Hamarosan új munkatárssal, egy közösségi robottal bővül a Fuji Xerox kutatásfejlesztési részlege. A gépet az Új Dél-Wales Egyetem (UNSW, Sydney) Kreatív Robotika Laboratóriuma és a Fujitsu Xerox Kutatástechnológia Csoportja közösen fejleszti.
A projekt első fázisában előzetes mérnöki teszteket végeztek. A következőben valódi élethelyzetekben vizsgáztatják: előbb a tokiói Tudomány és Technológia Nemzeti Múzeuma látogatóinak, majd a Fujitsu Xerox iroda dolgozóinak reakciót tanulmányozzák, és az összegyűjtött adatokat a gép finomhangolásához használják fel.
Az irodában ottani alkalmazottakkal fog interakciókba lépni, adminisztratív és szervezeti feladatok megoldásával igyekszik segíteni őket munkaidejük kreatívabb kihasználásában.
„Az átlagos irodai dolgozók munkaidejük 70-80 százalékában nem azzal foglalkoznak, amivel kellene. Dokumentumokat vagy a megfelelő személyt keresik, hogy az aktuálisan megoldandó probléma kapcsán tegyenek fel kérdéseket” – magyarázza Rashan Thapliya (UNSW).
A robot ezekben a tevékenységekben szintén segíteni fogja az alkalmazottakat. Speciális technológiával figyeli, és nemcsak a vele, hanem humán munkatársaival való együttműködésben is támogatja őket, igyekszik összehangolni a kooperációt. A fejlesztők szerint képes egymáshoz közelebb vinni a dolgozókat, amivel hatékonyabbá teszi a munkát.
„Ha nyugodt és szinkronban működik a többiekkel, növeli a termelékenységet, mi pedig pont ezt akarjuk. Nem drónokban, hanem alkotó és újító robotokban gondolkodunk” – folytatja Thapliya.
Mivel a robot emberi érzelmekre is kíván hatni, eleve úgy fejlesztik, hogy kedveljék, legyen társ, értsen valamit munkatársai érzéseiből, ne csak fizikálisan cselekedjen.
Thapliya szerint a közösségi robotok a japán társadalom egyik közismert problémája, az öregedő lakosság körében egyre nagyobb mértékű elszigetelődés enyhítésében is segíthetnek. A munkahelyeken viszont nem az emberi munkaerőt hivatottak helyettesíteni, hanem a közeget kell kreatívabbá tenniük.
A projekt újabb példa arra, hogy a mesterséges intelligencia és az ember viszonya nem vagy-vagy, hanem is-is szituáció – együttműködés, amelyben a gépi rendszer segít képességeink kiaknázásában, „javít” rajtunk, összeköt minket.
„Kreativitásban az ember mindig jobb lesz a gépeknél, és a következő 20-30 évben egyre több kreatív munkára lesz szükség. A technológia a lineáris modell más modellekké változtatásával teremt új állásokat” – összegez Thapliya.