A Helsinki székhelyű F-Secure internetbiztonsági cég legújabb, Blackfin projektjét a természet, rajintelligenciaként (swarm intelligence) működő állatközösségek inspirálták.

A megoldás központi irányítás nélküli autonóm ágensek közös célok kivitelezését segítő együttműködésén alapul.

Matti Aksela, az F-Secure MI részlegének alelnöke szerint a mesterséges intelligencia körül általános félreértés alakult ki, mert szinte mindenki azon az állásponton van, hogy egy fejlett MI-nek az emberi intelligenciát kel másolnia.

„Ezek az elvárások korlátozzák, hogy megértsük: az MI mit tehet, mit kellene tennie. Emberként működő MI helyett a gépi intelligencia egyedi lehetőségeit feltáró módszereket kellene kikísérletezni, és felismerni, hogy hogyan tud hozzátenni valamit az emberi tevékenységhez” – nyilatkozta Aksela.

Az F-Secure autonóm ágensei kifejezetten ezt a célt szolgálják. Teljes potenciáljukat csak évek múlva érhetik el, a cég biztonsági réseket detektáló technikáját, eszközökbe integrált intelligens mechanizmusait viszont már ma is használják.

A halcsoportokról, méhtelepekről mintázott ágensek együttes (összeadott) képességei elég komoly fejlettségi szintet érnek el, tevékenységük csoportban dolgozó emberekéhez, állatokéhoz hasonlítható. Központi utasítások automatikus végrehajtása helyett elég intelligensek és hatékonyak ahhoz, hogy kommunikáljanak egymással, közös munkát végezzenek.

„Gyors lokális MI-k csoportja a környezethez alkalmazkodva kooperál, és nem egy nagy gépi intelligencia hoz döntéseket mindenki számára” – magyarázza Aksela.

Az F-Secure esetében az ágensek egymást, helyi hosztokat és hálózatokat figyelve tanulnak. Minél szélesebb a hálózat, minél változatosabb iparágakban és szervezeteknél dolgoznak, annál több és szerteágazóbb információhoz jutnak.

A technika előnye lehet még, hogy szervezeteknek nem kell a számítási felhőben megosztaniuk bizalmas, általában potenciálisan érzékeny információkat.

„Ha a rések és támadások detektálásánál messzibbre tekintünk, könnyen elképzelhető, hogy a közeljövőben az egészségügyi szektort, a számítógépes hálózatok hatékonyságát, sőt, az elektromos hálózatokat és az önvezető autókat is ilyen ágensrendszerek fogják monitorozni” – prognosztizál Mikko Hypponen, az F-Secure kutatásvezetője.     

Az utóbbi hónapok, néhány év kvantumszámítását a Google, a Microsoft, az IBM és még pár másik vállalat uralta, az infokommunikációs óriás Amazon viszont ezen a területen nem tartozott a főszereplők közé. Olyannyira nem, hogy kvantumkutatási részleggel sem rendelkezik.

Mindezek ellenére, a cég december elején bejelentette (a kvantumállapotok jelölésére használt) Braket nevű szolgáltatását, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy saját kvantumszámítógépet fejlesztett, hanem a saját számítási felhőjén keresztül teszi elérhetővé mások (D-Wave, IonQ, Rigetti) rendszereit.

A szolgáltatással egyidőben elindította az AWS (Amazon Web Services) Kvantumszámítási Központot és az AWS Kvantummegoldások Labort is. A Brakettel fejlesztők elkezdhetnek kvantumalgoritmusokkal és alapalkalmazásokkal dolgozni, amelyeket aztán az AWS szimulációiban tesztelhetnek.

Az Amazon okos (és kvázi kockázatmentes) stratégiát választott: saját kvantumkomputer építését nem kockáztatta meg, de ennek ellenére bekapcsolódott napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő szakterületébe.

Partnereinek máskülönben elképzelhetetlen elérhetőséget biztosít, fejlesztők és kutatók pedig egyetlen interfészen keresztül férnek hozzá szinte mindenhez, a szolgáltatás jelentősen megkönnyíti a munkájukat, gyorsabban el tudják dönteni, hogy elképzeléseikből mi működik, és mi nem.

