Az Egyesült Államok több mint tizennyolcezer rendőrsége nagy függetlenséggel rendelkezik, túlnyomó többségük maga dönt arról, hogy például milyen technológiára költsön. Az utóbbi években egyre nagyobb mértékben vásárolnak kamerákat, rendszámtábla-olvasó, lövésdetektor szenzorokat, drónokat és az adattömegben eligazodó mesterségesintelligencia-eszközöket.

Ezekkel a megoldásokkal időt nyernek, kompenzálják a súlyosbodó munkaerőhiányt, és közelebb kerülnek esetek felderítéséhez. Másrészt viszont például az MI bevezetése több kérdést felvet: ki dolgozza ki a használati szabályokat, mikor megy át a hatékonyság megfigyelésbe, mennyire láthatja át a nyilvánosság az egészet?

Már többször előfordult, hogy a rendőrség és az általa szolgálni hivatott közösség ellentétbe került új technológiák, például a drónok miatt: egyrészt valóban gyorsan segítettek tisztázni bűnügyeket, másrészt viszont lakosok sokszor panaszkodtak az ember nélküli légi járművek tevékenységére, mert úgy érezték, megfigyelik őket.

Egyelőre nincs átfogó szövetségi szabályozás az új technológiák rendőrségi felhasználásáról. Nagy a mozgástér, először kipróbálják őket, tesztelik a közösség reakcióit.

A kaliforniai Veritone különleges követőtechnológiája növeli a megfigyeltség-érzetet. Mivel az arcfelismerés használata bizonytalan – bár növekvő tendenciát mutat –, egyes szövetségi államokban, nagyvárosokban tiltott, viszont más MI-módszerek szintén segítik a hatékony rendőri munkát, és az új eszköz pontosan ilyen.

Arc helyett olyan jegyeket használ az azonosításhoz, mint a testméret, a nem, a hajszín és -stílus, az öltözködés, kiegészítők stb. Népszerű a rendőrségnél, mert megkerüli a biometriát, biometrikus adatok használata nélkül is biztosra lehet menni vele.

Jogi szakértők szerint az ilyen technológiákat fejlesztő cégeknek először független szervezetekkel kellene teszteltetniük, a rendőrség pedig csak a közösség engedélyével használhatná, pontosítanák, mikor alkalmazhatják azokat, s mikor nem.