A mesterséges intelligencia gasztronómiai alkalmazásának a vendég és az étel csak egy része – a hatás a konyhától az irodáig, az egész ökoszisztémát érinti. Például nem kell többé találgatni, mert a precíz MI optimalizál, időt szabadít fel.
Képzeljük el: raktárkészlet-kezelő rendszerünk prediktív analitikát használva elemez múltbéli eladási adatokat, évszakonkénti szokásokat, helyi eseményeket, időjárás-mintákat, és mindezek alapján készít előrejelzéseket, amelyek érvényesítésével jelentősen csökkenthető a vendégek frusztrációja, ha mondjuk, nincs friss spárga.
A konyhában az MI lehet a „karmester.” Szenzorrendszer valósidőben monitorozza a főzési hőmérsékletet és a gépek teljesítményét, elkészítés előtt figyelmezteti a chefet a kajaminőséget érinthető problémákra. Receptadatbázisokkal összekapcsolt appok jelezhetik, mivel helyettesítsük a rendelkezésre nem álló összetevőket. Más eszközök rendelési minták és a konyhai folyamatok összefüggéseit elemezhetik, kimutatásaikkal például csökkenthető a várakozási időt.
Az MI személyek kezelését szintén optimalizálhatja. Foglalórendszerek prognosztizálják a csúcsidőt, asztalok elrendezését elemzik, segítik a személyzetet vendégek legpraktikusabb ültetésében. Érzelemelemző rendszer a közösségi médián figyeli a visszajelzéseket, trendeket derít fel, kiemeli a változtatásra szorult területeket, döntéshozásban segíti a menedzsmentet.
A technológia nem helyettesíti, hanem segíti az embert, a gasztronómiában megvalósul a tényleges ember-gép együttműködés. Következmény: a főszakács szabadabban kísérletezhet, pincérek jobban koncentrálhatnak a vendégre, a vezetés proaktívan kezelheti a személyzet és a vendégek problémáit. Az MI ezúttal nem automatizál, hanem javítja az emberi teljesítményt. A közeljövő étterme ideális esetben a humán és a gépi oldalból is kihozza a legjobbat.
De hogyan optimalizáljuk a mesterséges intelligenciát?
Az MI integrációja nem versenyfutás, hanem gondos tervezéssel, stratégiai implementációval kezdődő út, folyamatos finomításokkal. Első lépésként értékeljük ki jelenlegi rendszereinket, hogy mennyi és milyen adatok gyűjtésére képesek. Csak a hiányosságok azonosítását követően érdemes fejlett MI-eszközökbe fektetni. Nem célszerű rögtön mindent lecserélni, megújítani, hanem fokozatosan, pilotprojekteken keresztül, például a gyakran feltett kérdéseket kezelő chatbottal győződjünk meg hiányokról, korrigálandó dolgokról.
Gondoljunk bele, hogy mit akarunk elérni az MI-vel, és a célokat pontosan megfogalmazva, könnyebb kiválasztani a kivitelezésben hatékony eszközöket (és persze az sem mindegy, hogy kitől vesszük meg azokat). A személyzet végezzen speciális tréningeket, ismerjék meg a technológiát, hogy lássák: az MI az innovációban segít, nem kell félniük állásuk elvesztésétől.
Bevezetése után folyamatosan ellenőrizzük, finomhangoljuk a technológiát, keressünk hozzá esettanulmányokat, és nem utolsósorban, alaposan gondoljuk át a költségeket.
A technológiát gamifikációval (játékosítással) összekapcsolva, izgalmas játékélményként élhetjük meg. Például pluszpontokat kapunk, ha az étlap összeállításakor kilépünk s komfortzónánkból. MI-vel működtetett hűségprogramok választásainkat elemezhetik, jutalmaikkal ízlésünk értékelése mellett a felfedezésre is ösztönözhetnek.
A gamifikáció azonban csak akkor működik, ha opcionális, és ha javítja, nem pedig megszakítja a kulináris élményt. Tágítania kell a vendég preferenciáit, meglepetéselemekkel kell változtatásra késztetnie.