„Az AWS-szel való együttműködés eredményeként szélesebb piac fér hozzá a rendszereinkhez, amely komoly segítség a dinamikusan fejlődő szakterület még hatékonyabb felpörgetésében” – magyarázza a Rigetti Computingot vezető Chad Rigetti.

A D-Wave vezetősége hasonló nyilatkozatot adott ki, felgyorsuló fejlesztéseket, iparágak átalakulását vázolták fel benne.

Az AWS nem telepíti adatközpontjaiba az érintett kvantumszámítógépeket, helyette egységesíti a hozzáférést. A komputerek a cégek laborjaiban és adatközpontjaiban ugyan már elérhetők egy ideje, csak az eddigi megoldás lényegesen bonyolultabb volt, és sokkal szűkebb körre korlátozódott.

Algoritmusok tanulmányozásához a Braket szabványosított Jupyter notebook környezetet biztosít, számos előretelepített fejlesztőeszközzel, algoritmusmintákkal, használati utasításokkal. Mindezekkel az új felhasználókra is gondolnak, hogy hibrid és klasszikus kvantumalgoritmusokkal egyaránt elkezdhessenek dolgozni.

A Kvantummegoldások Labor a szakterületi együttműködést hivatott előrelendíteni, de egyelőre inkább a szélesebb körű hozzáférés biztosítására, és nem az alapkutatásokra fektetik a hangsúlyt. Meggyőződésük, hogy a kvantumszámítások elsődlegesen a számítási felhőben fognak működni.

Elsőként a világon, az ausztráliai Új-Dél Wales szövetségi állam november végén mobiltelefonokat detektáló kamerákat állított működésbe az országutakon. A mesterséges intelligenciával működtetett rendszerekkel a hatóságok két év alatt egyharmadával akarják csökkenteni a halálos közúti balesetek számát.

A kamerák éjjel és nappal, 24/7 dolgoznak, mindenféle időjárási körülmény mellett működőképesek, egyedüli rendeltetésük, hogy megállapítsák: a vezető tart-e a kezében mobiltelefont, vagy sem.

„A rendszer megváltoztatja a kultúrát” – nyilatkozta Michael Corboy, az Új-Dél Walesi rendőrség egyik vezetője.

Vezetés közbeni hanghívások kezdeményezése és fogadása legális a szövetségi államban, de csak abban az esetben, ha a készülék használatához nem kell a kezünk, például, ha kihangosítjuk előtte. Ezzel szemben minden más funkciót, tehát a vezetés közbeni videohívást, a közösségi média használatát, a fényképezést tiltja a törvény.

2018-ban 354-en, idén eddig 329-en haltak meg Új-Dél Wales útjain, ezt a számot akarják 2021-ig legalább 30 százalékkal csökkenteni.

A hatóságok külön kiemelték a képeket átnéző és az illegális mobilhasználatot detektáló mesterséges intelligenciát. Az automatizált rendszer által azonosított, valószínűsíthetően mobiltelefont kézben tartó vezetőt ábrázoló képeket a megfelelő jogosítványokkal rendelkező személyek hitelesítik.

Problémás lehet, hogy ha bíróságig jut az ügy, a bizonyításnál megváltoznak a szerepek, ezentúl a vezetőknek kell valahogy cáfolniuk az egyértelműnek tűnőt. Szintén gondot okozhat, hogy valószínűleg elszaporodnak az ezirányú pereskedések, a bíróságok tele lesznek a pénzbüntetés csökkentését kérvényező személyekkel.

Számszerűsítve, a kormány elképzelései alapján a következő 4-5 évben, évi 135 millió járművet figyelnek meg, és ha a vezetők 1,8 százaléka mobiltelefonál közben, máris 2,4 millió személyről van szó. Ha csak a 3 százalékuk jut el a bíróságig, akkor is 72900 esetről lesz szó.

A rendszer felállítását követő első három hónapban a „vétkes” vezetők figyelmeztető levelet kapnak. Ezt követően már jön a büntetés, ami átlagos esetben 344, iskolai környezetben történt mobilozásért viszont 457 ausztrál dollár, plusz – mindkét esetben – büntetőpontok.

