A mesterséges intelligencia gyors fejlődésével, a ChatGPT és a szöveges utasításokból képet létrehozó modellek, a generatív MI elterjedésével lassan már mindenki szabályozni akarja a területet. Az Európai Unió a kockázatokat csökkentő és a személyiségi jogokat védő törvényt dolgozott ki, az Egyesült Államokban pár hónapon belül várható a szabályozás.

Andrew Ng, világhírű gépitanulás-szakértő heti hírlevelében ezt a témát járja körül. Szabályozáspárti, viszont kétségei vannak: segítenek-e, hatékonyak lesznek-e az új törvények? Jelen pillanatban nagyon kevés döntéshozó rendelkezik elegendő ismerettel, érti eléggé a terület lehetséges előnyeit és kárait ahhoz, hogy működő törvényeket hozzon az MI-ről.

„A kevés tudásnál csak egyetlen dolog veszélyesebb: ha anélkül tudunk keveset, hogy, értenénk, mennyire keveset tudunk” – figyelmeztet lényegre törően Ng.

Örül, hogy a szabályozók többet akarnak tudni az MI-ről, viszont veszélyes helyzetet teremthet, ha miután sokat beszélgettek kutatókkal és üzleti szereplőkkel, azt hiszik: elég jól ismerik már a területet. Ezzel szemben az igazság az, hogy a földkerekségen csak néhány személy rendelkezik például a következő kérdések megválaszolásához szükséges információkkal: hogyan befolyásolják az MI-vel kidolgozott fizetős hirdetések több országban a választásokat? Hozzájárul-e bármelyik közösségimédia-vállalat népirtáshoz vagy hasonló szörnyű eseményekhez? Milyen típusú MI által generált tartalmak készülnek, és hogyan befolyásolják az embereket?

A válaszokhoz jobban kellene ismerni az MI-fejlesztő vállalatokat. Tőzsdén jegyzett cégeknek sok országban részletes tájékoztatatást kell adniuk pénzügyi helyzetükről. A követelményeket tolakodónak vagy terhesnek találhatják ugyan, de az ezeken az információkon alapuló átláthatóság miatt nagyobb a pénzügyi rendszerekbe fektetett bizalom. Hasonlóra kellene törekedni az MI-fejlesztő vállalatokkal is: tevékenységüket részletesen ismertessék az illetékes állami hatóságokkal.

Nagy cégeknek esetleg elemezniük kell, vagy független szervezetek elemzik nekik, hogy mennyi különféle színezetű (fontos társadalmi kérdésekben pro vagy kontra álláspontot képviselő) tartalmat juttatnak el fogyasztóik különféle (lakhely, demográfia stb. szerinti) alcsoportjaihoz. Az eredmények összesítésével, a személyiségi jogok tiszteletben tartásával oldható meg a feladat. Ilyen típusú információkkal a szabályozók láthatnák a technológia és a valóvilág eseményei közötti összefüggéseket, nélkülük viszont képtelenek megfelelő szabályozást kidolgozni.

Az MI gazdagabbá teszi a világot, a kormányok pedig fontos szerepet játszanak az előnyök maximalizálásában és a hátrányok minimalizálásában. De amíg nem változik az átláthatóság, addig a törvényhozóknak nehéz felismerniük a technológia bármilyen irányú hatását. Nehéz lesz lobbistákat megakadályozni a törvényalkotás versenytársakat korlátozó befolyásolásában, saját érdekeik társadalmi érdekekkel szembeni érvényesítésében – összegez Ng. Bizakodik, hogy mindnyájan segíthetnek a szabályozóknak, hogy konstruktív szerepet játsszanak az MI fejlődésében.