A mesterséges intelligencia (MI) szinte mindenhol jelen van, és mindennek tekintjük, csak nem átlagos technológiának. Többen, köztük Sam Altman OpenAI CEO szerint hamarosan jön az AGI (artificial general intelligence), sőt, talán a szuperintelligencia is, de ezek a kijelentések egyelőre inkább marketingfogások, semmint megalapozott prognózisok.

Az Anthropic tudósai komoly kapacitásokat megmozgatva dolgoznak az MI-k jólétének elméleti alapjain, hogy a modelleket milyen jogok illetik majd meg. Altman javaslata alapján az MI-t az urániumhoz és nukleáris fegyverek gyártásához használható más anyagokhoz hasonlóan kellene kontrollálni. A jövőt illetően, az előrejelzések vagy utópisztikusak, vagy disztópiák. Szintén Altman mondta, hogy a hatása inkább a reneszánszéhoz, s nem az ipari forradalomhoz lesz hasonló. Mások közben MI-rezisztens közösségi életről elmélkednek.

De mi van, ha az MI csak általános rendeltetésű átlagtechnológia, és se nem új faj, se nem autonóm, potenciálisan szuperintelligens entitás? – veti fel a hype-pal szembemenő, szándékosan provokatív kérdést negyven oldalas tanulmányában két princetoni kutató, Arvind Narayanan és Sayash Kapoor. Alkalmazásait is célszerűbb az elektromossághoz vagy az internethez, semmint atomfegyverekhez hasonlítani.

Különbséget kell tennünk az MI-módszerek gyors fejlődése, a lenyűgöző laboratóriumi eredmények és a tényleges alkalmazások között. A társadalmi hatásokról szóló viták döntő többsége figyelmen kívül hagyja az átvételi folyamatot, és szerintük a szélesebb körű következmények ugyanolyan gyorsak lesznek, mint a technológiai fejlődés. Pedig az adaptáció szökőár helyett inkább vízcseppek tempójában történik – érvel a két kutató.

A szuperintelligencia kifejezést inkoherenciája és spekulatív jellege miatt vetik el. Az MI nem fog mindent automatizálni, és megszületnek az azt felügyelő munkakörök, miközben célszerűbb lenne a technológia társadalmi állapotokon jelenleg rontó oldalára összpontosítani, mintsem arra, hogy újakat hozzon létre. „Feltölti a kapitalizmust” – magyarázzák: használati módjának függvényében, segíthet vagy árthat az egyenlőtlenségek csökkentésében, pozitívan támogathatja a munkaerőpiacot, a sajtószabadságot, de a demokrácia korlátozásához is hozzájárulhat.

A szerzők egy riasztó alkalmazást, a gyorsan fejlődő katonai felhasználást figyelmen kívül hagyták, mert a témához kapcsolódó minősített, titkos információkhoz nehéz hozzáférni, de ígérik: végeznek kutatásokat a témában.

Ha az MI-t széles körben átlagos technológiaként kezelnék, mind a Biden-, mind a Trump-administráció álláspontja okafogyottá válna: a legjobb MI fejlesztése nem nemzeti prioritás, és az amerikai-kínai „MI fegyverkezési verseny” is abszurdan túldimenzionált. Ráadásul olyan adatok, mint a legjobb MI fejlesztése körüliek, már csak azért sem tarthatók titokban, mert a világon mindenhol dolgoznak rajta.

A szabályozást illetően, sci-fi fantáziák táplálása helyett a demokratikus intézmények megerősítését, a kormányzati technológia-szakértelem növelését, az MI-írásbeliség javítását, az MI elfogadásának ösztönzését javasolják.