Az Exeter Egyetem és az UCL (University College London) kutatói a mesterséges intelligencia kreativitásunkra gyakorolt hatását vizsgálták egyéni és csoportszinten. Kiderült, hogy generatív MI-modellekkel könnyebb és gyorsabb kreatív tartalmakat készíteni, viszont homogenizálják az outputot, ellaposítják a tartalmi sokszínűséget.

A GPT-4 rövid történetek írásában való közreműködését tanulmányozták, 293 önkéntessel. Találékonyságukat tesztelendő, tíz különböző szót kellett megadniuk, majd három megadott témából választva, nyolcmondatos történetet írattak velük fiatal felnőttekről. A következők közül választhattak: kaland a dzsungelben, nyílt tengeren, egy másik bolygón.

Véletlenszerűen három csoportra osztották őket: az elsők csak saját ötleteiket használhatták, a másodikban lévők egy sztori-ötletet kaphattak a GPT-4-től, a harmadikak akár ötöt is.

Az MI-t használók 88,4 százaléka kihasználta a lehetőséget. A történetek kreativitását hatszáz fős másik csoport értékelte. Stilisztikai jegyeket, az újdonságot (eredetiséget) és a hasznosságot – továbbdolgozható-e könyvvé vagy más kiadható munkává – vették figyelembe.

A kevésbé kreatív írók outputjain szignifikáns mértékben javított az MI, ők profitáltak legtöbbet a GPT-4 által generált ötletekből. Történeteik kreatívabbak voltak, mint az MI-t egyáltalán nem használóké. Az eleve kreatívabbnak tartottak anyagain viszont szinte semmit nem változtatott a mesterséges intelligencia.

Az egyéni kreativitás feljavítása ellenére, kiderült, hogy az MI által befolyásolt történetek inkább hasonlítanak egymásra, mint az azt nem használóké. Azért lehetett így, mert a modellek csak a tanuláshoz használt adatokkal tudnak tartalmat generálni, így pedig az output kevésbé egyéni, kevésbé karakteres.

Tehát ha kiadók komoly mértékben használják ezeket a modelleket, a könyvek és más megjelent anyagok egysíkúbbak lehetnek. A konklúzió komoly kérdéseket vet fel az MI használatáról a kreatív iparágakban. 

Nyilván további hasonló kutatásokra lesz szükség.