Zhou Li, a Pekingi Nanoenergia és Nanorendszerek kutatója munkatársaival különleges ujjakat fejlesztett. Az ujjak szenzorokkal azonosítják, hogy egy tárgy milyen anyagból készült, és azt is felismerik, ha az adott tárgy túl érdes, és közben nem okoz kárt benne.

A felület érintése után igen nagy pontossággal azonosítanak. Az érintéssel változatos információkhoz jutnak: hőmérséklet, milyen erők hatnak rá stb. Ilyesmi létezett már eddig is, a felületek keménységéről, a keménység típusáról viszont ritkán gyűjtenek adatokat érzékelők.

A technológia robotikus gyártófeladatok automatizálásánál, például válogatásnál vagy minőségellenőrzésnél lehet hasznos.

A rendszert tizenkét anyagot, köztük fát, üveget, műanyagot és szilikont tartalmazó, többszáz mintán gyakoroltatták. A gyakorláshoz gépitanulás-alapú adatelemzést használva, átlagosan 96,8 százalékos pontossággal azonosított, és az összes anyag esetében legalább 90 százalékot elért.

Négy kicsi, négyzet alakú érzékelőből, mindegyik másféle polimerből áll. A műanyagok azért különböznek egymástól, mert különféle elektromos tulajdonságokkal rendelkeznek. Ha elég közel kerülnek egy tárgy felületéhez, a négyzetek elektronjai másfajta interakciókat folytatnak a felülettel. Ezek az interakciók mérhetők, számszerűsíthetők.

A szenzorokat ujjszerű dobozokba helyezték, majd processzorhoz és organikus LED-kijelzőhöz kapcsolták. A kijelző megjeleníti a detektált anyagtípust.

Ipari környezetben a processzor közvetlenül a gyártásvezérlő mechanizmushoz kapcsolható, és az „okos ujjak” közvetlenül ellenőrizhetik, hogy összetétele és felszíni szerkezete alapján, melyik termék felel meg a szabványoknak, és melyik nem. E tulajdonságuk miatt ipari anyagok válogatásánál szintén hasznosnak bizonyulhatnak.

Többezer teszttel bizonyították, hogy a szenzorok anyagokat megkülönböztető képessége miatt jól passzol olyan feladatokhoz, mint a minőség-ellenőrzés. Képzeljük el, hogy más, például éleket, súrlódásokat stb. felismerő érzékelőkkel kombinálva, milyen hatékony munkát végezhetnek a kínai kutatók okos ujjai.

Elvileg mesterséges beültetéseknél is használhatók, viszont nem biztos, hogy ilyen szintű kifinomultságra szükség van ezen a területen. Az ember által irányított technológiák esetében ugyanis bőven elég, ha élettapasztalataink alapján ép kezünkkel tudjuk azonosítani például a kávéskanalat – és nagyon valószínű, hogy tudjuk.