A montreali Waterloo Egyetem, a Washington Egyetem (Seattle) és a Microsoft Research kutatói vakok és gyengénlátók webes tartalmakhoz való lehető leggyorsabb és leghatékonyabb hozzáférését segítő hangasszisztenst fejlesztettek. Az asszisztenst okos hangfalakra és hasonló más eszközökre találták ki.

„Számítógépes rendszerekkel folytatott interakciók közben a látáskárosultak gyakran szorulnak képernyőolvasókra és mind inkább hangalapú virtuális asszisztensekre. Virtuális asszisztensek használata kényelmes és el is érhetők, viszont nem kapcsolódnak mélyen a tartalomhoz, egy cikknek általában csak az első néhány mondatát olvassák el, nem készítenek alternatív keresési listákat, nincsenek pluszjavaslataik” – magyarázza a kutatásról szóló tanulmány elsőszámú szerzője, Alexandra (Sasha) Vtyurina (Waterloo Egyetem, Cheriton School of Computer Science).

A virtuális asszisztensekkel ellentétben, a képernyőolvasók mélyen belemennek a hozzáférhető tartalmakba, finomhangolják a navigációt, és segédkeznek is benne, viszont nem eléggé ergonomikusak, használatuk sokszor nehézségekbe ütközik.

Az új eszköz a két technológia legjavát integrálja egybe.

„Prototípusunk, a VERSE képernyőolvasó képességekkel látja el a virtuális asszisztenseket, más készülékeknek, például okosóráknak pedig lehetővé teszi, hogy felgyorsítsák az okos hangfalak inputjait” – folytatja Vtyurina.

A hang az elsőszámú input, a felhasználó „következő”, „előző”, „menj vissza”, „menj előre” stb. utasításokat adhat. A VERSE (Voice Exploration, Retrieval, and Search; hangészlelés, kinyerés és keresés) összetársítható okostelefonon, okosórán futó appal.

Az input-gyorsítás a billentyűparancsokhoz (keyboard shortcuts) hasonló funkciót tölt be, például az okosóra felső részének forgatásával ugorhatunk a következő keresési eredményhez stb. (A navigálási mód függvénye, hogy mikor mihez.)

A kutatás során 53 látáskárosult webes keresését vizsgálták. Több mint a felük naponta többször használ hangasszisztenseket, többféle „intelligens” eszközt: okos hangfalat, okostelefont, okostévét stb. A róluk gyűjtött adatokat a VERSE prototípusának fejlesztéséhez dolgozták fel.

A VERSE annyiban hasonlít más virtuális asszisztensekhez, hogy a user kérdéseire hangalapú választ ad. A következő lépésben viszont már másként funkcionál: ha a felhasználónak több infóra van szüksége, újabb kereséseket folytat le, ugyanolyan mélységekig megy el, mint a képernyőolvasók.

Szöveg beszéddé alakítása (text-to-speech) ma már viszonylag egyszerű, a technológia jóvoltából hamar létrehozható könyvek audiováltozata, digitalizált, szintetikus hangokkal. Cseppet sem meglepő módon folyamatosan bővül a hangoskönyvek (audiokönyvek) piaca.

Ha nem trendteremtő, akkor a nyugati trendekre mindig reflektáló, ebben az esetben azokat követő Kínában sincs másként, márpedig az ország lélekszámát tekintve, óriási az üzleti potenciál. Az iMedia szellemi műhely a piac megduplázódását várja 2016 és 2020 között; a periódus végén a kb. 900 millió brit fontnak megfelelő 7,8 milliárd jüan éves bevételre számítanak.

Az érdeklődők viszont a világ minden táján imádják a profi narrációt, ha például maga a szerző, esetleg színészek vagy más hírességek olvassák fel a művet – ha többet nem is, legalább részleteket belőle.

