Az Egyesült Államok űrügynöksége, a NASA 50 millió dolláros szerződést kötött az arizonai Microchip Technologies-szal. Három év alatt fejlesztenek HPSC processzort. (A HPSC a high-performance spaceflight computing rövidítése.)

Az 1989-ben alapított vállalat nem számít nagy névnek a processzorok világában, viszont komoly tapasztalattal rendelkezik az űrbeli, barátságtalan környezetben működő, az ottani sugárzást tűrő infokommunikációs megoldások kidolgozásában. Főként beágyazott mikrokontrollerekről és 32 bites rendszerekről ismert.

A megbízható és masszív Ethernet hálózatra alkalmas, fejlett mesterséges intelligenciával és gépi tanulással rendelkező, biztonságos és alacsony fogyasztású, méretben és tömegben egyaránt optimalizált új processzor az elvárások alapján legalább százszor nagyobb számítási kapacitással fog rendelkezni, mint a jelenlegi űrhajó-számítógépek.

Az ugrás első olvasatra nehezen megvalósíthatónak tűnik, valójában azonban egyáltalán nem az.

A NASA Orionja ugyanis az eredetileg a Boeing 787-re tervezett Honeywell űrkomputert, a 2014-es indítás idején már tizenkét éves rendszert használ. Ezek a számítógépek nem feltétlenül gyorsak, viszont abszolút megbízhatónak kell lenniük, nem szabad meghibásodniuk, vagy ha mégis, hibákkal együtt is működniük kell.

A fentebbi szempontok a világűrben fontosabbak a gyorsaságnál.

A Hubble űrteleszkóp például eredetileg 1980-ban épült DF-224 számítógépet használt, 1993-ban 16 MHz Intel 386-tal újították, 2000-ben 25 MHz Intel 486-tal helyettesítették, miközben már a Pentium 4 korszakát írtuk.

„Majdnem harminc éve fejlesztették a jelenlegi űrhajós számítógépeinket. A missziók során jól teljesítettek, a jövőbeli NASA-küldetésekhez viszont jelentősen nagyobb fedélzeti számítási kapacitás és megbízhatóbb rendszer kell. Az új processzorral megvalósul a kívánt teljesítmény, a hibatűrés és a majdani missziókhoz szükséges flexibilitás” – nyilatkozta Wesley Powell, az űrügynökség egyik főmérnöke.