2017. március 25-én egy, megfigyelő kamerával, GPS-szel és mikrofonnal felszerelt fekete Cadillac és utasai Brooklynból New Orleansba indultak. Négynapos útjukon Google-stáb is elkísérte őket.
A három eszköz vezetéken kapcsolódott a sofőr, a korábban az Obama-adminisztrációnak szövegíróként (idén tavasztól a Google Művészek és gépi intelligencia programján) dolgozó Ross Goodwin Razer Blade laptopjára, a laptopon keresztül pedig egy nyomtatóra.
A négy szenzor (a kamera, a GPS, a mikrofon és a számítógép belső órája) a többszáz könyvön, Foursquare helyadatokon gyakorolt, egymáshoz kapcsolódó ideghálókba juttatta el az infókat. A rendszer a bejövő (GPS koordináták, illetve a Foursquare és a kamera képfelismerő szoftvere által szolgáltatott) információk alapján generált szövegeit a printer levelekként nyomtatott ki.
A különleges szövegben földrajzi koordináták és misztikus szókapcsolatok, leíró prózává átalakított képek és szürreális helymeghatározások, a mikrofon által rögzített és átalakított párbeszédek keverednek. Az MI többek között a keleti part öregedő infrastruktúráját, forgalmat akadályozó szélsőjobboldali tüntetést, flórát és a faunát, a benzinkúti kioszkok világát öntötte mondatokba.
A printelt lapok a negyedik nap végére teljesen beborították a Cadillac utasterének alját.
Goodwin régóta különleges szövegeket ír; verseiben, színdarabjaiban és most már egy regényben is ideghálók segítik. Az amerikai irodalmi hagyományt (Jack Kerouac, Tom Wolfe, Ken Kesey) követő Én, az út kiadója, a Jean Boite Editions marketingkampányában az „első géppel írt regényként” szerepel.
„A Kandírozott mandarinzselészínű áramvonal és a Google Street View találkozása, Siri előadásában” – magyarázza Brian Merchant író.
A valóság prózaibb, a regényből hiányzik a tetszetős narratíva, sok benne a nonszensz szövegrész, amelyekbe természetesen (és feleslegesen) belemagyarázható rejtett jelentés, mélység- A kiadó reklámja is túlzás, mert az MI nem rendezte koherens egésszé a mondatait, és a regény különösebb üzenetet sem hordoz.
Megfigyelő technológiák által elbeszélt fikció a megfigyelő technológiákról; ahogy az adatgyűjtő rendszerek (drónok, járművek, különféle eszközök) működhetnek.
Sirivel, Alexával, chatbotokkal összehasonlítva a regény azért tűnik művészinek, mert Goodwin irodalmi anyagokon, líraiabb, provokatívabb és leíróbb szövegeken gyakoroltatta az ideghálóit.
„A koherens próza a természetes nyelvű szöveggenerálás Szent Grálja. Már annak örülök, hogy a probléma nagyon kicsi részét megoldottam” – nyilatkozta a regényt gyors prototípuskészítő projekthez hasonlító Goodwin.