Azonban sok esetben az írónak stb. akár egy hónapot is el kell töltenie a hanganyag felvételével, amelyre értelemszerűen nincs mindig ideje. Ezen a ponton segítenek a fejlett MI-, gépitanulás-megoldások, hang- és beszédtechnológiák. Egyes cégek például egyperces audiofelvételből többek között Donald Trumpról vagy Barack Obamáról, de természetesen másokról is elkészítenek hang avatárokat.  

A lehetőséget a kínai Sogou keresőmotor mögött álló vállalkozás is felismerte, és mesterségesintelligencia-technikákat alkalmazva, nemcsak szerzők hangját sikerült utánozniuk, hanem az avatár külseje is hasonlít az adott személyre. A hang egyezik az eredetivel, és elvileg bármelyik népszerű szerzővel kivitelezhető.

Az avatárokat videofelvételek alapján készítik, és a Kínai Online Irodalom+ konferencián be is jelentették, hogy Yue Guan és Bu Xin Tian Shang Diao lesz az első két író, akiket MI avatárok személyesítenek meg, nemcsak hangra, hanem vizuálisan is.

A könyvet a Zhangyue Technology e-olvasó alkalmazására adják ki.

Ha az olvasók pozitívan reagálnak az első avatárokra, valószínűleg jönnek majd az újabbak. A technika nem korlátozódik élő szerzőkre, mert ha elég audió- és videoanyag áll rendelkezésre, például hologramos megoldásokkal kombinálva, halott szerzőkre is alkalmazható. 

A Sogou nem először próbálkozik a technológiával. Tavaly két „fantom” hírolvasót mutattak be és állítottak munkába, a Xinhua állami hírügynökség azóta is alkalmazza a két mesterséges intelligenciát.

A londoni DeepZen startup szerint szintetikus beszédtechnológiával néhány óra leforgása alatt egy hangoskönyv több változata elkészíthető, ami anyagilag is nagyon előnyös. A gyártási idő és költség ugyanis 90 százalékkal csökken.

Képzeljük el, hogy az Apple Sirijét és az Amazon Alexáját összekombináljuk a Boston Dynamics valamelyik négylábú robotjával.

A Floridai Atlantic Egyetem (FAU) kutatói erre tettek kísérletet, 45 kilós Astro nevű robotkutyájuk ránézésre ugyanis a híres bostoni cég gépeit, például SpotMinit juttatja eszünkbe, míg 3D nyomtatással készült feje dobermannokra emlékeztet.

A fej számítógépes agyat takar. Astro nemcsak úgy néz ki, hanem úgy is tanul, mint a kutyák. Működése előre programozott robotikus automatizmusok helyett az agyat szimuláló mély ideghálón (deep neural network) alapul.

Az idegháló azt is jelenti, hogy tapasztalataiból tanul, és az embereket segítő „kutyaszerű” feladatokat végez el. A szenzorokkal, csúcstechnológiás radaros képalkotó kapacitással és iránymikrofonnal felszerelt gép egyelőre úgy működik, mint a betanítási szakaszban lévő kölyökkutyák.

Az utasításokra is úgy reagál. Megérti az „ülj le”, „állj fel”, „feküdj” parancsokat, és azoknak megfelelően cselekszik. Idővel a kézjeleket is tudja majd értelmezni, és válaszol is rájuk. Különféle színeket detektál, több nyelvet ért, tevékenységét képes lesz drónokkal koordinálni, emberi arcokat különböztet meg egymástól, sőt, más kutyákat is felismer.

A robotkutyát fegyverek, robbanóanyagok észrevételére, rendőrök, katonák és biztonsági személyzetek megsegítésére találták ki, de tudománya nem merül ki ennyiben, mert látáskárosultak támogatására, orvosi diagnosztikai feladatokra szintén programozható.

Az FAU szakemberei kutatási és mentési műveletek végzésére is kiképzik. Például hurrikánok közeledtét és katonai operációk közbeni gyanús jeleket neki kell majd elsőként észlelnie. Mint egy hírszerzőnek.

