A háborúban sikeres légi drónok fejlesztése után Ukrajna felfegyverzett vízi drónok fejlesztése mellett döntött. A robotikus vízi erő használata megváltoztatja az erőviszonyokat.

Miután Ukrajna elveszítette hagyományos tengeri erejének nagy részét, szüksége van a Fekete-tengeren tevékeny drónokra. Az ukrán biztonsági szolgálat kereskedelmi forgalomban beszerezhető alkatrészekből kezdett először drónokat építeni, de a légidrón-ipar kialakulásával már kifinomultabb szerkezeteket is létre tudnak hozni.

Az 5,5 méter hosszú, 1,5 méter széles Magura-v5 vízfelszíni jármű 40 km/h sebességgel kb. 830 kilométert tesz meg. Hármas-ötös csoportokban akkora erejű robbanófejet képesek szállítani, mint egy torpedó. A humán operátor laptop méretű konzolról robbantja fel a bombát, míg a csapat autonóm módban veszi körbe a célpontot.

A Sea Baby nagyobb (6x2 méteres) felszíni jármű, ugyanúgy autonóm navigál, viszont kétszer olyan hatékony robbanófejet hordoz.  Közel száz kilométert tesz meg 88 km/h maximális sebességgel.

A személyzet nélküli vízalatti Marichka hat méter hosszú, 0,9 méter széles, és közel ezer kilométer megtételére képes. Sebességét nem ismerjük, és azt sem, hogy mi mást tud. Feltételezések alapján automatikusan lokalizál ellenséges vízi járműveket és távoli, manuális parancsra robbant bombákat.

Az ukrán drónhasználat már eddig megváltoztatta a Fekete-tengeren folytatott műveleteket, például újranyílhattak a hajózási útvonalak. Az orosz flotta harmadát működésképtelenné tették, a maradékot pedig drónok által nehezebben elérhető helyszíneken való tartózkodásra kényszerítették. Moszkvának ráadásul a mozdulatlan célpontokat, például hidakat is meg kell védenie dróntámadásoktól.