Egyre nagyobb a verseny a robotok miniatürizálásában, hogy a különböző egyetemi és vállalati laborokban minél kisebb, de minél jobb gépecskéket fejlesszenek.

A Cornell Egyetem legújabb darabja annyira pici, hogy emberi hajszálon is képes elücsörögni. Saját magától mozog, mozgásának erőforrása a fény.

Pár hónapja hasonló kicsi gépet mutattak be. Pénzérme szélén üldögél, hővel működik, melegítésre kinyújtja, hűtésre összehúzza a lábait.

A mostani fejlesztéseket vezető Michael Reynolds Hangyabotoknak (Antbots) nevezi az új gépeket. Az ok elég egyszerű: akkorák, mint egy hangya, azaz még kisebbek, mint a pénzérmén zsonglőrködő elődjük. A mozgó elektronikus gépecskék abban is különböznek a hasonló korábbi fejlesztésektől, hogy nem feltétlenül kellenek hozzájuk vezetékek, huzalok.

Három fontos alrendszerből állnak össze: fényenergiával működő elemből, az ezt az energiát kontrolláló és irányító kicsi integrált áramkörből, csuklós lábakból, amelyekkel „körbefutja” magát.

A fejlesztők több tervet készítettek a különféle járásmódok illusztrálására. Egy kicsit nagyobb és valamivel többre képes Kutyabotot (Dogbot) is építettek. Mindkét esetben egyetlen egyszerű utasítás, alapvetően a gyorsról lassúra, lassúról gyorsra váltás működik.

A robotok intelligenciája, méretüknek megfelelően, szándékosan korlátozott, ezért nem alkalmasak bonyolultabb logikai műveletek kivitelezésére. A szilícium chip viszont kategóriájában meglepően nagynak számít, 180 nanométer, míg a mai chipek általában 10 nanométer alattiak. Az áramkör méretének egy nagyságrenddel történő csökkentéséhez vagy a robotot is csökkenteni kellene, vagy több intelligenciát kellene beletenni.

A robotok miniatűr méretük ellenére meglepően sok területen, a környezet tisztításától a gyógyszer-ellátás és sejtek folyamatos megfigyeléséig, sejtek stimulálásáig, mikroszkopikus méretű sebészeti beavatkozásokig, több területen alkalmazhatók. Ezeket a munkákat végezve, fedélzeti irányítórendszerük segíti majd őket az érzékelésben, a környezetre való reagálásban.