A környező világra valósidőben reagál, megkímélve embereket és állatokat, mert veszélyes terepeken helyettük is képes manőverezni. A közeg hatásait tucatnyi szenzorával „gyűjti be”, autonóm döntései ezeken az inputokon alapulnak. Másodpercenként, ha kell, 4 trillió számítást is elvégez, így képes például ismeretlen anyagokat kiszagolni, meghallani az emberi fül hallótávolságán kívül eső segélykiáltásokat.        

Videokamerát rejtő szemei majdnem olyanok, mint az emberé, és ez a legnyugtalanítóbb benne. Annyira nem emberiek, hogy megtévesszenek, viszont annyira nem is robotszerűek, hogy ne bizonytalanodnánk el, és ne éreznénk magunkat egy kicsit kényelmetlenül.

A viselője fizikai képességeit jelentősen feljavító exoskeletonok (robotizált külső testvázak) képregényekből, sci-fikből, és most már néhány példa után a való világból is ismertek.

Augusztus 15-én a harvardi kutató Conor Walsh a sétát és a futást megkönnyítő exo-rövidnadrágot mutatott be. Az 5 kilós, különleges ruhadarab derék körüli elemből és a hátsóra rögzíthető motorból áll. A szerkezet detektálja viselője testtartását, és annak megfelelően segíti a mozgásban. Az elem maximum 10 kilométerig bírja, azt követően kell csak újratölteni.

Biomechanikai szempontból a sétálás és a futás két teljesen különböző tevékenység, és míg a korábbi hasonló eszközök vagy az egyik, vagy a másik javítására összpontosítottak, addig az új darab mindkettőre.

„Egy lépéssel közelebb kerültünk a nemcsak egy tevékenységben, hanem mindennapos életünk többféle aktivitásában segítő eszközökhöz” – nyilatkozta Walsh.

Az előrelépéshez a Harvard és a Nebraskai Egyetem kutatóinak az adott személy aktuális tevékenységét 99 százalékos pontossággal detektáló három szenzort használó kontrollalgoritmust kellett fejleszteniük. Ez az algoritmus biztosítja, hogy a rendszer megfelelően reagáljon a bejövő adatokra.

A futópályától a hegymászó ösvényig, változatos környezetekben vizsgált exo-rövidnadrág séta közben 9,3, futásnál pedig 4 százalékkal csökkenti a viselője által „elhasznált” energiát. A számokból kikövetkeztethető, hogy egyértelműen növeli atléták teljesítményét. Mivel súlyának 90 százaléka a test tömegközéppontjának közelébe esik, egyes mozdulatokat könnyebbé tesz.

Az USA Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége (DARPA) által anyagilag támogatott első változat egészséges emberek teljesítőképességének növelését szolgálja, például katonák és más túlterhelt személyek használhatják, hogy célpontjukhoz kevésbé fáradtan érkezzenek meg.

A kutatók további változatokat terveznek, például stroke következtében mozgásukban korlátozott személyek számára, hogy szimmetrikusabban, hatékonyabban és gyorsabban mozoghassanak.

A terület jövője egyértelműen a terapeuta célokra még mindig használt, gyakran ügyetlen és nem is hatékony „kemény exo-ruhákat” váltó, az emberi testhez természetesebben illő puha textíliákból készült daraboké, és megjelenhetnek az ember-robot interfészeket a perifériális idegrendszer elektromos jeleinek dekódolásával feljavító, beültethető neuropótlások is.

A hardver és az idegháló-tanítás módszertanának utóbbi évekbeli fejlődése óriáshálózatok új generációjához vezetett. Ezek a hálózatok hihetetlen adatmennyiségen gyakorolnak, és a bőséges adatok lehetővé teszik például számos természetesnyelv-feldolgozási probléma megoldását.

