Fejetetejére áll az általunk ismert és elfogadott valóság?

Melvin Vopson a Portsmouth Egyetem fizikusa újraértelmezte a gravitációt: az anyagnak a világegyetemen belüli elrendezése alakítja azt. A kutató szerint az univerzum így próbálja csökkenteni zsúfoltságát, ennél fogva számítógépes algoritmushoz hasonlóan viselkedik.

Az adattömörítésnek és a számítási optimalizálásnak ez az újabb példája támogatja a szimulált vagy számítógépes univerzum lehetőségét. A „szimulációban élünk” elmélet a korai 2000-es évek, a Mátrix-filmek és a transzhumanista gondolkodó Nick Bostrom egyik tanulmánya óta vált a populáris kultúra részévé.

Az elmélet bizonyítása azonban kényes kérdés, mert ha valóban szimulációban élnénk, világunk kitalálói nyilvánvalóan mindent megtettek azért, hogy az igazságra soha ne derüljön fény. Vopson – a termodinamika második törvényének ellentéteként – saját „második információdinamikai törvényéből” indult ki, amely szerint az idő múlásával bármely rendszer entrópiája állandó marad, vagy csökken. Az anyag és az objektumok térbeli összevonásával a gravitáció ugyanúgy a minimumon tartja az entrópiát, mint ahogy egy számítógép rendezi és tömöríti az adatokat. A Covid-19 vírus idővel csökkenő entrópiája szintén a második információdinamikai törvényt támasztotta alá – érvelt 2022-ben a fizikus.

A kutató tanulmányban fejtette ki, hogy megfigyelései összhangban állnak az óriási komputerként működő univerzum, a valóság szimulált konstrukció teóriával. Számítógépek megpróbálnak tárterületet szabaddá tenni a hatékonyabb működésért, és a világegyetem is ugyanezt teheti, a gravitációval próbál rendezett maradni.

Az elemi sejtekben/cellákban tárolt – és a kutató szerint az „anyag ötödik formájaként” is értelmezhető – információ, a kvantummechanika legkisebb lehetséges térfogata a szimuláción belül tájékoztatja az anyag koordinátáit. A folyamat ugyanaz, mint a videójátékok, a virtuálisvalóság-alkalmazások és más fejlett szimulációk tervezése – magyarázza Vopson. Hasonlóan az információtartalmat minimalizáló számítási rendszerekhez, minden egyes sejtbe/cellába több mint egy részecske fér bele.

Sokkal hatékonyabb egyetlen objektum térbeli helyét és lendületét lekövetni, mint többét. A gravitációs vonzás ezért tűnik egy számítási folyamat újabb, az információ tömörítésében fontos szerepet játszó optimalizáló mechanizmusának.

Fogalmunk sincs arról, hogy Vopson gondolatai mainstreammé válnak valaha is, vagy sem. Ha igen, akkor nagyon-nagyon masszív bizonyítékokkal kell alátámasztania az igazát.