Ez átmeneti állapot, bár kozmikus léptékben évmilliókig, sőt évmilliárdokig is eltarthat. A kvantummechanika lehetővé teszi, hogy az univerzum a legalacsonyabb energiájú állapotba vagy az „igazi” vákuumba jusson. A folyamat kataklizma-szerű globális eseményhez vezethet.

Az elmélet középpontjában buborékok, az „igazi” vákuum hamis vákuumban képződött régiói állnak. A tudósok feltételezése, hogy a buborékok kialakulása kozmikus vákuumbomlást vált ki. A buborékok kifinomult fizikáját nehéz volt feltárni. 5564 qubites, speciális kvantumgéppel szimulálták a kialakulásukat, a hamisból az igaz vákuumba átmenő rendszert, hogy milyen komplexek a buborékok interakciói. 

Legfontosabb felfedezésük az volt, hogy – összhangban az elmélettel –méretüket a térfogati energianövekedés és a felszíni energiaveszteség határozza meg. Papic szerint izgalmas, hogy az új eszközök asztali laboratóriumként használhatók az univerzum alapvető dinamikus folyamatainak megértéséhez.

A tanulmány eredményei ugyan túlságosan ezoterikusnak tűnhetnek, a kutatók szerint a buborék-interakciók megértése viszont sokat segíthet kvantumszámítógépes hibák kijavításában. mert az alapokat jelentő qubitek ugyanis közismerten instabilak.