Ann, egy kanadai matematika tanárnő a 2005-ben bekövetkezett stroke-ja óta súlyosan mozgáskorlátozott, arcizmainak mozgását, az írás képességét csak hosszú évek terápiája után nyerte vissza, de beszélni még mindig nem tudott. Akkor harmincéves volt, most, tizennyolc év után volt képes először – számítógépes avatár közvetítésével – korlátozott számú arckifejezésre és beszélni is.

Ez az első eset, hogy agyi jelzésekből szintetizáltak beszédet, arckifejezéseket. A rendszer a jeleket percenkénti nyolcvan szó tempóval, szöveggé is át tudja alakítani. Komoly előrelépés, mert a többi mostani technológiával tizennégy szó a csúcs.

Ann agyába, a beszédképzéshez kritikus területre 253 elektródából álló papírvékony téglalapot ültettek.   

A műtétet a San Franciscói Kaliforniai Egyetemen, az agy-számítógép interfészekkel (brain-computer interfaces, BCI) foglalkozó Edward Chang idegsebész és csapata végezte. A munkában a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem is részt vett.

Mindkét csoport az agyba implantált felvevő eszközzel rögzítette az arckifejezéseket képező apró mozdulatokat irányító jelzéseket. A jelzéseket mesterségesintelligencia-algoritmusokkal dekódolták, alakították szavakká, a hibákat pedig nyelvmodell korrigálta. Az algoritmusok gyakoroltatásában Ann is részt vett.

Chang csapata érzelmeket is tudott rögzíteni.  

Ann a későbbiekben is segít a két felsőoktatási intézménynek új BCI-technológiák fejlesztésében, hogy a jövőben a hozzá hasonlóan korlátozásokkal élő személyek rájuk hasonlító digitális avatárok útján tudjanak kommunikálni, beszélgetni a külvilággal.

A kutatók viszont figyelmeztetnek, hogy az eredmény nem feltétlenül lesz mindig ennyire jó, és az ezekben az esetekben használható BCI-technológiák nem érhetők el széles körben – az általános használattól elég távol vagyunk. A lehetőségek mindenesetre óriásiak.