A cyberpunk irodalmi mozgalom megalapítója és pápája, William Gibson még az 1990-es évek elején, Virtuálfény című trilógiaindító regényében írt VR (Virtual Reality, virtuális valóság) szemüvegről. Az akkoriban első forradalmát élő technológia gyors áttörésére és tömeges elterjedésére számítottak, de a tömeges elterjedés máig várat magára.

A második nagy hullámot a 2010-es évek közepe jelentette, a termékek ugyan sikeresebbek, mint a két évtizeddel korábbiak, de a headsetek terjedése ergonómiai és más okok miatt a vártnál sokkal lassabb.

A technológiában élenjáró Oculust tulajdonló Facebook mérnökei újabb headsettel álltak elő, de ezúttal nem a megszokott sisakforma (head-mounted display), hanem napszemüveg; olyasmi, mint a holografikus filmek nézőkéi. A hagyományosabb VR-kijelzők azért nagyobbak, mert a belső fénytörő lencséknek több centisnek kell lenniük ahhoz, hogy a kijelző a felhasználó szemére fókuszáljon.

Az új lencsék mindössze 9 milliméter vastagok, és 17,8 gram a tömegük, kb. 90 fokos horizontális nézőpontot biztosítanak (az emberé 180 fok). A zöld-fekete kijelző képei teljesen cyberpunk világokat idéznek.

A fejlesztők szakítottak a korábbi VR-headsetek LCD paneljeivel, helyettük lézerek biztosítják a képalkotást, így a pixelszámlálás is értelmét veszti.

A mostani változat korai prototípus, azok összes korlátjával. A hátsó fények nem az igaziak, a kijelző több részén nem jó minőségű a kép, és a színek sem teljesek, a képmező széle kicsit szellemképes stb.

A Facebook már dolgozik a hibák korrigálásán, a műanyagot is kicserélik, az össztömeg 6,6 gram lesz, kb. annyi, mint a pilóták által viselt speciális napszemüvegeké. A full-color képekhez a vörös és a kék lézerek integrálása és átfedése kell, illetve a lézereknek a mostani headsetekben lévő LCD kijelzőknél szélesebb színskálát is kell szolgáltatniuk.

„Az igazi hordozható és praktikus kijelzőnek kijelző modul- párt, számítási platformot, elemeket, pozíciókövetőt és külső komponenseket kell a napszemüveg-féle keretbe integrálnia” – írják a fejlesztők.

A prototípus hiányosságai ellenére a VR megjelenítők forradalmi és kivitelezhető új irányát vetíti előre. Sokkal kényelmesebbek lesznek a mostaniaknál, közelebb visznek a technológia tömeges elterjedéséhez.

Az Egyesült Államokban több munkáltató chipeket ültet alkalmazottaiba, hogy jobban nyomon tudja követni, figyelje a munka termelékenységét, hatékonyságát, és ha kell, eredményesebben növelje azt. A tendencia az utóbbi években erősödött fel, vállalatok kisméretű, bőralatti RFID-chipekkel „címkézik fel” dolgozóikat. A chipeket a kézfejbe ültetik be.

A cégek hiába hivatkoznak a hatékonyságra, az implantátumok egyértelműen többre képesek, veszélyeztetik az illetők személyes szférájának (privacy) sérthetetlenségét.

A téma köré számtalan összeesküvés-elméletet dolgoztak ki, ráadásul a koronavírus-járvány és a kamuhírek, a fake news, a mérhetetlen médiamanipuláció különben is ideális táptalajt adnak a konteóknak. Az egyik legelterjedtebb szerint az amerikai és más kormányok is beültetett chipeken keresztül igyekeznek ellenőrzés alatt tartani, irányítani, manipulálni, megfigyelni az állampolgárokat.  

A sci-fi disztópiákat (negatív jövőképeket) idéző jelenség értelemszerűen sokaknak nem tetszik.

Köztük van Michigan törvényhozása is. A szövetségi állam parlamentje javaslatot fogadott el, amelynek értelmében egyetlen cég sem kötelezhetné dolgozóit testbe ültetett chipek hordására, az érintettek önkéntes alapon dönthetnének mellettük vagy ellenük.