Csakhogy a pontosságnak, az MI-k javuló teljesítményének ára van: óriási számítógépes kapacitás kell hozzá, ami jelentős energiafogyasztással jár. Egy tanulságos adat: 2012 és 2018 között meg 300 ezerszereződött a mélytanulás-kutatáshoz szükséges számítások mennyisége. A sors paradoxona, hogy a mélytanulást (deep learning) a közismerten energiahatékony emberi agy inspirálja…

Végeredményként, sikeres modellek fejlesztése és gyakoroltatása anyagilag és a „széndioxid-lábnyom miatt” a környezetre nézve is költséges.

A seattle-i Allen Institute for Artificial Intelligence a témáról szóló, nemrég kiadott tanulmányának szerzői abból indultak ki, hogy új modelleknél az energiahatékonyság legalább annyira fontos, mint a pontosság, majd tanácsokat adnak az MI-fejlesztéseket korlátozó károsanyag-kibocsátás csökkentésére vonatkozóan.

Az anyagi költségek redukálására a kutatói közösségek miatt is szükség lenne, mert a kevésbé gazdag országok egyre nehezebben engedhetik meg maguknak a gépitanulás-kutatásokat.

Az Intézet rájuk is gondolva javasolja, hogy a rendszerek kiértékelésénél az energiahatékonysági szempontok ugyanannyira számítsanak, mint az eredményesség. Célszerű lenne beszámolni a modellek fejlesztésének, tanulásának és működtetésének teljes és részletes anyagi költségeiről, mert a legjobb módszereket csak így lehet nevesíteni, és az MI csak így „zöldül ki”, és válhat minél szélesebb rétegek számára elérhető kutatási területté.

A szerzők három csúcskategóriás MI-konferencia 60 tanulmányát vizsgálták át.

Megállapították, hogy az anyagok 80 százaléka a pontosságot tartja a legfontosabb eredménynek. Az energiafogyasztást három változó határozza meg: a gyakorláshoz használt adatsor mérete, a hiperparaméteres kísérletek száma és a modell egyszerű példán történő megvalósításának anyagi kiadásai. (A hiperparaméterek a tanulóalgoritmus működését befolyásoló paraméterek, például az iterációk száma, hogy mennyire tanul a hibákból stb.)

A virtuális valóságot (virtual reality, VR) többek között azért sem érezzük valóságnak, mert, ha benne vagyunk, valójában semmit nem érinthetünk meg körülöttünk.

Mérnökök gőzerővel dolgoznak a probléma megoldásán. Teljes testet lefedő ruhákat, kesztyűket, karpántokat, izmokat elektromosan stimuláló viselhető (wearable) technológiákat dolgoztak már ki, hogy elhiggyük: igazi tárgyakat fogtunk meg a virtuális térben.

A víz alatti tartózkodás érzetét és élményét még nehezebb szimulálni. A Taipei Nemzeti Technológiai Egyetem (Tajvan) kutatói mégis ezt próbálják elérni LiquidMask (Folyékony Álarc) nevű, a (grafikára, játékokra és kialakulóban lévő más új technológiákra fókuszáló) Los Angelesi SIGGRAPH 2019 konferencián bemutatott tapintásalapú (haptikus) szerkezetükkel.

A maszk terjedelmes virtuálisvalóság-headset mögött borítja be az arcunkat, rajta keresztül látjuk a digitális világot. Annak ellenére, hogy bőrünk ugyan nem vizes, az eszköz a víz mozgásának érzetét keltő mozgásokat generál az arcon. A hatást folyadékok maszk körüli pumpálásával érik el. Még a hőmérsékletük is megváltoztatható, és a változás függvényébe, vagy hidegnek, vagy melegnek érezzük.

A SIGGRAPH látogatói a VR-ben víz alatt búvárkodnak; minél mélyebbre buknak le, annál hidegebb a víz. A fokozódó nyomás érzete a maszkon belüli folyadékmennyiség növelésével érhető el.