A csecsemők lassan, látszatra hasznavehetetlen tevékenységek sokaságán pallérozódva nőnek fel. Első éveink mégis kritikusak, hiszen ekkor felfedezzük a világot, a játékon keresztül alkalmazkodunk a minket körülvevő káoszhoz.

A legfejlettebb robotok sem képesek erre, mert egyelőre szigorúan kontrollált közegben, általában gyárakban végeznek el pontosan definiált feladatokat. A technológia fejlődésével, hétköznapjainkban betöltött szerepük növekedésével azonban többre lenne szükségük.

Nekik is fel kéne nőniük valahogy; kellene, hogy legyen gyerekkoruk – állítja Alison Gopnik, a Berkeley Kaliforniai Egyetem pszichológusa.

„Lenne egy pici robot, sok mindent összetörne, valaki a gondját viselné, majd idővel a világban működő, különféle cselekvéseket elvégző rendszerré válna” – magyarázza a kutató.

Manapság a robotok kétféleképpen tanulnak. Vagy emberi segítséggel, lépésről lépésre sajátítanak el készségeket, például megfognak egy játékot, vagy random mozdulatokat végeznek, és a sikeresekért jutalmat kapnak.

Egyiktől sem válnak kimondottan rugalmassá, mert ellentétben az új környezetekhez és kihívásokhoz könnyen alkalmazkodó gyerekekkel, nem várhatjuk el, hogy a játék megfogása után simán kitalálja, hogyan ragadjon kézbe valami mást.

Mivel komplex világmodellel rendelkezünk, már kisgyerek-korban is egyszerűen általánosítjuk a megtanultakat. A robotokat viszont szigorúan célorientáltan programozzák, ami nem bátorítja őket „komfortzónájuk” elhagyására, hogy a megszokottól másként cselekedjenek.

Nincs bennük kíváncsiság, így védtelenebbek az ismeretlennel szemben.

Gopnik és kollégái igyekeznek kitalálni gondolataikat a gyakorlatba ültetni. Valamilyen szinten számszerűsíteniük kellene a gyerekek problémamegoldását, majd a robotok első lépésben speciálisan kialakított játékkal létesítenének interakciókat. A kutatók tudják, hogy a gyerekek milyen problémákat, milyen adatokkal oldanak meg, és ezeket az ismereteket felhasználják a gépeknél.

Gopnik különös következtetést vont le: ha egy játék bizarrul működik, gyerekek hamarabb rájönnek a megoldásra, mint a felnőttek. Ha a robotok ugyanazokkal a képességekkel rendelkeznek, pszichológusok jobban fogják érteni a gyerekek tanulási folyamatait, és ha a gyerekeket jobban értjük, intelligensebb robotokat fogunk fejleszteni.

A PlayStationt és rengeteg más fogyasztói elektronikai terméket jegyző Sony bejelentette három mesterséges intelligenciára összpontosító kutatásfejlesztési/tervezési központ megnyitását. Ezzel a lépéssel úgy tűnik, a japán cég is beszáll az eddig főként a Google, a Facebook és a Microsoft által dominált MI-versenyfutásba.

Mindhárom központ decemberben indul, az egyik Tokióban, a másik a texasi Austinban, a harmadik egy meg nem nevezett európai városban. A cég közölte, hogy helyi gépitanulás-szakértőket, mérnököket fog alkalmazni.

A terv mögött a Sony Számítástudományi Laboratóriumának elnöke, Hiroaki Kitano áll. Az új központokkal kapcsolatos elképzelések három területet fednek le: játékokat, hardvert és (némi meglepetésre) a gasztronómiát.

A Sony kevés részletet árult el, de más hírekből kicsit összeáll a kép.

A japán nagyvállalat szeptemberben terjesztett be szabadalmi oltalomra egy mesterségesintelligencia-asszisztenst. Az MI elvileg játékosokat segít veszélyek, csapdának tűnő helyszínek kezelésében. Szakértők szerint a mesterséges intelligencia hozzájárulhat élethűbb ellenségek fejlesztéséhez, hitelesebb interakciók kialakulásához.

