Az arcfelismerő technológiák nagyon sok vihart váltottak ki az utóbbi időben. A George Floyd halálát követő tüntetéshullám után pedig még többen ellenzik ezeket a megoldásokat, és nemcsak magánszemélyek, hanem nagyvállalatok és nemzetközi szervezetek is.

A bűnüldözésben kétségtelenül sokat segítenek, másrészt viszont könnyű visszaélni velük, mert magánéleteket, személyes szférákat (privacy) sérthetnek. Ráadásul gyakoriak a félrevezető hamis pozitívok is, amikor más személyt azonosít a rendszer.

A gyakorlóadatok szintén több kérdést vetnek fel, és egyre sűrűbben emlegetik az adatsorok részrehajló, elfogult „alaptermészetét.”

Az amerikai megmozdulások azonban nemcsak és nem elsősorban randalírozók, vandálok, hanem az egészet elindító rendőrök túlkapásainak fényében is érdekessé teszik a technológia használatát. Ugyanis nemcsak a bűnüldözők élhetnek vele, hanem ellenük is alkalmazhatók.

Rendőrök kizárólag akkor tehetők felelőssé a túlkapásaikért, ha nem titkolják az identitásukat. Ennek megfelelően egyre több amerikai aktivista fejleszt arcfelismerő technológiát azzal a kifejezett céllal, hogy a zsaruk beazonosíthatók legyenek.

Fordul a kocka, eddig a hatalom őrei használták tiltakozók és gyanús személyek ellen, most ellenük dolgozhatnak vele. 2020-ban és 2020 Amerikájában már semmi sem meglepő, ez sem az. Ugyanazzal a technológiával küzdenek a tüntetőket verő rendőrök ellen, mint amellyel ők figyelik a lakosságot.

Az egyiket Christopher Howell autodidakta programozó fejlesztette. Portland-ben, Oregon állam fővárosában alkalmazta egy tüntetésen személyazonosságukat – engedéllyel – titkoló rendőrökkel szemben. Maga a város megtiltotta az arcfelismerés hatósági és céges használatát, Howell viszont engedélyt kapott rá. Magánszemélyről és hobbiprojektről van szó – állt a verdiktben.

„Nagyon sok itt a túlkapás. Az a minimum, hogy tudjuk, kik a rendőrök” – nyilatkozta a fejlesztő.

A technológia kidolgozása nem igényel nagy szakmai tudást, boltokban megvásárolható szoftverekkel is működik. Aktivisták szerint az igazi kihívás, hogy találjanak elég képet a helyi rendőrökről, mert azokon kell gyakoroltatni az algoritmust. Szerencséjükre a közösségi médiában van most bőven.

„Sokáig mindenki attól tartott, hogy a nagyemberek használják a kisfiúk azonosítására és elnyomásra, most viszont már közelítünk oda, hogy megfelelő technológiai ismeretekkel a kisfiúk is ugyanezt tehetik a nagyemberekkel. Nemcsak az anonimitás végéről, hanem az aljasság megfenyegetéséről van szó” – nyilatkozta egy hasonló projekten dolgozó fejlesztő, Andrew Maximov.