„A technológia elmúlt évekbeli és a következő években várható fejlődését látva, fontos, hogy a michigani munkaadók egyensúlyt teremtsenek a vállalati érdekek és az alkalmazottak saját személyes szférájukkal kapcsolatos elvárásai között” – nyilatkozta a javaslatot támogató, azt kvázi-szponzoráló Bronna Kahle, az egyik képviselő.

A képviselő hozzáfűzte, hogy ezeknek a kütyüknek a használata Michigan-ben még nem terjedt el széles körben, a következő években viszont „szabványos” üzleti gyakorlattá válhat. A privacy ilyen jellegű megsértése egyelőre nem vert fel nagy port, és pont azért van szükség megnyugtató szabályozásra, hogy ez ne is történjen meg.

A miniatűr eszközök használatának (beültetésének) növekedésével nő a dolgozók aggálya is – összegzett a képviselő.

„Szia! Pepper vagyok, egy humanoid robot. A Softbank Robotics épített meg, és fejlesztőknek értékesít, szerte a világon” – köszönti a magyar érdeklődőket a tokiói Softbank világhírű gépe.

Pepper 2018 augusztusában, Párizsból érkezett a budapesti Netlife Roboticshoz, és egyből meg is kezdte helyi „nyelvleckéit”, a cégnek köszönhető, hogy már magyarul is tud kommunikálni, interakciókat létesíteni.

A magyar tulajdonú és magyar alapítású Netlife Consulting szoftverfejlesztéssel, MI-kutatással és robotikával foglalkozik. 2018-ban találták ki, hogy nyissanak a digitalizált ügyfél-kiszolgálás felé, ekkor hozták létre a Netlife Robotics spin-offot. Itt kapcsolódik a képbe Pepper, amelyet legfontosabb fejlesztésük, a folyamatosan megújuló hangalapú – beszélő – bot (voicebot, lényegében élőszóval irányítható chatbot) kelt igazán életre.

Ügyfélszolgálatosnak és szociális (emberekkel kapcsolatot létesítő. mentális betegségek orvoslásában segítő stb.) robotnak találták ki. E gépek esetében kulcstényező, hogy megnyerők legyenek. A beszédértést és szintézist beépített mesterséges intelligenciája végzi el, a világban való tájékozódásában szenzorok és kamerája segíti. Amellett, hogy programozható, a legtöbb mai MI-hez hasonlóan, tanítható is. Képfelismerő technológia szintén fejleszthető hozzá, beleintegrálható. A vizualitást illetően, egyelőre arckövető és arcfelismerő funkcióval rendelkezik.

A gyerekfejű humanoid 2018-as magyarországi érkezése óta számos konferencián, meetupon, rendezvényen, kiállításon vett részt.

A gépet a világ több országában bevetették a Covid-19 elleni (távolról sem befejezett) küzdelemben. Általában tájékoztatott, illetve páciensek előszűrését végezte. Magyarországon egy budai magánklinikán dolgozott. A visszajelzések egyértelműen pozitívak – hozzájárult, hogy az egészségügyi intézmény dolgozóinak és ügyfeleinek csökkent a veszélyeztetettsége.

Az emberrel szemben nagy előnye, hogy rendkívüli türelmével magasabb szintű ügyfél-kiszolgálást biztosít. A sokadik kérdést ugyanolyan lelkesedéssel válaszolja meg, mint az elsőt, soha nem unott, flegma. Kényelmesebbé teszi az ügyintézést.

A Netlife Robotics egyértelmű célja az ügyfél-élmény minőségének nemzetközi és hazai közegben egyaránt drasztikus javítása. Pepper ideális alany hozzá.

A NASA olyasmivel próbálkozik, amivel soha senki nem kísérletezett eddig – a Mars ritka atmoszférájában kíván helikoptert vezérelni. Ha az elképzelés beválik, a Leleményesség (Imgenuity) nevű géppel új fejezet kezdődhet a robotikában: a vörös bolygót és a naprendszer más égitesteit madártávlatból látó repülő szerkezetek fejlesztése.

A Mars atmoszférájának sűrűsége a Földének mindössze 1 százaléka, a gravitáció pedig csak egyharmada. E számok ismeretében az ottani égbolton történő navigálás komoly kihívást jelent. Úgy képzeljük el, mintha egy helikopter 30 ezer méterrel repülne a Föld felett (még nem volt rá példa).