A hardver elsősorban szenzorokra vonatkozik. A cég közismerten az egyik vezető chipgyártó, chipjei különféle eszközökben, például digitális kamerákban fénnyé alakítják az elektronokat. 2019 második negyedévében a képérzékeléshez használt CMOS (Kiegészítő fém-oxid félvezető) szenzorok 1,8 milliárd dolláros piacot jelentettek. A mesterséges intelligenciától a chip mélységérzékelésének jelentős javulását várják.

A gasztronómia újabb trendi csúcstechnológiát, a 3D nyomtatás mellett a mesterségesintelligencia-kutatást is meghódította. A Sony ételek szenzorikus elemeit kívánja elemezni, és a megszerzett tapasztalatokat hasznosítva, újakat kitalálni. A nagyvállalat elképzeléseiben szerepelhet az élelmiszer-szolgáltatás automatizálása is. Ide kapcsolódó tény, hogy Kitano tavaly a pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem (CMU) étel-előkészítő, főző és kiszolgáló robotjainak fejlesztését irányította.

A függetlenségéről, titokzatosságáról és merész projektjeiről ismert Labor legismertebb terméke Aibo, a mesterségesen intelligens robotkutya volt, de a kiterjesztett valóság (augmented reality, AR) kutatásában szintén úttörő szerepet játszottak, továbbá videokonferencia-protokollokat is dolgoztak ki. Az 1990-es és a korai 2000-es években komoly összegeket fektettek MI-kutatásokba, a mélytanulás-forradalomról viszont lemaradtak. A három kontinensen nyíló központokkal ezt a lemaradást akarhatják részben bepótolni.

Főként fogyasztói elektronikai termékekre számíthatunk.

2050-ig technikailag kivitelezhető az emberi fül, szem, agy és izomzat feljavítása – áll az amerikai hadsereg egyéves kutatást összegző friss tanulmányában (Cyborg Soldier 2050).

A Honvédelmi Minisztérium kutatói szerint a polgári egészségügyi piacon folyamatosan nő az új etikai, jogi és társadalmi kihívásokkal járó cyborg készségek iránti igény. (A tanulmány szerzői a katonai biotechnológia hatásait is behatóan vizsgálták.)

Négy kivitelezhető megoldást azonosítottak.

A szem képalkotást, látást, célzást és helyzettudatosságot növelő módosítása az első. Az izomvezérlés testre illeszthető szenzorhálózattal történő „újjáépítése és programozása” a második, a hallás kommunikációt és védelmet célzó javítása a harmadik, míg a negyedik az emberi agy kétirányú adattovábbítással történő közvetlen idegi felturbózása a negyedik.

Mind a négy, de főként az utolsó forradalmasíthatja a hadviselést. Az ember-gép és az ember-ember (agy-agy) kommunikációt egyaránt megkönnyíti, harcosok közvetlenül érintkezhetnek ember nélküli és autonóm rendszerekkel, illetve más személyekkel, a technológia optimalizálja a vezérlést.

A kutatók azt is megjegyezték, hogy a következő három évtizedben a civil társadalomban is elterjedhetnek a cyborg technológiák, hatásaik viszont csak 2050 után válhatnak nyugtalanítóvá.

„Feljavított” emberek akkor tűnnek fel a civil lakosságban és a hadseregben. A jelenség további egyenlőtlenségekhez vezethet, megkérdőjelezheti a társadalom jogi, biztonsági és etikai alapjait.

A kutatók hét ajánlást is megfogalmaztak a Pentagon vezetői felé.

A hadseregnek oda kell figyelnie az ember-gép szimbiózisok globális társadalmi megítélésére. Amerikaik az ezirányú orosz és kínai fejlesztéseket tipikusan úgy képzelik el, hogy minden erkölcsi megfontolást nélkülöznek, a feltételezés igazságtartamáról viszont soha nem győződtek meg.

Az amerikai politikai vezetők feladata lenne a NATO és más fórumok keretében megvitatni a partnerekkel a cyborg technológiák katonai műveletek közbeni interoperábilis potenciálját.

