A gyorsan fejlődő dróntechnológia újabb, mégpedig az élővilág egyik legkülönösebb lényétől ellesett lépéssel került közelebb az önnavigációhoz, azaz a járművek emberi segítség nélküli tájékozódásához.
A Purdue Egyetem kutatói ugyanis – egy, a denevéreket bemutató könyv alapján – a gépekhez környezetük visszhang alapján történő tájékozódáson nyugvó feltérképezését biztosító szerkezetet fejlesztettek.
A drónt hangszóróval és négy mikrofonból álló felülettel szerelték fel, majd hagyták, hogy itt-ott, különféle helyiségekben „vesszen el.”
Az eddigi önmaguk navigálására hivatott drónok ugyan ügyeskék (de igazából nem túl ügyesek), de az új szerkezettel még jobban fognak teljesíteni.
A fejlesztést más területeken is alkalmazhatják, például hatékonyabban működő tartalék autókamerákat eredményezhet, illetve fogyatékkal élő személyeknek segíthet a tájékozódásban.
A visszhang alapján történő tájékozódás általában arra vonatkozik, hogy valaki kiabál egyet, aztán detektálják a hanghullámok visszafelé tartó útját, hogy megzavarta-e őket valami, vagy sem. Ha igen, a denevérek például rögtön tudják, hogy élelem vagy akadály van a közelben.
A Purdue Egyetem új drónja is nagyjából így működik. A hanghullámok visszaverődési (visszhang) és minden egyes mikrofonba való „visszatérési” idejének mérésével, a gép képes volt nagyjából pontos térképet készíteni környezetéről, hogy aztán hogyan hagyja el a szobát (falaival együtt), és közben az ütközéseket is kerülje el.
A mikrofonok „olvasatainak” összevetésével, a gép sikeresen kihagyta az összes „hamis pozitívot” – képzeletbeli falakat –, és pontosan navigált, repült az igaziak körül.
A négy mikrofonból álló rendszer jó eszköz helyiségek feltérképezéséhez. A következő lépés a mikrofonrendszer kisebb akadályok detektálására alkalmas átméretezése lenne. Mivel egy autó nem tudja körberepülni a szobát ahhoz, hogy lássa, mi van mögötte, optimális esetben mozgáskényszer nélkül kellene feltérképeznie a környezetét.