A NASA jövőre mindkét problémára igyekszik megoldást találni. A bolygó geográfiáját eddig terepjárók tanulmányozták, az űrügynökség most viszont terepjáróról kicsi helikopterre váltana. A gépről készülő (értelemszerűen előzmények nélküli) légi felvételek teljesen egyedinek ígérkeznek.

A softball-méretű helikopter a NASA ötödik marsi roverjével, a Kitartással (Perseverance) július 20-án indul útjára. És amikor odaér, a küldetést nagyon alábecsüljük, ha „drónreptetésről” beszélünk.

„Nagyon hasonlít a Wright-fivérek repülésére, ugyanolyan történelmi jelentőségű lesz, csak egy másik bolygón” – nyilatkozta MiMi Aung, a NASA Sugárhajtású Laboratóriumának projektmenedzsere.

Az ügynökség az elektronikai eszközök miniatürizálódásának, a jobb elemtechnológiának és új anyagoknak köszönhetően tudta megépíteni és sikeresen tesztelni a helikoptert. Az egyik tesztet egészen különleges körülmények között, a Mars vékony atmoszféráját szimuláló, alacsony nyomású kísérleti kamrában végezték.

Az első prototípusokat rendkívül nehezen vezérelték. A turbinalapátok az alacsony nyomás miatt fel- és lefelé is teljesen összevissza mozogtak. Később más anyaggal próbálkoztak, és sokkal jobb eredményeket értek el.

„Döbbenetes, hogy amikor megemeljük az egyik turbinalapátot, azt hisszük, nehéz lesz, és közben pehelykönnyű, másrészt nagyon erős” – magyarázza Havard Grip, az egyik mérnök.

A tervek szerint a helikopter 2021 februárjában landol a Marson. Harminc nap alatt öt repülést terveznek vele. A legambiciózusabb közülük egy 150 méteres oda-visszaút, amelyet másfél perc alatt kell megtennie a gépnek.

A chicagói Paulson Intézet Marco Polo szellemi műhelye Kínára specializálódott, a távol-keleti ország gazdaságáról, technológiáiról stb. végez kutatásokat. Tipikus „21. századi agytrösztként” határozza meg magát – hosszú anyagok helyett dinamikus, interaktív tartalmakat és adatbázisokat készítenek.

Legutóbbi tanulmányukban a mesterséges intelligenciát, a szakterület tehetségeit vették górcső alá. A legiskolázottabb mérnökök, szakemberek körében megfigyelt nemzetközi oktatási és elhelyezkedési trendeket vizsgálták.

675 kiváló munkát végző szakember (egyetemisták, PhD-hallgatók, kutatók stb.) hollétét tanulmányozva megállapították, hogy közel 30 százalékuk Kínában, 20 százalékuk az Egyesült Államokban végezte tanulmányait, amelyek után több mint a felük más országban próbált szerencsét. A nem ott végzettek körében az USA a legkedveltebb célország.

A kínai felsőoktatási intézményekben végzetteknek szintén a bő fele az Egyesült Államokban próbált továbbtanulni vagy dolgozni.

Az MI-oktatást és munkaerőt ugyan az USA és Kína határozza meg, de Indiából, az Európai Unió országaiból és Kanadából is szignifikáns létszámú MI-diplomás szakember kerül ki, mint ahogy az alábbi ábrán is látjuk.

A Marco Polo az MI csúcstehetségekre vonatkozó minták után az egyik legelismertebb és legmagasabb szintű szakterületi konferenciára, a NeurIPS 2019-re beadott és elfogadott anyagok szerzőit vizsgálva kutakodott. Eredményeik megegyeznek más korábbi tanulmányok következtetéseivel, amelyek szintén elfogadott konferenciaanyagok szerzőinek iskoláira és munkahelyeire összpontosítottak.

Ezek az észrevételek azért fontosak, mert a mesterségesintelligencia-fejlesztés elsősorban nem lokális projektekről, hanem összességükről, egy nagy globális kezdeményezésről szól. Az együttműködés és a mozgásszabadság a fejlődés alapkövetelménye, nélkülük nincs előrelépés. Ezért is károsak Donald Trump egész évre szóló beutazási korlátozásai. Nemcsak egyéni karriereket törhetnek ketté, álmokat hiúsíthatnak meg, hanem az amerikai innovációra is negatív hatással lesznek.