A jelenlegi jogi, biztonsági és etikai keretek alapos felülvizsgálata szintén megkerülhetetlen, akárcsak a „turbósító” technológiák részben a sci-fi filmek és regények miatt kialakult negatív társadalmi megítélésének felvilágosító tevékenységgel történő megváltoztatása. Országos és nemcsak kormányzati szintű megközelítésre lenne szükség, amelyben például Kína jelenleg az USA előtt jár. A hosszútávú biztonsági kockázatokat és az új technológiák emberekre gyakorolt hatásait folyamatosan kellene monitorozni.

A hatások egyértelműen pozitívak lesznek, a technológiák javítani fogják az életminőséget, sérült személyek visszanyerhetik elveszített érzékszerveiket, ugyanakkor vigyáznunk kell, hogy a lehetőségek maximalizálása mellett a biztonságra is odafigyeljünk – összegeznek a kutatók.

A mezőgazdaság az infokommunikációs technológiák egyik legdinamikusabban fejlődő alkalmazási területe, a növények növekedését folyamatosan figyelő vagy a permetezést végző drónoktól kezdve az automatizált traktorokig, mesterséges intelligenciákkal felvértezett appokig, szarvasmarhákat és juhokat őrző virtuális kerítésekig, az IT a terület szinte minden fontos szegmensében jelen van.

A gyors technológiai fejlődés ellenére a virtuális valóság (virtual reality, VR) mezőgazdasági alkalmazása azonban még gyerekcipőben jár, eddig inkább csak kísérletekről, semmint bevált megoldásokról beszélhetünk.

Európában a robotikus rendszerek a lehető legszabadabb mozgást igyekeznek biztosítani a tenyészállatoknak, miközben mindent megtesznek a napi tejhozam optimalizálásáért.

Moszkva környéki orosz gazdák, a RusMoloko farm alkalmazottai egy lépéssel tovább mentek, a tejhozam minőségét és mennyiségét ugyanis virtuális valósággal próbálják növelni. Eredetileg emberre kitalált, majd speciálisan módosított VR headsetet helyeztek tehenek fejére, hogy javítsák az állatok hangulatát, amely törvényszerűen a tejelésre is kihat. Az eszközt a tehenek fejszerkezetéhez, annak meghatározó jellegzetességeihez igazították, hogy semmiféle gondot ne okozzon nekik, a legkisebb mértékben se akadályozza a látásukat.

A sisak jóvoltából nyári mezőn találják magukat, a szarvasmarhák szeméhez hangolt színvilág és az egész környezet kifejezetten nyugtató hatással van rájuk, pozitív érzeteket vált ki belőlük. Nyilvánvalóan jobban érzik a hihetetlenül zöld és friss fűben, felhőtlen, azúrkék ég alatt magukat, mint egy lapos, kerítésekkel körbevett legelőn, vagy az istállóban.

Az első teszteken kiderült, hogy a tehenek kevésbé voltak idegesek, nyugtalanságuk eltűnt, hangulatuk javult, a korábban megszokottnál sokkal jobb állapotba kerültek.

A tej minőségére és mennyiségére vonatkozó adatokat viszont még nem közölt a gazdaság, ugyanakkor bejelentették: hamarosan átfogó vizsgálatba kezdenek, hogy pontosan meg tudják válaszolni ezeket a kérdéseket.

Kérdések a kísérlettel kapcsolatban is felvetődnek. Miért nem legelnek többet az állatok? A VR-élmény nem zavarja annyira össze őket, hogy a valóságot még szürkébbnek látják utána? És meddig tartanak ki az elemek?

A kételyek ellenére a technológia komoly lehetőség a nyári legelőkkel nem vagy alig rendelkező gazdáknak, és azoknak a gazdaságoknak, ahol a jelenlegi technológiák nem elég hatékonyak.

Kutyák évtizedek óta dolgoznak rendőrök mellett, sokszor saját életüket áldozzák fel humán partnerük megmentéséért. Az utóbbi két évtizedben viszont egészen más négylábúak, robotkutyák is feltűntek, és nem meglepő módon, a bűnüldözésben is kívánják használni őket, például rejtett bombákat detektálhatnak, vagy túszejtésnél játszhatnak fontos szerepet.

