A számítástudomány történetében sokáig úgy tűnt, hogy a kreativitás emberi privilégium, és a gépek képtelenek maradandót alkotni például a zenében. Ma már távolról sem egyértelmű, hogy a jövőben is így lesz. Mesterséges intelligenciák győztek már le sakk- és go-világbajnokot, elektronikus sport (e-sport) világklasszisokat.

És ez csak a kezdet volt, mert a kreatív, alkotó tevékenység lehet a következő lépés. Pierre Barreau, az érzelmes zenéket generáló mesterséges intelligencia, az Aiva Technologies vezérigazgatója szerint a kreativitás az inspiráció és a véletlenszerű innováció kombinációja. MI-jük esetében az inspirációt a 15 ezernyi szimfonikus műből álló gyakorlóadat jelenti, azokon tanul, míg az innováció véletlen jellegét a sztochasztikus rendszer garantálja. Csomó nagyon különböző ötletet nagyon hamar letesztel, majd meghozza a döntést.

Nem ő az egyetlen mesterségesen intelligens alkotó. A képzőművészet tűnik a legkönnyebb terepnek, például a Google DeepDreamje portrékat stb. alakított át egyedi stílusban, de versek is mentek már át speciális Turing-teszten, az MIT Shelley-je Halloween horrortörténetek írásában közreműködött, az Amper nevű program pedig az első gépi intelligencia által alkotott zenei albumot jegyzi. A mögötte álló Taryn Southern szerint a csillagos ég a határ.

„Sokféle MI létezik, de ha generatív ellenséges hálózatokkal (generative adversarial networks, GAN) dolgozunk, az emberi agyban lejátszódó természetes idegi folyamatokat utánozzuk. Lényegük, hogy az egyik ötleteket generál, a másik pedig a programozó által meghatározott paramétereken belül eldönti, hogy jó-e az adott ötlet” – magyarázza a zenész és digitális történetmesélő Taryn.

A gépi tanuláson alapuló példák zöme azt szemlélteti, hogy az emberrel való közös alkotásra fejlesztik a kreatív MI-ket, de humán input nélkül nem működnek igazán. Barreau és Taryn ebben a partneri viszonyban látja az MI célját. Kiemelik, hogy az elvégzett számítások terén a programok kreatívabbak, többet kísérleteznek, viszont az ember sokéves tapasztalata és az érzelmek hiányoznak belőlük. Egyelőre szükségük van ránk, hiába téveszt meg például DeepBach, hogy munkáit maga Bach szerezte. Ismereteink alapján a kreatív gépelmék mindig meglévő anyagból indulnak ki, azokat dolgozzák át, de semmiből még nem teremtettek új világokat.

„Az MI nem azért van, hogy helyettesítse az embert, hanem hogy inkább felerősítse képességeinket. Ez különösen olyan esetekre érvényes, amikor egyedül képtelenek vagyunk megoldani egy problémát” – véli Barreau.

Az együttműködéstől az alkotótevékenység exponenciális növekedése, és nem az ember háttérbe szorulása, feleslegessé válása várható.