„Haltömegek úsznak el mellettünk, fejünk pumpáló hatást érez, az igazi búvárkodás élményét éljük át. A haptikus visszacsatolás VR-hez való hozzáadása növeli az immerzív hatást, realisztikusabb közeget biztosít” – magyarázzák a kutatók a munkájukat ismertető tanulmányban.

Mivel főleg a hőmérséklet érzékelésére tervezték, a maszk vízen kívüli környezetekben szintén használható, lényeg, hogy az időjárás a közeg, játék stb. fontos eleme legyen, például az Everest megmászása közben érezzük az arcunkba csapódó hideget.

A technológia komoly hiányossága, hogy nem hordozható, és ugyanúgy nem mobil, mint ahogy a VR-közegek zöme sem az. Az álarc bőröndszerű, méretes táskához kapcsolódik, amely két egyliteres víztartályt is tartalmaz.

Kína többféleképpen és folyamatosan újít a csúcstechnológiákban, és az újítások egyre látványosabbak. Az összes kétélű fegyver, hiszen a lakosság minden korábbinál nagyobb mértékű megfigyelését, a társadalom teljes beszabályozását is szolgálják.

Legfrissebb újításuk az ország északi részén, a Hebei tartományhoz tartozó Handan közbiztonsági hivatala által múlt héten munkába állított háromféle közlekedési robot értelemszerűen közlekedési rendőrök munkáját fogja segíteni.

„Kína most használ először közlekedésirendőr-robotokat” – jelentette ki Zhou Zuoying, a Közbiztonsági Minisztérium Közlekedésszabályozó Kutatóintézetének igazgatója.

Mindhárom gép kicsit különbözik egymástól, és mindegyik egyedi funkciót hivatott betölteni.

Az egyik járőrözik, sárga egyenruhát és fehér kalapot visel, kicsit úgy is néz ki, mint humán kollégái. Azonosítja a gépjármű-vezetőket, és lefényképezi, ha megszegik a szabályokat.

A második közlekedési tanácsadó. Járműirányító állomásokon dolgozik, válaszol a vezetők kérdéseire, segít nekik a tájékozódásban, odairányítja őket, ahova pont tartanak. A rendőrséget azonnal értesíti, ha bármilyen biztonsági kockázatot, valami gyanúsat észlel.

A harmadik közlekedési balesetekről figyelmezteti a vezetőket; segíti őket, hogy kerüljék el az aktuális karambol stb. helyszínét.

A gépek a hét minden napján, napi 24 órában dolgozni fognak, de egyelőre nem lehet tudni, hogy a három fajtából csak egy-egy, vagy több.

A három robotrendőr színrelépése újabb jele, hogy Kína a rendészetet tartja a csúcstechnológiák egyik legfontosabb alkalmazási területének. A közlekedési szabálysértőket máris arcfelismerő technológiával azonosítják. Új járművekre kötelező RFID-címkét szerelni, hogy a vezetők mindig kifizessék az autópálya-díjat. Néhány rendőr arcfelismerő technológiával kombinált speciális szemüvegben igyekszik észrevenni bűnözőket, kiszűrni gyanús személyeket.

A mostani három gép előtt az ország más rendőrbotokat is alkalmazott. A biztonságra ügyelő AnBot 2016-ban kezdte munkáját a senzseni reptéren, 2017-től pedig R-Patrol robotserif az egyik henani vasútállomáson járőrözik.

36 millió vak él a világon, és még egy évtizede is nagyon kevés, szinte semmi esélyük nem volt látásuk visszanyerésére.

2009-ben, a Manchesteri Egyetem orvosai ültették be az első Argus II bionikus szemet egy páciensbe. Most, 10 évvel később az Argus II fejlesztői közvetlenül az érintettek agyába implantálható, hatékonyabb mesterséges látszórendszeren dolgoznak.

Az Orion Vizuális Agykérgi Pótlórendszer a Második Látás Orvosi Termékek (Second Sight Medical Products) fejlesztése, az Argus II-höz hasonlóan szemüvegre rögzített kicsi kamerából, videofeldolgozó egységből és implantátumból áll. Elődjétől viszont abban különbözik drasztikusan, hogy azt a látóidegekhez kapcsolták, az Orion implantátumot viszont közvetlenül az agyba ültetik.

