A legtapasztaltabb repülőtéri biztonsági szakembereknek is komoly fejtörést okoz, hogy megállapítsák: hazudik valaki, vagy sem.

A New York állambeli Rochester Egyetem kutatói adattudománnyal és a közösségi ötletbörzére (crowdsourcing) épülő ADDR (Automatizált kettős adatrögzítő) kerettel segítenének rajtuk a hazugság arc- és nyelvi jegyeken alapuló jobb megértésében. Munkájukkal ráadásul az elfogultságot (etnikai profilírozás stb.) is ki akarják szűrni.

„Rendszerünk lényegében olyan, mint a Skype szteroidokon” – jelentette ki Tay Sen, a jelenlegi legnagyobb hazugság-adatsor működését ismertető két tanulmány egyik társszerzője. Az anyagokból megtudhatjuk például, hogy egyes mosolyok miért megtévesztőbbek másoknál.

Az ADDR következőképpen működik: két személy feliratkozik az Amazon ember-gép együttműködésen alapuló Mechanikus Török rendszerére, a legismertebb internetes közösségi ötletbörzére, ahol csak számítógépekkel kivitelezhetetlen feladatokat próbálnak megoldani.

Az egyik a leíró, a másik a kérdező. A teljes beszélgetést rögzítik.

Előbbinek mutatnak egy képet, és a lehető legtöbb részletet kell memorizálnia róla. Számítógép utasítja, hogy vagy hazudjon, vagy mondjon igazat a látottakról. Az utasításról nem tudó kérdező a kép szempontjából nem releváns adatokról faggatja, amellyel egyéni viselkedésbeli különbségeket rögzítenek és használnak fel „személyes modell” készítéséhez.

A rutinkérdésekkel – „milyen ruhát viselt tegnap?” – egyrészt emlékek felidézésére alkalmas, másrészt – „mennyi 14x4?” – az elemző emlékezetet beindító tudatállapotot vált ki a leíróból.

A két kérdéstípusra más arckifejezésekkel reagálunk. Közben természetesen olyanok is elhangzanak, amelyekre eleve nem hazudunk, s mindezekből összeáll személyek „normál” reakciója, amikor igazat mondanak.

Természetesen a képről is hangzanak el kérdések.

A közösségi ötletbörze előnye, hogy több résztvevővel és gyorsabban gyűjthetők adatok. Eddig nem is létezett megbízható szabványosított hazugság-adatsor, most viszont 151 pár 1,3 millió arckifejezését vették fel néhány hét alatt. Az adattudomány új módszereivel felgyorsított elemzést gépitanulás-alapú mintafelismerés követte.

A rendszer a mosolyra vonatkozóan ötfajta alap-arckifejezést azonosított. Az egyiket – amikor elragadtatott tekintettel verünk át valakit – általában a hazudozáshoz társítják. Egy másik felfedezése meglepte a kutatókat: az igazmondók gyakran összehúzzák a szemüket, a szájuk viszont egyáltalán nem áll mosolyra. Kiderült, hogy ez általában akkor fordul elő, ha erősen koncentrálniuk kell valami felidézéséhez.

Szintén furcsa, hogy a kérdező udvariasabban mosolyog, ha hazudnak neki, vagy a hazudozó személy mosolyára valószínűbb, hogy mosollyal reagál, mint az igazmondóéra.