Már lehetetlen úgy navigálni az online térben, hogy ne futnánk bele botokba. Az utóbbi hónapokban – különösen az X-en, azaz az egykori Twitteren – árad az általuk generált tartalom, mondatok, nemlétező személyekről, eseményekről szóló képek, mozgóképek. Posztokra szintén özönvíz-szerű generált szöveg a válasz, legyen az a YouTube, a Facebook vagy a Reddit. Lassan már fel sem tűnnek, mert annyi a felhasználói élményt lerohasztó „botcsinálta” szöveg, virális kontent.
Az utóbbi években online chatfórumokban kezdték emlegetni a jelenséget leíró Halott Internet Elméletet. Lényege, hogy a mai közösségi média főként algoritmusok vezérelte, bot-fiókok közötti interakciókon alapul. Eközben nő a személyre szabott hirdetések és a spam mennyisége, szaporodnak a kamuhírek és kamu-honlapok, burjánzik az internetes csalás, és lassan már semmit nem tudunk anélkül megnézni, hogy ne futnánk bele keresetlen reklámokba, politikai agitációba. Szép lassan, ha nem is használhatatlanná válik a világháló, de nagyon meg kell szenvednünk a használatáért.
A nagy nyelvmodellek (LLM-ek) és képgeneráló MI-k térnyerésével romlik a helyzet. A rájuk alapuló botok betaníthatók a „virális” stílusra – milyen szavak, szókombinációk, képek terjednek legsebesebben –, és döbbenetes hatás érhető el velük. Népszerű anyagok jelennek meg kormányhivatalok felrobbanásáról, képzeletbeli divatirányzatokról, és egyiken sem szerepel, hogy valójában MI az alkotó.
A technológia fejlődésével a mélyhamisítványok minősége drasztikusan javul, bárki átverhető velük. Drámaitól a mindennaposig, a valótlanság rétegei vesznek körül, teremtik meg az internet anyagtalansága által tovább fokozódó helynélküliség érzetét. A generált tartalomhoz ráadásul ki is aknázzák a különböző platformok különböző algoritmusai adta, máshol és más közönségnek szóló lehetőségeit. De még ugyanazon a platformon is eltér a különböző közönségeknek szóló (botok által generált) tartalom. Trenddé vált, hogy egyes közösségimédia-algoritmusok a valóságnál szélsőségesebbnek, és ezzel izgalmasabbnak mutatnak a mind inkább visszhangszobákat belakó felhasználókat.
Sajtóintegritás nélkül minden forgalmat, figyelmet és bevételt generáló tartalom elsőbbséget élvez. Google-keresésekkor reklámok, nonszenszek szerepelnek előkelő helyen, és az óriáscég MI-szemét elleni – MI-vel vívott – harca eleve vereségre ítélt.
Az internet „halálának” paradoxonja, hogy már alig léteznénk, a fejlődés leállna nélküle, ugyanakkor egyre több kellemetlenséget, bosszúságot okoz. Eredetileg emberek összehozása, a világ egybekapcsolása volt a rendeltetése – ugyanaz, mint a nyelvnek. Ma viszont inkább hirdetési bevételek generálásáról, még több kattintásról szól. Azzal a tudattal navigálni, hogy a látott dolgok nagy része kamu, zárójelbe teszi a közösségi média eredeti rendeltetését. Senkit nem érdekel botok egymás közötti kommunikációja nemlétező személyekről, hamis képekkel. Információ és interakció helyett a viralitás és a profit a vezérlőelv ott, ahol életünk nagy részét leéljük. A net persze még mindezekkel együtt is hasznos és szükséges, viszont, mivel egyre intenzívebben tevékenykedünk ebben a térben, mindenképpen tennünk kell valamit azért, hogy élhetőbbé váljon. Például tudatosabban használjuk!
