Az emberi szervezetben lévő implantátumokból kockázatos és nehézkes is lehet az adattovábbítás. A New Yorki Columbia Egyetem kutatói új technikát találtak ki rá.

Lényege, hogy az adatokat az emberi szövet ionjaira írják, és a testen kívül lévő fogadóállomás, nagysebességű adattovábbítás mellett, le tudja onnan olvasni őket.

A beültethető elektronikus eszközök egyre fontosabb szerepet játszanak az egészségügyben. Folyamatosan képesek figyelni a szív tevékenységét, az agyat és más szerveket, és szükség esetén, figyelmeztetik a kezelőorvost.

Ezeknek az implantátumoknak az egyik hátulütője, hogy adatokat nehéz kinyerni az emberi szervezetből. Ha vezetékes megoldást alkalmazunk, a szövetek könnyen megfertőződhetnek, vezeték nélküli megoldások, például rádió- és fényjelek, ultrahang és bluetooth esetében pedig az adatok nem jutnak át eredményesen a szöveteken.

A Columbia Egyetem kutatói tanulmányban ismertetik az adatok szervezeten belüli, onnan kifelé irányuló továbbítását támogató új technológiájukat, a technológia fejlesztését. A módszer az emberi test saját kommunikációs eljárásának az előnyeit használja ki.

Mivel a test sejtjei ionok cserélgetésével kommunikálnak egymással, a kutatók igyekeznek kiaknázni a szövetekben tárolt energia elektromos lehetőségeit. Az új kommunikációs módszerhez a szövetbe ültetett elektródapár kódolja az elektromos impulzusokat váltogató eszközből jövő adatokat, majd a szövetben lévő ionban tárolja az energiát. A szövet felületére, például bőrre, egy másik elektródapárt tehetnek, hogy megkapja a tárolt energiát, és dekódolja az adatokat.

A fejlesztők elmondták, hogy a technikával tíz centi mély szöveteken keresztül továbbíthatók adatok, és sokkal kisebb a veszteség, mint bármilyen mélységben történő rádiófrekvenciás kommunikáció esetében. A továbbítási sebesség is gyorsabb volt, mint más technikákkal, és a módszer optimalizálható is.

Patkányokkal, idegi interfész implantátumokkal tesztelték, és egy idő után sikeres és pontos volt a külső vevőállomás felé történő adattovábbítás.

Az ionkommunikációhoz alacsonyabb feszültség és kevesebb áram kell, mint más vezeték nélküli technológiáknál. Az így működő eszközök könnyen készíthetők puha, biokompatiblis anyagokból. Következő lépésként az ionkommunikációhoz használható organikus, tranzisztorokkal működő bioszenzort fejlesztenek.