A Caltech kutatói a járást és a repülést összekombináló kétlábú robotukkal új mozgástípust hoztak létre. A gép ráadásul kivételesen fürge, és komplex mozdulatokra képes.

A részben sétáló robot, részben repülő drón neve LEONARDO, és a LEgs ONboARD drOne rövidítése, de egyszerűen csak LEO-nak is hívják. Kötélen lépeget, ugrál és még gördeszkázik is. Az első robot, amely több-csuklós (ízületes) lábat és propelleralapú tolóerőt használ egyensúlya ellenőrzésére, szabályozására, összességében a fenntartására.

Fejlesztőit a természet, egyrészt a telefonpóznákon ücsörgő, azokról le-, majd felugró madarak navigációja, balanszírozása ihlette meg. Meg akarták érteni, tanulni kívántak a komplex és izgalmas viselkedésformából.

Másrészt, az ember repülőgéppel történő fel- és leszállás közbeni lábkontrollja és LEO mozgása között is látnak párhuzamot – járást, repülést, a kettő közötti interfészt –, amelyeket a dinamika és a vezérlés szempontjai alapján igyekeztek értelmezni.

Kétlábú robotok az ember által használt mozdulatokkal képesek kezelni bonyolult terepeket: felugranak, futnak, sőt, lépcsőn is felmennek, ha kell. A repülő robotok könnyedén kezelik a nehéz közegeket – egyszerűen vigyáznak arra, hogy ne érintsék meg a talajt. De megvannak a korlátaik is: sok energiát használnak fel, és kevés teher pakolható rájuk.

Mivel egyikről a másikra válthat, a köztük lévő különbségeket felszámolni hivatott LEONARDO, a két mozgástípus szintézisével kialakított multimodális helyváltoztatással jobban kezeli a kihívásokkal járó terepeket, mint a hagyományos robotok.

A hibrid mozgással a kutatók mindkét „világból” ki akarják hozni a legjobbat. A robot ultrakönnyű lábai, különleges egyensúlyozó készsége, és a választás lehetősége sokat segítenek – például az akadály típusának függvényében döntheti el, hogy a földön vagy a levegőben kíván helyet változtatni, sőt, még az ember számára teljesen szokatlan mozdulatokat is képes megvalósítani.