Ha egy ország igyekszik nehezebbé tenni a bevándorlást, a mesterségesintelligencia-közösség kötelessége a világ bármely szegletéből érkező tehetségek befogadása.

A Tel-Aviv Egyetem kutatói megállapították, hogy a légkörben lévő vízpára elvileg működőképes újrahasznosítható energiaforrássá válhat.

Az eddigi kísérleteikben generált elektromos feszültség extrém mértékben alacsony. Viszont, ha sikerül növelniük, a jelenséget elemek töltésére is fel lehet majd használni.

„Ha egy AA elem 1,5 volt, a jövőben lehetnek gyakorlati alkalmazások: a levegőben lévő vízpárával tölthető elemek fejleszthetők” – jelentette ki Colin Price, az egyetem oktatója és a kutatást bemutató tanulmány társszerzője.

A felfedezést megalapozó természeti jelenséggel magyarázható, miért van villámlás.

„A villámlásban lévő elektromosságot csak a víz három halmazállapota hozza létre: a vízpára, a vízcseppek és a jég. A felhők húszperces fejlődésével jutunk el a vízcseppek hatalmas elektromos kisüléssé, egyes esetekben félmérföld hosszú villámokká válásáig” – folytatja Price.

Tudósok évszázadokkal ezelőtt fedezték fel, hogy levegőben lévő vízcseppek elektromos töltéssel láthatnak el fémfelületeket. A tel-avivi kutatók figyelembe vették ezt a jelenséget, és rájöttek, hogy feszültség csak akkor jön létre, ha a levegő relatív nedvességtartalma meghaladja a 60 százalékot, ami az egész bolygón rendkívül gyakori.

Megállapították, hogy egyes anyagok, például a cink és a rozsdamentes acél egy voltnyit töltődnek.

„A víz nagyon speciális molekula. Molekuláris ütközésekkor egyik molekuláról a másikra vihet át elektromos áramot. Súrlódások révén egyfajta statikus elektromosságot képes generálni” – fejtette ki Price.

A kutatók szerint a levegőből gyűjtött nedvességet a jövőben zöld energiaforrásként használhatják. A technológiának különösen a fejlődő országokban lehetnek fontos következményei, ahol sok közösség nem jut hozzá rendszeresen elektromossághoz, ezzel szemben, a levegő páratartalma viszont kifejezetten magas.

Éttermi szokásaink megváltozhatnak a koronavírus-járvány miatt. Egyelőre a múltból, emlékeinkből merítünk, miközben több szolgáltató inkább a jövőbe tekint, és az automatizáció lehetővé fogja tenni, hogy az ember csak olyan feladatokat végezzen, amelyekre képtelenek a gépek.

A munkahelyi robotok megosztják a közvéleményt, és érthető okokból sokan elégedetlenek, hogy a gépek helyettesíthetik őket. A leginnovatívabb fejlesztőcégek azonban teljesen másként, nem a humán munkaerő lecserélésében, hanem ember-robot együttműködésben, dolgozók mellett tevékenykedő intelligens gépekben gondolkoznak. Az együttműködés növeli a munka hatékonyságát.

Flippy, a Miso Robotics karformájú konyhai segédje burgereket „dobál” a helyükre, kisüti őket. A cég másik robotja, a ROAR (Robot on a Rail) nem a földön áll, hanem egy feje feletti rácsról lóg le, és hagymakarikákat süt ki, csirkehúst készít elő stb. Amikor kész, jelzi munkatársának, és eltakarít maga után, például letisztítja a grillrácsot.

Mindkettőbe integráltak mesterségesintelligencia-megoldásokat. Érzékelik a környezetüket, tanulnak, fejlődnek. Tudják, mikor kell elkezdeni teljesen kisütni egy burgert, és azt is, hogy mikor vágjanak neki a csak félig sütöttnek. Képesek optimalizálni az olajfogyasztást, ügyelnek, hogy a lehető legkevesebb vesszen kárba.

A pandémia előtti, munkaerő-hiányos világban Flippy a termelékenységet magas, a költségeket alacsony szinten tartotta. A profitot akár 300 százalékkal is növelheti, és az üzletvezetőket valamelyest stressz-mentesíti.

Az újranyitáskor az éttermek könnyebben fognak humán dolgozókat találni, de Flippy és ROAR akkor is hasznos lesz. Tervezőiket az ember-robot közös meló vezérelte, mindketten együttműködő robotok, cobotok (collaborative robot).

