Az Egyesült Államok Sandia Nemzeti Laboratóriumában a hadsereg ballisztikus rakétáihoz fejlesztett szenzorokkal hosszabbá tehető a robbanás időzítése, növelhető a pontossága. A szenzorok egyértelműen javítják a nukleáris robbanófejek kapacitását: könnyebben megsemmisítik az ellenséges rakétákat, eredményesebben csapnak le megerősített parancsnoki állásokra és más katonai célpontokra.

Az egyre nagyobb számú ballisztikus rakéta tetején, kemény fémvázba rejtett bonyolult elektromos szenzor komoly előrelépés a fegyvertervezésben. Szakértők szerint megalapozza a nukleáris fegyverek méretének zsugorodását, viszont azt sem hallgatják el, hogy új biztonsági kockázatokat vet fel.

A vezetékekkel, érzékelőkkel, elemekkel és számítási lehetőségekkel rendelkező többszáz robbanófej az USA leghatékonyabb fegyverei közé tartoznak, és a világ legnehezebben megtámadható célpontjai ellen is bevethetők.

Viszont ha súlyos konfliktus robban ki, ezeket a célpontokat radioaktív tűzvészben, földönkívüli nyomásban és hőségben semmisítenék meg teljesen.

A más technikákkal szintén bővített új komponensekkel a fejlesztők elmondása alapján valóban könnyebben megsemmisíthetők orosz és kínai rakéták, lehetetlen környezetbe, például hegyek mélyére telepített parancsnoki állások, észak-koreai bunkerek stb. Ehhez nyilvánvalóan hozzájárul, hogy az új szenzorok komolyabb számítási kapacitásokat használnak, mint a meglévő amerikai fegyverek.

A kompakt kapszulába ágyazott érzékelőket három újfajta robbanófejre installálják: egyrészt, föld- és tengeralapú rakétákra, másrészt Európában szolgálatot teljesítő repülőgépekkel szállított fejekre.

A megnőtt pusztítókapacitás azt is jelenti, hogy bizonyos esetekben kevesebb fegyverrel is megvalósíthatók a célok, és végsősoron csökkenthető a teljes arzenál.

A telepítések az évtized végén várhatók, és összesen kb. 1300 rakétát fognak majd érinteni.