Temérdek törvényt át kell írni ahhoz, hogy a gyorsan fejlődő mesterséges intelligencia előnyeit kihasználjuk, potenciális kárait pedig csökkentsük. Gondoljunk bele, például az érvényben lévő szerzőijog-törvények és a generatív MI kapcsolata mennyire kaotikus.

Gyakoroltathatja-e modelljeit egy generatív MI-t fejlesztő cég a nyílt internetről összeszedett adatokon? És ha azokon gyakoroltattuk, megakadályozhatunk-e más cégeket outputjaink használatában? Mi van, ha az MI-nk létező műalkotásokhoz hasonló képeket készít, mikortól jogsértés a hasonlóság? Kié a jogi felelősség, ha egy felhasználó MI-appal dolgozik, és az app valamelyik jogvédett gyakorló képpel áll elő a promptunkra? Automatikusan generált anyagokra vonatkozik-e a szerzői jogvédelem, és ha igen, kit illet meg? És ha két felhasználónak ugyanazt az outputot „dobja ki” az MI, vajon az elsőt illeti meg a jogvédelem, és a második a jogsértő?

Súlyos kérdések, és fogalmunk sincs a válaszokról. Sok vállalat egyszerűen nem tudja, milyen cikkely hátráltatja éppen az innovációt. Ezeket a félreértéseket, többértelműségeket sürgősen tisztázni kell, máskülönben a cégek nem mernek kockáztatni, azaz újítani.

Nő a generatív MI-vel kapcsolatos jogi esetek száma, a kimenetekről pedig elképzelésünk sincs, mert a törvényeket teljesen más környezetre dolgozták ki. A különösen a nagyvállalatokat érintő bizonytalanság lassíthatja a terület fejlődését. Ők jóval többet veszíthetnek a startupoknál, amelyek inkább vállalják a kockázatokat, mert kevésbé érdekli őket most egy, öt év múlva sorra kerülő bírósági tárgyalás.

A szabályozók elsősorban az MI lehetséges káraira összpontosítanak, ami fontos téma, de például a szerzői jog összehasonlíthatatlanul aktuálisabb, és ha az „apokalipszis-veszély” helyett azt rendeznék előbb, sokkal többen járnának jól vele, húznának konkrét hasznot belőle.

A gépi tanulás egyik legismertebb szakértője, Andrew Ng szerint jobb, ha az emberiség megengedő az információ-megosztással. A szabad hozzáféréssel jobban megismerjük a világot, az MI-t, ami a társadalom hasznára válik.

Egyes vállalatok megtiltják, hogy outputjaikkal más modelleket gyakoroltassanak. Ng szerint nem korrekt és versenyellenes, ha mások adatain trenírozunk egy MI-t, az általa generált adatokat viszont már senki nem használhatja, csak mi. Eleve a „korrekt használat” kifejezést is pontosítani kellene, ráadásul most már nemcsak emberekről van szó, hanem gépekről is. A kérdés annyira bonyolult, hogy talán esetről esetre kellene vizsgálni.

Ameddig nem sikerül félreérthetetlen definíciót megfogalmazni, a legbiztosabbra kell menni: amíg egyes bevett és meghatározott módszereket használunk tartalomgenerálásra, nem követünk el jogfosztást.

Remélhetőleg a szabályozók ezekkel a kérdésekkel is legalább annyit és olyan mélységben foglalkoznak majd, mint a lehetséges károk megakadályozásával.