1954. május 17-én, az Amerikai Legfelsőbb Bíróság épületén kívül senki nem hallhatta, ahogy Earl Warren, a testület elnöke bejelentette az iskolai deszegregációról szóló történelmi döntést.
Hetven évvel később, innovatív hangklónozó technológia jóvoltából lehetséges, hogy halljuk Warrent és az érveket. Az anyag erre a célra tervezett honlapon hallgatható meg. Az Északnyugati Egyetem korábbi tanára, Jerry Goldman a fejlesztő, aki azért mérges, mert a bíróság 1955 előtt nem vett fel hanganyagot. A szöveges leiratok sajnos nem ugyanazok.
De hiába készülnek 1955 óta hangfelvételek, 1969-ig senki nem hallhatta. A Nemzeti Archívum akkor tette nyilvánossá őket oktatási és jogi kutatásokra, a nagy nyilvánosság számára viszont csak 1993-tól elérhetők. A korai 2000-es évektől a bíróság saját honlapján is posztol anyagokat, igaz, többnapos késéssel. Rendszeres élőközvetítés (livestream) csak 2020-tól van.
Goldman egy éve látott egy előadást amelyben mesterséges intelligenciával keltettek életre egy ismerős hangot. Rögtön felmerült benne, hogy a technológiát esetleg történelmi bírósági esetekre alkalmazhatná. Megkereste egy korábbi diákját, az interaktív audióval foglalkozó Spoolert vezető James Boggst, akit érdekelt az ötlet.
Első lépésben 1955 előtti hanganyagokat kerestek. Nem volt könnyű dolguk, 1955 utániaknál már inkább. Találtak, és MI-technológiával a hangmintákat a történelmi leiratokat felolvasó színészekével keverték, hogy úgy tűnjön, mintha ismét beszélnének.
A tényleges viták elhúzódtak: tizennyolc óra három nap alatt, harmincnyolc résztvevővel. Goldman egy órára szűkített, negyvenöt perces prezentációval, benne Warren felolvasásával. A kutató Warren írott hagyatékát is átnézte, hogy az újraalkotásnál a főbíró személyiségét is figyelembe vegyék.
A technológia lenyűgöző, viszont sokan félnek, hogy hazugságokat adnak vele ismert személyek szájába. Az elnökválasztás előtt különösen tartanak ettől a nem éppen kecsegtető lehetőségtől. Egyesek szerint a szerzői joghoz hasonlóan, elhunyt személyek esetében is hetven évig kellene várni az „újrahasznosításra.” A szabályozás azonban nem egyértelmű – azért sem az, mert nincs.
Boggs szerint a mélyhamisítványokkal (deepfakes) ellentétben munkájuk „mélyigazság” (deep truth). Nem hoznak létre új tartalmat, valóban elhangzott szövegek hallhatók, hitelességüket történelmi dokumentumok igazolják.