A virtuális valóság (virtual reality, VR) egyedi lehetőséget kínál testünk digitális megjelenítésének átélésére. Az ezzel foglalkozó eddigi kutatások általában emberszerű avatárokat használtak, és minél mélyebb az alámerülés (immerzió), annál erősebben kötődünk az avatárunkhoz.

Egy új VR illúzió viszont annyira megtévesztheti a felhasználót, hogy elhiszi: nem emberi testben, hanem valamilyen digitális állatéban, például denevérében vagy pókéban él.

A németországi Duisburg-Essen Egyetem kutatói által fejlesztett VR csúcstechnológiai csavar a klasszikus gumikéz-trükkön. Az eredeti lényege, hogy élettelen tárgyakról elhitetik személyekkel: az ő testükhöz tartoznak.

De mi történik akkor, ha testünk meghosszabbítása helyett valami teljesen mást élünk meg? Ha nemhogy nem emberként, hanem a Homo sapienstől alaktanilag és minden más szempontból teljesen különböző állatként kalandozunk a virtuális környezetben?

Rengeteg tanulmány készült a VR hatásairól, például különös kísérletekről, amelyekben a résztvevők virtuális állatok testét sokkal inkább érezték a sajátjuknak, mint virtuális emberekét. Ezek a kutatások is egyértelműsítik, hogy a virtuális valóság erősen befolyásolhatja az emberi agyat.

Amikor a német tudósok VR kísérletei a repülést szimulálták, kiderült, hogy az önkéntesek gyakran érezték: a repülő állatok teste az ő tulajdonuk, és ez azért furcsa, mert például egy póknak teljesen más csontváz-szerkezete van, mint a Homo sapiensnek.

Az avatár sikeres átélése szempontjából az ember és az állat teste a csontváz mellett két vonatkozásban, a testtartásban és az alakban tér még el egymástól.

A kutatók három állatot választottak ki: tigrist, denevért és pókot. A tigrisek csontváza nagyon hasonló a miénkhez (ugyanannyi végtaggal rendelkeznek stb.), természetes tartásuk viszont jelentősen eltér. A denevérek tartása és csontvázuk ugyan egy kicsit hasonló a miénkhez, viszont teljesen mások az arányok.

A pókok szinte mindenben különböznek.

A kutatók az összehasonlítás miatt, emberi avatárt is használtak, de hiába volt humán reprezentáció is, a 26 résztvevővel végzett kísérletben mégis a pók és kisebb mértékben a denevér dominált.