Lélekölő munkákban különösen jók – nem panaszkodnak, ha rájuk csöppen a forró olaj, nem mennek el, ha unják a monotóniát, nem égetik oda a csirkemellet, ha az egyik munkatárs sztorizgat. Gyorséttermekben mindkét cobot remek opció.

A járvány utáni világban, a szigorú biztonsági előírások mellett felgyorsulhat az éttermek automatizálása. Míg a humán munkaerőnek gondjai lehetnek az egészségügyi előírások betartásával, addig robotok könnyebben megfelelnek ezeknek.

Flippy már eddig is derekasan végezte munkáját. A Dodger Stadionban és 50 CaliBurger gyorsétteremben alkalmazzák, több mint 12 ezer burgert sütött ki.

A Covid-19 elleni védelmet adó maszkok miatt a fejlesztőknek át kell gondolniuk az arcfelismerő technológiákat. A gépilátás-rendszereket a rendőrségnek is beszállító cégek mesterséges intelligenciáikat homályos, elsötétített arcokon tanítják be.

A George Floyd brutális meggyilkolását követő világméretű tiltakozáshullám pontosan e technológiák miatt ismét felveti a magánszféra (privacy) megsértésének kérdését. Az arcokat, a szájat és az orrt takaró maszkok hatására vállalatok finomítottak megoldásaikon, és arra törekszenek, hogy a modell a felsőarc alapján ismerjen fel személyeket. Többen állítják, hogy a kezükben van a megoldás.

A technikáját 25 amerikai rendőrségnek értékesítő Rank One Computing frissítette rendszerét, amelynek most már a szem és a szemöldök is bőven elegendő, legalábbis ezt mondják.

Az iskolákkal üzletelő SAFR módosított technológiája maszkos arcokat is 93,5 százalékkal felismer, viszont csak ideális körülmények között. A brit Facewatch rendszerének szintén nem akadály a maszk.

Az USA-ban több szövetségi bűnüldözési ügynökség szorgalmasan gyűjtögeti az álarcos tüntetők képeit. Márciusban a Wuhan Egyetem szimulált és valódi maszkos arcokról adott ki három adatsort, az egyikben 5 ezer igazi példa volt. Egy hónappal később az amerikai Workaround startup az Instagramról gyűjtött 1200 maszkos szelfiből álló adatsort tett közkinccsé.

A bejelentések ellenére, a legtöbb arcfelismerő modell még álarc nélkül is nehezen azonosít személyeket, kisebbségi csoportokhoz tartozókkal pedig különösen meggyűlik a bajuk. Az USA Nemzeti Szabványok és Technológia Hivatala a maszkos arcfelismerés pontosságának tesztelését tervezte, de a pandémia miatt elhalasztotta a vizsgálatot.

Mivel sok amerikai bűnüldöző szerv használja a technológiát, például tüntetőket próbál azonosítani vele, a rendszerek megkérdőjelezhető pontossága és az így kapott hibás eredmények, majd az esetleges retorziók tovább ronthatják a már most pattanásig feszült hangulatot.

Az arcfelismerés az egyik legígéretesebb MI-technológia. A benne rejlő lehetőségek kiaknázása, jó célokra történő használata viszont csak akkor válhat valósággá, ha megbízunk ezekben a rendszerekben. A jelen nem ezt vetíti előre, mert nagyon úgy tűnik, hogy még a maradék bizalom is elszáll. A helyzet csak akkor változhat, ha a megoldások pontossá és teljesen előítéletmentessé válnak, sem intézményi, sem algoritmikus szinten nem lesznek előítéleteik.

Manapság több környezeti problémát próbálnak mélytanulással (deep learning) megoldani. Osztrák kutatók például szúfélék káros németországi „invázióját” jelezték előre. A New Yorki Columbia Egyetemen madarak énekének felismerésére tanítottak be egy modellt, amelyet az éghajlatváltozás madárvándorlásra gyakorolt hatásának vizsgálatára és tudományos kiértékelésére használnak.

Az óceánok változatos ökoszisztémáit sokkal nehezebb látni, mint a szárazföldek erdőit, sivatagjait, szavannáit tb. Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) és a Harvard kutatói a környezetszennyezés, invazív fajok és a klímakatasztrófa miatt emelkedő hőmérséklet által veszélyeztetett vízalatti élet mintázatainak megismerésében segítő új modellt dolgoztak ki.

