Frank Rubio, a NASA űrhajósa a Nemzetközi Űrállomásról (ISS) vezérelt a Földön lévő kislétszámú robotcsapatot. A teszttel a távirányított robotok jövőbeli tevékenységét tanulmányozták. Ilyen robotcsapatokat a Holdra vagy majd a Marsra tartó missziókon használhatnak.

A NASA Artemis II űrhajóján jövőre asztronauták repülnek a Hold közelébe, 2025-ben vagy 2026-ban pedig le is szállnak. Cél a folyamatos ott-tartózkodás, amelyben robotok is fontos szerepet töltenek be.

A kétórás teszt hasonló környezetben játszódott a Münchenhez közeli Német Űrhajózási Központban. Rubio az ISS európai Kolumbusz moduljáról vezérelt három robotot, földrengésmérő műszert kellett leszedniük a holdra szálló egységről, majd elhelyezniük a talajon. Az eszközt egy humanoid tette a szimulált holdfelszínre.

Az űrhajós a teljes feladatsort el tudta végeztetni a gépekkel, és értékes adatokhoz jutottak. Mindezt úgy tette az ISS fedélzetén, hogy közben óránkénti 28 ezer kilométeres sebességgel keringtek a Föld körül.

A vizsgálódás az átfogó Felszín Avatár tesztsorozat része volt. A három robot kikövezi az utat egy nagyobb robotcsapat előtt, az ő távirányításukat az Európai Űrügynökség (ESA) dán űrhajósa, Andreas Mogensen fogja végezni.

A jövőben a NASA és az ESA műveleteiben valódi forgatókönyvekkel számolnak – az űrhajósok a Gateway holdállomás fedélzetén tartózkodnak, miközben a Hold felszínén lévő robotokat távirányítanak.

A holdi Gateway program valamikor az Artemis III holdraszállása után kezd el működni. Az 1972-es Apollo 17-et követően ekkor lesz először ember a Holdon. Csúcskategóriás robotok és generatív mesterségesintelligencia-megoldások szerves részei a tervnek.

A mostani teszten kiderült, hogy helyi pályáról működik az erőalapú visszacsatolásos vezérlőtechnika. A Felszín Avatárral a közvetlen távirányítást és a felügyelet melletti autonómiát összekombinálva igyekeznek majd komplex feladatokat végrehajtó robotokat vezérelni.