A jelen és közeljövő egyik fontos trendje, a puha robotika (soft robotics) különféle alkalmazási területeken hasznosítható: egyes gépek halként úszkálnak a vízben, s tanulmányozzák a tengereket és az óceánokat, például a Fiji szigetek körüli korallokat, míg mások, az egészségügyi szektorban dolgozva, vért juttatnak a szívbe stb.

Robert Shepherd, a Cornell Egyetem kutatója és munkatársai különleges puha robotot fejlesztettek: a tűzhalról mintázott gépet saját mesterséges „vérkeringése” működteti.

A fejlesztőket természeti minta, a tűzhal ihlette meg. Melluszonyát működésbe hozva, a vízfolyással szemben, percenként kb. 15 centit úszik, sebessége 0,01 km/h.

Shepherd elmondta, hogy a tempó növelhető, ráadásul a percenkénti másfél testhossz halmércével rendkívül lassúnak számít, a gépállat mintha csak lézengene.

Elemei két elektródából és a köztük áramló elektrolitból áll. A vérként funkcionáló folyadék – mozgásának következményeként – működésbe hozza a gép farkában, hátsó és melluszonyában lévő pumpákat, motorokat. (Az elektrolitok olyan vegyületek, amelyeknek a vizes oldata vagy olvadéka mozgékony töltéshordozók jóvoltából, képes vezetni az elektromos áramot.)

A folyadék áramlása egyes területeken növeli a nyomást. A luftballon felfújásához hasonló mechanizmus hatására a robot egyes részeinek formája és keménysége megváltozik. A folyadéktól például felfúvódik a gépállat farka, amelynek következtében más testrészei kicsit összepréselődnek, és az egész folyamat hajlító mozgást eredményez.

Az elektronikus „vérrendszer”, a hajlítható nikkelhuzal-hálózatból álló elektródák teszik lehetővé a rugalmas mozdulatokat. A gép vízálló külsejét szilikonból készítették.

Shepherd szerint a robothal szerkezete garantálja, hogy relatíve nagy energiamennyiséget tud tárolni. A tesztek ugyan csak néhány óráig tartottak, de társaival kiszámolta, hogy a gép akár másfél napig, azaz 36 óráig is képes folyamatosan úszkálni.

Következő lépésként az „állat” mozgásán igyekeznek javítani.