A tudósok ideghálókkal frissítették az ezekről az ökoszisztémákról készült térképeket. Felügyelet nélküli tanulást használva azonosították a különböző planktonfajok és táplálékaik közötti kapcsolatokat.

Az adatokat az MIT Darwin Projektjének planktonpopulációt megjelenítő szimulációjából gyűjtötték össze. A klaszterező algoritmussal dolgozó modell azokon a területeken rajzolt meg határvonalakat, ahol a planktonok és táplálékaik között magasszintű függőségi viszonyok mutathatók ki.

A modell végül 115 egyedi ökológiai területet generált. A planktonok és a tápanyagaik közötti egyensúly mindegyikben különbözik. A kutatók 12 ökorégióba csoportosították ezeket a területeket.

A csoportosítás a régiókban fellelhető élet alapján történt. A tápanyagszegények vízi sivatagokat alkotnak, míg a partokhoz közeli, tápanyagokban gazdag régiók biológiai sokszínűsége az esőerdőkéhez hasonló.

A modell előrejelzései összhangban állnak a tudományos megfigyelések méréseivel és a műholdas adatokkal.

A térkép azért fontos, mert mikroorganizmusoktól a bálnákig a filoplankton a vízi élővilág tápláléka, és a Föld oxigénjének a felét termeli. Emellett a légkörből döbbenetes mennyiségű szenet nyel el. Ezek a modellek sokat segíthetnek a bolygó életfenntartó kapacitását mérő óceánkutatóknak.       

Kriptovaluta-csalók régóta figyelemmel kísérik Elon Musk Twitter-fiókját. Nem csoda, mert Musk rengeteget tweetel. Mentségére szóljon, hogy évek óta sok kamufiók fut az ő nevén.

Az ellentmondásos milliárdosnak kiadva magukat, rosszindulatú hackerek számtalan csalást követnek el óvatlan felhasználókkal szemben. Egyszerűen elhitetik velük, hogy az igazival van dolguk. Az eltérések minimálisak, néha csak az e-mailcím egy betűje, sorköz ott, ahol amúgy nincs, mások viszont mindössze Musk fényképét használják általában adathalász célokra.

A felhasználótól valamilyen obskúrus kriptovalutában végtelenül kis összegű „adományt” kérnek, cserébe nagy pénzeket lengetnek be. Az adakozás érzékeny adatok, például a kriptopénz-tárca hitelesítő infói kiadásával jár. „Kapnak” értük egy magát az adakozó gépére feltelepítő kriptovaluta-bányász malware-t. Aztán jön a várt pillanat: a hacker közvetlenül az áldozat online pénztárcáját dézsmálja meg.

A Twitternek elege lett, egy ideje irtják a Musk nevével visszaélő fiókokat. Időnként maga Musk is besokall, eltüntetnek pár kamuprofilt, de sokat nem tudnak tenni. Hiába próbálják felszámolni őket, egyre gyakoribbak a Musk köpönyege mögé bújva elkövetett kriptovalutás csalások.

Mihelyst megvannak a célzatos félretájékoztatások és egy csomó ál-fiók, akár idegen erők is, például az orosz Internet Kutatóügynökség könnyedén terjeszthet politikai szándékú kamuhíreket.

Legújabban egy, a YouTube-on látható ál livestream-en NASA-felvételek láthatók a Space X által fejlesztett Dragon űrhajó májusi történelmi repüléséig (8 év után újra amerikai a világűrben!) vezető konferenciákról. Az anyaghoz van egy QR-kód, amely csaliként egy kamu bitcoint is küld ajándékba.

Véget nem érő, lassú köszönőüzeneteket látunk, meg azt, hogy összesen kb. 16 ezren nézik a videót. Lehet, hogy mind bot. Az élő közvetítés közben olvasható szöveg alapján a bitcoinos adományokért 200 százalékukat kapjuk vissza. Az egész egy klasszikus piramisjáték; a fiók előfizetőinek száma meghaladja a 130 ezret.

Évek óta történnek kriptovalutás csalások. Biztonságiszoftver-fejlesztők 2018-ban véletlenül bukkantak rá legalább 15 ezer, hasonló átvágáson dolgozó Twitter-botra.