A Massachusettsi Rendőrség bombákra szakosodott részlege november 5-ével bezárólag, három hónapon keresztül tesztelte a világhírű Boston Dynamics egyik legismertebb robotját, a kutyáról mintázott, korábban valódi élethelyzetekben remekül teljesítő Spotot. Eddig főként veszélyes környezetekben végzett távirányított munkát.

A rendőrség szóvivője, David Procopio közölte: ugyanúgy kezelték, mint más robotokat, azaz távirányított mobil megfigyelő-eszközként funkcionált, vagy ajtókat nyitott ki stb.

„A robottechnológia értékes eszköz a bűnüldözésben, pluszinformációkat szolgáltat veszélyes környezetekről” – jelentette ki a pontos részletekbe nem bocsátkozó Procopio.

Michael Perry, a Boston Dynamics üzleti fejlesztés részlegének elnökhelyettese elmondta, hogy egyetért a robotkutya alkalmazását szkeptikusan fogadó jogvédő szervezetekkel, és azonnal meg is nyugtatta őket – kizártnak tartja, hogy a rendőrség fegyverként használja Spotot.

„Fogyasztóinkkal végzett korai értékeléseinkből egyértelművé vált, hogy a robot használatára vonatkozóan, azonos hullámhosszon vagyunk. Világos, hogy a gépet csak akkor működtethetik, ha garantáltan semmiféle kárt nem okoz embereknek” – magyarázza Perry.

A kevés információ alapján úgy tűnik, hogy a rendőrség mindenek felett le akarta tesztelni, hogy más robotokhoz képest Spot minőségi javulást jelent-e, vagy sem. Egyelőre nem tudni, hogyan vélekednek róla.

„Általában az történik, hogy ezeket a technológiákat gyorsabban alkalmazzák, mint ahogy társadalmi, politikai és jogi rendszereink reagálnak rájuk. A kormányügynökségek részéről nagyobb átláthatóságra lenne szükségünk” – jelentette ki Kade Crockford, az egyik jogvédő szervezet igazgatója.

Mivel érhetjük el, hogy a gépek jobban teljesítsenek?

Például, ha tudatosítjuk bennük, hogy bármelyik pillanatban végük lehet. Egy dinamikus és kiszámíthatatlan világban az önfenntartás az intelligens ágensek célja – vélik a Dél-kaliforniai Egyetem kutatói egy új tanulmányban.

A tanulmány elsőszámú szerzője António Damásio, az érzelmeket, a döntéshozást és a tudatosságot meghatározó agyi folyamatokat vizsgáló világhírű neurológus, az Agy és Kreativitás Intézet (BCI) vezetője. Jelen dolgozata robotikai tényekkel kiegészített/megtámogatott filozófiai és elmetudományi alapokon nyugszik.

Damásio és munkatársai javaslata: jól működő robotoknak nem kell hihetetlenül erősnek lenniük, hanem jobb, ha sebezhetők, mert csak így képesek olyan stratégiai fogalmak alkalmazására, mint például az önuralom vagy az önfenntartás.

„Ha egy MI inputként használhatja az érintést és a nyomást, akkor a veszélyt és az egyéni kockázatot is képes azonosítani” – állítják a kutatók.

A robotok létbizonytalansága, félelmeik kooperatív túlélési játékokat (például: Shipwreck Arcana, 2018) idéznek fel, amelyekben a résztvevőknek a korlátozott erőforrásokért vagy egyensúlyt kell találniuk egymás között, vagy le kell számolniuk egymással. A források megosztásával több személyt óvunk meg, míg egyesek forrásainak feláldozásával nagyobb az esély, hogy csak egyvalaki éli túl az egészet (és nyeri meg a játékot).

Semmi új nincs a saját „egészségét” érzékelő robotban – például, ha egy autó jelzi az alacsony üzemanyagszintet vagy a motor túlmelegedését, önfenntartó magatartást mutat.

