A múltban alig volt átfedés, közös nevező mesterséges intelligencia és sport között, az utóbbi évek MI- és gépitanulás-forradalmával, a gombamód szaporodó alkalmazásokkal azonban sokkal közelebb került egymáshoz a két terület.

Amikor az edző a leghatékonyabb lefordulásokról, cselekről és dobásokról beszél kosárlabdacsapata játékosainak, legjobb, ha taktikai táblával szemlélteti mondandóját. A módszernek azonban van egy komoly hiányossága: az ellenfél reakciójából semmit nem mutat meg.

Tajvani kutatók által fejlesztett, mesterséges intelligenciával működő program lehet a megoldás.

Az edző ezúttal számítógépe virtuális taktikai tábláján vázolja fel a játékmenetet. Piros pöttyök jelzik a saját csapatát, kékek a védekező ellenfelet. Amikor játékosai mozognak és passzolnak, munkába áll az amerikai Nemzeti Kosárlabda Szövetség (NBA) adatain gyakorolt MI, a leegyszerűsített szkeccseket támadó és védekező játékosok mozdulataivá, élethű szimulációvá alakítja át.

A rendszer működését generatív ellenséges hálózat (generative adversarial network, GAN) határozza meg. Két MI-program áll szemben, „viaskodik” egymással. Az egyik, az „alkotó” (generator) a szkeccsekből próbál realisztikus játékos-mozgásokat, lehetséges forgatókönyveket generálni, a másik, a „különbségtevő” (discriminator) folyamatosan értékel, visszajelez, megmutatja, hogy a „kollégája” által kidolgozott mozgások kapcsolódnak-e, és ha igen, mennyire a valóságból kinyert adatokhoz.

A két MI küzdelme egyre valódibb játékmeneteket alakít ki.

A rendszer edzőnek és játékosoknak egyaránt megmutatja, hogy például a védők milyen valószínűséggel, és miként reagálnak új mozdulatokra, majd mindezeket figyelembe véve, megváltoztatja a taktikát, és leszűrve a tapasztalatokat, már azt is pontosan tudja, hogy hogyan módosítson. A szimulációkban belülről látják, hogy például hogyan kivitelezzenek egy támadást.  

Kosárlabda-rajongók (és nem rajongók) ugyan nem, vagy nehezen különböztetik meg a szimulációt az „igazitól”, topjátékosok viszont általában igen. Ez azt jelenti, hogy a mozdulatok mégsem teljesen élethűek, a modell további finomításokra szorul.