Képzeljük el, hogy kinyitunk egy természetfotó-könyvet, majd kaleidoszkóp-szerű látványban lesz részünk – mintha a pillangók kirepülnének a lapokról.

A Boulderi Coloradói Egyetem kutatóinak köszönhetően, hamarosan kezünkbe vehetünk ilyen könyveket. Papírvékony, gyors és majdnem teljesen csendes alakváltó objektumaik a puha robotika (soft robotics) fejlődésének köszönhetők. Electriflow című első alkotásaik között nyakát hajlítgató origami daru, mozgó virágszirom, csapkodó rovarok találhatók.

„A pillangókról szóló könyvek általában mozdulatlanok. De csapkodhatja-e egy pillangó a szárnyait egy könyvben? Megmutattuk, hogy igen” – magyarázza a projekt Purnendu becenevet használó vezetője.

Nem volt szükségük hozzá motorokra és más hagyományos gépalkatrészekre. Az inspirációt az egyetemen fejlesztett, ma már az Artimus Robotics cégen keresztül kereskedelmi forgalomban beszerezhető mesterséges izmok jelentették.

Az Artimus a „hidraulikusan felerősített öngyógyító elektrosztatikus” (HASEL) aktuátor technológiából indult ki. A hagyományos robotok gyakran merev fémből készült részeivel ellentétben, az elektrosztatikus nyomáson alapuló, műanyag tasakokba csomagolt aktuátorokat folyadékok, a tasakban lévő olaj mozgatja.

Sokoldalúságuk az egyik nagy előnyük. Ez azért furcsa, mert tulajdonképpen csak tasakok, viszont a tasak formája szerint különböző mozgások generálhatók. A természetet, mindenféle, például a ragadozókat alakjuk megváltoztatásával távoltartó élőlényeket is képesek utánozni.

„Az alakváltoztatás egyes állatok számára a kommunikáció és a túlélés fontos része. Mérnökök hasonló funkciókat próbálnak fejleszteni számítógépes interfészekhez” – folytatja Purnendu.

A kutató először azon morfondírozott, hogy a tasak belsejében csapkodó olaj robotok építése mellett, puha és mozgatható műtárgyak alkotására is használható, vagy sem, majd belevágtak a fejlesztésbe. Az Electrinflow-hoz több különböző tasakformát használva, dolgozták ki vékony műanyaglapok origamiféle összehajtogatását. Sikerrel jártak, mert a rovarok, másodpercenkénti 25 szárnycsapásukkal, gyorsabbak az igaziaknál.

„A rendszer nagyon közeli a természetben tapasztaltakhoz. Munkáinkkal az ember-gép interakciós módszerek korlátait igyekszünk tágítani” – összegez Purnendu.

Bizakodnak, hogy technikájukat több művész és tervező fogja használni.