A kamera képeket rögzít, a videofeldolgozó a képeket a rendszer viselője által érzékelhető elektromos jelzésekké alakítja, míg az illető agyát az implantátum stimulálja az érzékelt képek megalkotására.

Magyarán látásra.

A páciens fejének hátsó, a nyakszirti lebeny feletti részébe történő beültetés kisebb agyműtét eredménye. Az elektródasorokat az agy két fele között, a látókéregnél helyezik el, az elektronikai részeket lényegében becsavarozzák a koponyába.

Az „elektronikai csomag” az adatokat vezeték nélküli kapcsolaton keresztül megkapó, a rendszer külső részei által működtetett kicsi átviteli eszközt tartalmaz.

A beültetéshez egy éjszakát kell kórházban tölteni, az eszköz csak a 3-4 hetes lábadozás után kapcsolható be. A felhasználó a látókérget stimuláló 60 elektródából érkező fényvillanásokat, nagyon alacsony felbontású képeket lát. Mindegyik elektródát külön-külön kell hangolni, finomhangolni, hogy a lehető legegyedibb, egymástól megkülönböztethető és észrevehető fényvillanásokat generáljanak.

Ezt követően fel kell térképezni az egészet, hogy az agy megfelelő pontjait energizálják. Például, ha a 32. elektróda „beindul”, a páciensnek többször kell egy tablet speciális pontjára böknie.

Mihelyst a térkép elkészül és pontos, az adatokat algoritmusba táplálják. Az algoritmus a videoanyagot stimulációs paraméterekké alakítja, utánozva mindazt, amit a kamera lát.

A páciensnek hozzá kell szoknia a rendszerhez, meg kell tanulnia, hogyan használja eredményesen. Az Orion későbbi iterációival, mélységérzékelés mellett, viselői az infravörös spektrumban történő látásra szintén képesek lehetnek.

A kutatók, egyik használati módként, Predator stílusú „hőképekre” is gondolnak. Az Orion viselője átkapcsolhatna rá, és könnyebben azonosítaná a jelenlévők tartózkodási helyét, észlelné a tűzhely vagy a kávéscsésze meleg részeit stb.

A fordítóalkalmazások hasznosak, egyik-másik valóban kiválóan működik, viszont egyes esetekben kockázatos egy 900 dolláros telefont csak néhány szóért előkapni a zsebből. A mesterségesintelligencia-alapú Langogo zsebfordító kockázatmentesen teszi meg nemcsak ugyanazt, hanem többet is.

105 nyelvről fordít valósidőben, hatékony digitális asszisztens, s mindezek mellett globális hifi spotként is funkcionál.

Egyetlen MI-motorral működő „kollégáival” ellentétben speciális algoritmusában a világ 24 legfejlettebb neurális gépifordító-motorja (Google, Microsoft stb.) integrálódik. A 105 nyelvhez például a kontextust és a kiejtést is figyelembe veszi, hogy a lehető legpontosabb fordítással álljon elő.

Két módban működik: az „egygombos” első gyors és egyszerű interakciókra (éttermi rendelésre, taxisofőrnek megadni a címet) jó. A szerkezet egyik oldalán megnyomunk egy gombot, Langogo pedig egy másodpercen belül, az előre megadott nyelven fordít.

A beszélgetésmódot fejlesztői összetettebb interakciókra találták ki. Mihelyst aktiváltuk, 0,75 méteren belül minden elhangzott beszédet fordít, és teljesen mindegy, hogy külső térben vagy zajos szobában vagyunk. A teljes szöveget élőben tolmácsolja.

