Sok vállalat komoly összegeket fektet tehetségek alkalmazásába, hogy modern MI-rendszereket magalapozó, nagyteljesítményű kódkönyvtárakat dolgozzanak ki. Az Nvidia jár az élen csúcsteljesítményű számításokra (high-performance computing, HPC) írt könyvtárával.  

De mi van, ha pár diák néhány hónapon belül kidolgozott, több tízezer vagy százezer sor helyett csak pár száz soros kódokkal felveszi a versenyt a legfejlettebb HPC-könyvtárakkal?

Exo 2 programozói nyelvükkel, az MIT (Massachusetts Institute of Technology) kutatói ezt demonstrálták. Az Exo 2 a „felhasználható által ütemezhető nyelvek” (user-schedulable languages, USL) új nyelvcsaládba tartozik. Ahelyett, hogy átláthatatlan fordító (compiler) magától generálná a létező leggyorsabb kódot, az USL lehetővé teszi a fordító kódgenerálási módját kontrolláló ütemezést, és hogy a teljesítményért felelő mérnökök egyszerű programokat komplexekké alakíthassanak át. Ugyanazt, csak sokkal gyorsabban teszik, mint az eredeti specifikáció.

A meglévő USL-ek, mint az első Exo egyik korlátja az ütemezési műveletek viszonylag rögzített készlete, ami megnehezíti az ütemezési kódok újrafelhasználását különböző kernelekben, nagyteljesítményű könyvtárak egyedi komponenseiben.

Ezzel szemben az Exo 2-vel a felhasználó új ütemezési műveleteket definiálhat a fordítón kívül, amely komoly könnyítés újrafelhasználható ütemezési könyvtárak kidolgozásához.

A teljes ütemezési kód a századrészére is csökkenthető. A teljesítmény a különféle platformokon is versenyképes a legkorszerűbb implementációkkal, például a sok gépitanulás-alkalmazást meghajtó Basic Linear Algebra Subprograms-szal (BLAS). Az Exo 2 ezért vonzó lehetőség különböző műveleteken, adattípusokon, célarchitektúrákon átívelő kernelek optimalizálására. Az alulról felfelé (bottom-up) megközelítéssel összességében kevesebb idő megy el kódolásra, és a teljesítmény sem esik vissza.