Az egyre figyelmeztetőbb jelek ellenére sok klímakutató még elképzelhetőnek tartja, hogy elkerülhető a legrosszabb, ahhoz viszont soha nem látott és alapvető változtatások kellenének.

A megoldások kulcsa az olyan számítógépes módszerekben rejlik, mint például a világgazdaság gigantikus szimulációja, az integrált értékelő-modellek. Hat nagyobb változat van belőle: négy Európában, egy Japánban, egy az Egyesült Államokban.

A modellek a párizsi egyezményben megfogalmazott legfőbb cél, a globális átlaghőmérséklet emelkedésének 2 Celsius-fok alatt tartásához igyekeznek hozzájárulni. Negyven éven belül el kell érnünk hozzá a zéró nettó üvegházhatású gázkibocsátást, de a megvalósulást segítő lépések egy része talán nem is lehetséges. A közlekedésben, az elektromosság használatában és az építőiparban is tényleg drasztikus változások kellenek.

A modellek az üvegházhatású gázkibocsátás forrásaival (járművek, erőművek stb.) kezdik, amiket a nemzetközi kereskedelemre, árakra, új technológiákra vonatkozó feltételezésekkel egészítenek ki.

Ezt követően vezetik be a korlátozásokat. A vállalásokat igyekeznek a legolcsóbban, a technológiai megvalósíthatóság és más lehetőségeink keretein belül teljesíteni.

A modellekből kiderült, hogy van megoldás, léteznek a döntéshozók által választható alternatív utak a nulla széndioxid-kibocsátáshoz. Egyesekben az energiaárak és a kormányzati szabályozás életmódváltáshoz vezetnek. Energiatakarékosabbak leszünk, autó helyett a közösségi közlekedést választjuk. Más forgatókönyvekben ugyanannyi energiát használunk, mint most, amivel nő az alternatív források és a tiszta elektromosság iránti igény. Sokkal nagyobb területet foglalnak el a nap- és szélfarmok, több erőmű működik, nő a mérgező anyagokat visszaszorító, azokat tároló megoldások száma.

Ezek a modellek csak akkor valósíthatók meg, ha lemondunk bizonyos szokásainkról. Más előfeltételezéseket használó más modellek a jelentől még drámaibb módon eltérő, az előbbiekkel ellentétes képet mutatnak a jövőről.

A technológiai innovációt viszont nagyon nehéz prognosztizálni, a nemzetközi együttműködés azonban minden szinten elkerülhetetlen, a gazdag országoknak segíteni kell a szegényeket a mérgezőanyag-kibocsátás csökkentésében – derül ki az összes modellből.