Egyedülálló fordítólehetőségei mellett az teszi még különlegessé, hogy a többi hasonló géppel ellentétben, amelyek kétféleképpen (wifin keresztül, cserélhető SIM-kártyával) kapcsolódnak az internetre, Langogo viszont hárommal: az előző kettővel és a beépített eSIME-mal, egy, a szolgáltatók közti oda- és visszaváltogatást biztosító globális SIM-platformmal (mindaddig, amíg van adattervünk – a Langogo készülékeket kétéves adattervvel árusítják). Így válik – egyszerre akár öt eszközhöz is kapcsolódó – globális hotspottá. (Az adatterv, data plan, a felhasználó által havonta, évente stb. elérhető, a szolgáltatóval kötött szerződésben meghatározott mobil adatmennyiség.)

A 3,1 inches kijelzővel rendelkező, érintőképernyősen vezérelhető készülék hanggal aktiválható digitális asszisztense, Euri úgy működik, mint az Apple Sirije vagy az Amazon Alexája. Segít az útirány kiválasztásában, tájékozódásban, éttermeket ajánl stb.

Langogo tehát nemcsak a világ talán legpontosabb zsebfordítója, hanem okostelefonunkat helyettesítő multifunkcionális mobilmindenes is. Járjunk bárhol a bolygón, sokat tesz a nyelvi korlátok felszámolásáért, és ugyanúgy kapcsolódunk a világhálóra, mintha okostelefont stb. használnánk.

A jövőről készült rengeteg tanulmány, előrejelzés szerzője vonta le ugyanazt a következtetést: a robotok sok ember munkáját el fogják venni.

A Müncheni Műszaki Egyetem szintén az automatizációra fókuszáló kutatói érdekes kérdést tettek fel interjúalanyaiknak: „ha ön elveszíti az állását, mit viselne el jobban: ha egy robot vagy egy másik személy helyettesítené?”

300 személyt kérdeztek meg, és csak 37 százalékuk választotta az embert. A robotot vagy embert preferálna, ha munkacsoportjának valamelyik tagját, azaz egyik közeli kollégáját kellene helyettesíteni kérdésre viszont 62 százalékuk a Homo sapiensszel válaszolt.

Összehasonlításként: saját magukkal kapcsolatban 1 százalék híján, szinte teljesen fordított a helyzet.

A kutatási eredményeket követő, azokat feldolgozó tanulmány 251 interjúalanyától azt kérdezték, hogy milyen intenzívek lennének a negatív érzéseik (szomorúág, frusztráció, düh), ha emberek vagy robotok vennék át új alkalmazottak munkáját.

Az első felméréshez hasonló eredmények születtek: ha egy kolléga veszítené el a munkáját, a robotokkal kapcsolatban erősebbek a negatív érzések, mint amikor a saját állásukról van szó. A magunk esetében kevésbé érezzük fenyegetőnek, ha robot lép a helyünkre.

Megkérdezték azt is, hogy milyen (robot vagy ember általi) állásvesztésnél éreznék magukat értéktelenebbnek, kételkednének jobban magukban, bizonytalanodnának el nagyobb mértékben a képességeikkel kapcsolatban.

A nagy többség ismét a Homo sapiensszel válaszolt. Armin Granulo, a kutatás egyik vezetője szerint azért van így, mert nem érezzük, hogy robotokkal vagy szoftverekkel ugyanúgy lehet vagy kellene versengeni, mint egy másik személlyel. Nincs akkora tétje. Magyarán rosszabbnak, kevesebbnek hisszük magunkat, ha ember helyettesít.

A gyártóiparban dolgozó 296 személyt szintén megkérdeztek az automatizációval és a jövő robotizált munkájával kapcsolatban. Harmadrészük szerint mostani munkájukat robotok vehetik át a közeljövőben. Nem meglepő módon az előzőekkel azonos válaszmintázatok mutathatók ki ebben az anyagban is: az interjúalanyok saját magukat kevésbé féltették, mint a kollégákat.      

„Más lélektani következményekkel jár, ha a modern technológia veszi el az állásunkat, mintha emberek” – összegez Granulo.