A gondolkodás vagy a prioritások meghatározásának modellezésére nincs még semmilyen köztes áramkör, helyette az autónak vannak szenzorai, amelyek jelzik a hibákat a sofőrnek, hogy oldja meg őket. A jövőben viszont jöhetnek a motorjuk állapotát folyamatosan figyelembe vevő, a „túlélésért” tízpercenként önmagukat lehűtő stb. járművek.

Damásio szerint bizonyos feltételek mellett gépek képesek a homeosztázishoz hasonló folyamat kivitelezésére, amihez élő organizmusokra jellemző érzések, például motiváció és viselkedésük újszerű kiértékelése is szükséges. (A homeosztázis az élő szervezet változó külső és belső körülményekhez való alkalmazkodó képessége.)

A jármű jól passzol ehhez a képhez, mindig mindenre figyelmeztető szenzorok helyett hipotetikus agya elemzéseket futtatna különféle tényezőkről, hogy mi sikerülhet félre, mennyire valószínű ez és ez a forgatókönyv stb.

Valahogy úgy, ahogy az emberi elme működik. A robotok így még közelebb kerülnének hozzánk, és a teljesítményük is jelentősen javulna – véli Damásio.

Az emberi mobilitás még az ugyanazon városon belül megtett rövid távolságok esetében is fontos tényező a vektorok által terjesztett betegségek, például a malária vagy a Dengue-láz járvánnyá alakulásában – állapították meg a Lausanne-i Szövetségi Műszaki Egyetem (EPFL, Svájc) és a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatói. (A vektor a járványtanban fertőző ágenst hordozó, annak átvételét megvalósító élőlény, legismertebb fajtái az ízeltlábú állatok. A Föld lakosságának 80 százaléka egy, 50 százaléka pedig legalább kettő, vagy még több ilyen betegségnek van kitéve.)

A kutatók különféle mobilitás-modelleket összehasonlítva vonták le a következtetést: a mobiltelefonok helyadataihoz való hozzáférés kulcsjelentőségű a betegség terjedési dinamikájának megértéséhez, és járvánnyá alakulásának megakadályozásában.

Ezekhez az információkhoz ismert okok (személyiségi jogok stb.) miatt még a közegészségügynek is nagyon nehéz, szinte lehetetlen hozzáférni.

Az urbanizáció, a mobilitás, a globalizáció és az éghajlatváltozás, mind szerepet játszanak a vektorok által terjesztett betegségek terjedésében. A mobilitást eddig főként nagyobb területeken, országos és regionális szinten vizsgálták. Az új tanulmány szerzői településeken (városokon, falvakon) belüli, illetve azok közötti, kis területet lefedő mozgásokra, valamint a helyadatokra összpontosítottak.

Az emberi mobilitás és a Dengue-láz 2013-14-es szingapúri megjelenése közötti összefüggéseket elemezve derült ki, hogy még elenyésző mozgások is hozzájárulnak járványok kitöréséhez. Ezzel párhuzamosan felismerték a térbeli elosztást hatékonyan megjelenítő modell fontosságát.

A kutatók ágensalapú átadási modellel dolgoztak, amelyben embereket és szúnyogokat a fertőzés különböző szakaszain keresztülmenő ágensek jelenítettek meg. Digitális szimulációval összehasonlították a rendszer járványkitörésre adott reakcióit. Munkájukhoz valós (2013-as és 2014-es) adatokat használtak.

Különböző adatsorokon alapuló négy mobilitásmodellt vetettek össze: az egyik mobiltelefonos helyadatokkal, a másik népszámlálási adatokkal, a harmadik véletlenszerű mobilitással, a negyedik elméleti felvetésekkel dolgozott. Személyekhez mindegyikben két – potenciálisan naponta felkeresett – helyszínt (otthon, munkahely) rendeltek.

Az első adatsor egy szingapúri mobilszolgáltató anonimmá tett információiból állt. A mobiltelefon- és a népszámlálás-alapú modell működött is, másrészt pedig kiderült, hogy ezek az adatok a magánszféra (privacy) megsértése nélkül is beszerezhetők.