Mivel érhetjük el, hogy a gépek jobban teljesítsenek?

Például, ha tudatosítjuk bennük, hogy bármelyik pillanatban végük lehet. Egy dinamikus és kiszámíthatatlan világban az önfenntartás az intelligens ágensek célja – vélik a Dél-kaliforniai Egyetem kutatói egy új tanulmányban.

A tanulmány elsőszámú szerzője António Damásio, az érzelmeket, a döntéshozást és a tudatosságot meghatározó agyi folyamatokat vizsgáló világhírű neurológus, az Agy és Kreativitás Intézet (BCI) vezetője. Jelen dolgozata robotikai tényekkel kiegészített/megtámogatott filozófiai és elmetudományi alapokon nyugszik.

Damásio és munkatársai javaslata: jól működő robotoknak nem kell hihetetlenül erősnek lenniük, hanem jobb, ha sebezhetők, mert csak így képesek olyan stratégiai fogalmak alkalmazására, mint például az önuralom vagy az önfenntartás.

„Ha egy MI inputként használhatja az érintést és a nyomást, akkor a veszélyt és az egyéni kockázatot is képes azonosítani” – állítják a kutatók.

A robotok létbizonytalansága, félelmeik kooperatív túlélési játékokat (például: Shipwreck Arcana, 2018) idéznek fel, amelyekben a résztvevőknek a korlátozott erőforrásokért vagy egyensúlyt kell találniuk egymás között, vagy le kell számolniuk egymással. A források megosztásával több személyt óvunk meg, míg egyesek forrásainak feláldozásával nagyobb az esély, hogy csak egyvalaki éli túl az egészet (és nyeri meg a játékot).

Semmi új nincs a saját „egészségét” érzékelő robotban – például, ha egy autó jelzi az alacsony üzemanyagszintet vagy a motor túlmelegedését, önfenntartó magatartást mutat.

A gondolkodás vagy a prioritások meghatározásának modellezésére nincs még semmilyen köztes áramkör, helyette az autónak vannak szenzorai, amelyek jelzik a hibákat a sofőrnek, hogy oldja meg őket. A jövőben viszont jöhetnek a motorjuk állapotát folyamatosan figyelembe vevő, a „túlélésért” tízpercenként önmagukat lehűtő stb. járművek.

Damásio szerint bizonyos feltételek mellett gépek képesek a homeosztázishoz hasonló folyamat kivitelezésére, amihez élő organizmusokra jellemző érzések, például motiváció és viselkedésük újszerű kiértékelése is szükséges. (A homeosztázis az élő szervezet változó külső és belső körülményekhez való alkalmazkodó képessége.)

A jármű jól passzol ehhez a képhez, mindig mindenre figyelmeztető szenzorok helyett hipotetikus agya elemzéseket futtatna különféle tényezőkről, hogy mi sikerülhet félre, mennyire valószínű ez és ez a forgatókönyv stb.

Valahogy úgy, ahogy az emberi elme működik. A robotok így még közelebb kerülnének hozzánk, és a teljesítményük is jelentősen javulna – véli Damásio.