A Mars napsütötte, homokos strandok otthona lehetett valaha, óceánnal, enyhe hullámokkal – vonta le a következtetést a Zhurong terepjáró adataiból egy nemzetközi kutatócsoport.
A felszín alatti, rejtett kőzetrétegek ősi óceán jelenlétére utalnak. Ez a felfedezés a legújabb bizonyíték arra, hogy a bolygón jelentős víztömeg volt, és a mainál sokkal alkalmasabb környezetet biztosított az életre. Régi tengerpartnak és folyódeltáknak tűnő helyeket, szélre, hullámokra és sok homokra utaló bizonyítékokat is találtak.
A rover 2021. márciusban landolt a Mars Utopia Planita térségében, és küldött vissza adatokat a környék geológiájáról. Régi vízre és jégre utaló jeleket keresett. Más terepjárókkal ellentétben, a bolygó felszín alatti rétegeit is feltáró széles- és rövid frekvenciákat egyaránt használó radarral szerelték fel.
A földalatti üledékes lerakódások tanulmányozásával teljesebb kép alkotható a vörös bolygó történetéről – magyarázzák a kutatók. A radaradatokat vizsgálva fedeztek fel földi strandokhoz hasonló réteges szerkezetet, „tengerparti lerakódás” nevű, az óceán irányában lefelé dűlő képződményeket. Ezek akkor alakulnak ki, amikor az árapály és a hullámok nagy víztestbe szállítják az üledékeket,
A legkorábbi földi élet szárazföld és óceán találkozási pontjain, mikrobiális élethez kedvező feltételeket biztosító területeken alakult ki. A marsi adatok földi tengerparti lerakódásokkal történő összehasonlítása döbbenetes hasonlóságokat mutatott. A kutatók más lehetőségeket kizártak, mert a képződmények következetes merülő formája és az üledékek vastagsága egyértelműen óceánparti eredetre utal.
A víztömeg partvonala az idő múlásával fejlődött, ami azért érdekes, mert hajlamosak vagyunk statikus pillanatfelvételként tekinteni a Marsra, holott folyamatosan változik. Áradtak a folyók, mozgott az üledék, formálódott és erodálódott a föld. Az üledékes geológiából kikövetkeztethető, milyen lehetett a táj, hogyan fejlődött, és kimutatja, merre kell vizsgálódnunk ha múltbeli életet keresünk. Az életet támogató meleg és nedves periódus potenciális tízmillió évekig is eltarthatott a Marson.
A terepjáró lehetővé tette a bolygó földtani történetének teljesen új szempontú tanulmányozását – összegeznek a kutatók.