Az IBM Research a múlt héten bejelentette az első in-memory computing számítógéparchitektúrát. Az újítás komoly hatással lehet az informatika további fejlődésére – akár 200-szor gyorsabbá teheti a komputereket, és jelentősen megkönnyíti az ultrasűrű, keveset fogyasztó, masszívan párhuzamos rendszerek működését.
Komoly lépés a még jobban működő mesterségesintelligencia-alkalmazások és az energiahatékony számítástudomány felé.
A megoldás információtárolásra és feldolgozásra egyaránt használt memóriával helyettesíti a desktop gépekben, laptopokban és okostelefonokon, azaz a legtöbb mai infokommunikációs estközben használt hagyományos Neumann-féle architektúrát. Ezek a gépek két külön eszközzel végzik a tárolást és a feldolgozást. Az adatokat oda-vissza kell mozgatni közöttük, amellyel értelemszerűen lassabbak és több energiát fogyasztanak.
Az IBM-újítás lényege, hogy a két funkcióra ugyanazt az eszközt, például fázisváltáson alapuló memóriát (phase-change memory, PCM) használnak, azaz a számítások eredményeit a memóriaeszközök tárolják. Az IBM szakemberei egyben arra is emlékeztetnek, hogy ezt a tárolási-feldolgozási módot az emberi agy működése inspirálta.
„Fontos lépés a mesterséges intelligencia fizikájának kutatásában. Ez a fizika új hardveranyagok, eszközök és architektúrák tanulmányozásáról szól” – jelentette ki az eredményeket a Nature Communications szakfolyóiratban bemutató Evangelos Eleftheriou.
Mivel a CMOS (kiegészítő fémoxid félvezető) – egy digitális integrált áramkör-építési technológia – méretezési szabályai a technológia limitált jellege miatt betarthatatlanok, és ha meg akarjuk kerülni a mai számítógépek korlátait, akkor radikálisan el kell távolodni a processzor-memória kettősségtől – fűzte hozzá a kognitív technológiákkal foglalkozó Abu Sebastian.
Eleftheriou nem véletlenül említette a mesterséges intelligenciát – egyelőre prototípus-szintű technológiájuk különösen MI-alkalmazások számára lehet hasznos.
Az architektúrát felügyelet nélküli (unsupervised) gépitanulás-algoritmussal tesztelték. Az algoritmust egymillió PCM-eszközön futtatták, és sikerrel járt: ismeretlen adatfolyamokban fedezett fel ideiglenes összefüggéseket.
